Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Hétvégi tűnődések Higgyünk a vigaszban!

„ Boldogok, akik most sírtok! Majd nevetni fogtok.” (Lk. 6/21b.)

Közhelyszerű megállapítás: beteg világban élünk, viszont naponta saját bőrünkön tapasztalhatjuk, tényleg tele vagyunk testi-lelki nyavalyákkal. Így aztán valójában mindannyian gyógyulásra szorulunk. Ahelyett azonban, hogy fájdalmainkat enyhítenénk, csak újabb sebeket ejtünk egymáson. A szenvedés már az Éden kertjében emberségünkhöz társult, de vele együtt az egészségre való vágyakozás is bennünk munkál.
Bármilyen hihetetlennek tűnik, a szenvedés szintén lehet kegyelmek forrása vagy akár a Gondviselés eszköze, ha értelmet adunk neki és másokért szeretetből felajánljuk. Ugyanis lelki egészséggel még a maradandó testi betegség is kiegyensúlyozottabban viselhető, mint fordítva. Az Istenben „elfeledkezni” tudó – akár beteg – ember számára sohasem fogy el a remény. A lelkileg egészséges ember még betegágyán fekve, magatehetetlenségében is lehet környezetére kisugárzó kegyelmek forrása.
Ezt a fajta Istenhez fordulást, a rosszból való kiemelkedést kívánta hangsúlyozni száznegyvenkilenc évvel ezelőtt a dél-franciaországi Pireneusok sziklái közt, a Gave folyó partján megjelenő Mária. A lourdes-i jelenéssorozat éppen február 11-én kezdődött. (Boldog emlékű II. János Pál kezdeményezésére az utóbbi tizennégy évben ezt a napot a betegek világnapjaként is számon tartjuk.) A csodás gyógyulásokkal kísért és az egyszerű molnárleány, Bernadett által szavakba foglalt üzenet azóta is ott visszhangzik a völgyben, és ma is rendszeresek a megmagyarázhatatlan gyógyulások...
Ha felismerjük, hogy a legtöbb földi szenvedés mögött emberi bűnök, mulasztások húzódnak meg, rádöbbenünk – ez a legnagyobb rossz a világon. Ezzel a felismeréssel már nem tudjuk elkerülni Istent, és egészen más szemszögből kell föltekintenünk rá. Ez a fajta szomorúság aztán egészen távolra tekint: a saját bűntől a „világ bűnéig”.
A sírás nem kifejezett boldogság – bár van, aki örömében is könnyekre fakad –, s azért sem kell sírnunk, hogy megvigasztaltassunk; de amikor ránk szakad a baj, higgyük, hogy van vigaszunk. Van vigasza a bűnösnek, a bukottnak, az üldözöttnek és a betegnek egyaránt...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

csillogás nélkül

kosárlabda Soproni Sördögök–Körmend 91–88 (24–21, 27–22, 19–23,… Tovább olvasom