Délmagyar logó

2017. 09. 25. hétfő - Eufrozina, Kende 8°C | 19°C Még több cikk.

Hétvégi tűnődések: Homlokunkon porladó hamu

„ A Lélek a pusztába vitte negyven napra. Ott megkísértette az ördög.” (Lk. 4/2.)

A homlokunkon porladó hamu jelzi, hét közepétől ismét a húsvéti előkészület lélekjobbító kegyelmi idejében járunk. Aki csak kizárólag materiális síkon képes gondolkodni, most sem érti, nem értheti meg, hogy ilyenkor miért is kezd böjtölni a hívő ember. Húshagyókedd elmúltával miért is cserélték fel a „régiek” a báli ruhát a bűnbánat szürkébb, ám érdemszerzőbb köntösére?
Az evangéliumok tanúsága szerint mielőtt Jézus elkezdte volna küldetését, negyven napra pusztai magányba vonult, ahol három alkalommal is megkísértette az ördög. (Vö. Lk. 4/1–13.) A kísértő módszere a történelem során mit sem változott, ma is ugyanazon a három ponton igyekszik „megfogni” az embert: a has, azaz az élvezetek, a bírvágy és az istenkísértés oldaláról támad. Eszköztára káprázatos, a maga nemében igazán „ragyogóan” használja korunk modern vívmányait. Ez a böjti idő jó alkalom a lelki méregtelenítésre, hogy visszavonulva belső „pusztánk” elgondolkodtató csendjébe, mi is rendezzük sorainkat. Valójában azonban mindenkinek önmagát kell legyőznie. Minél erősebb az elhatározás, annál inkább kiszolgáltatottak leszünk az elsősorban ösztöneinken keresztül támadó kísértéssel szemben. Az állhatatosság azonban megtermi gyümölcsét. A „puszta” az a hely, ahol nem érdemes játszani, alakoskodni, ahol lehullik az álarc, ahol igazi valónkkal szembesülhetünk (minden nyomorult gyöngeségünket látva). Ha hittel és őszintén teszi, iszonytató (lelki) mélységeket képes ilyenkor bejárni az ember, de megéri, mert végül eljut a golgotai kereszt reményt és üdvösséget hintő, húsvéttól fényes magasába. Hogy a teljes megtéréshez eljuthassunk, ezt az utat végig kell járnunk. Böjtöltessük szemünket, fülünket. Vegyük ki a telefon, a lejátszó – külső és belső hallást egyaránt károsító – hallgatóját, adjunk esélyt a belső hangoknak is. Szánkkal kevesebbet beszéljünk feleslegesen, s csak épületes, jó szándékú mondandó hagyja el ajkunkat. Szemben az önmegvalósítás (valójában önzés) szomorú és egyoldalú liberalizmusával, a szeretetből kényszermentesen hozott áldozat, önmegtagadás látszólagos korlátai valójában újabb és újabb lehetőségeket nyithatnak meg előttünk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hogyan gátolná a fiatalkori erőszakot?

Tovább olvasom