Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Hiányzott a pénz és a gól

Tizennegyedik helyen, anyagi gondokkal küszködve zárta a másodosztályú labdarúgó-bajnokságot az MTE 1904 csapata. Elvileg ezzel kiestek, bár most is neveztek az NB II-be. A visszalépések miatt esélyük maradt a bennmaradásra, ám az elnökség tovább vitázik a jövőről.
Rendhagyó visszatekintőnket az MTE 2005–2006-os szezonjára a szikár ténnyel kezdjük: bár jó néhány korábbi első osztályú, sőt, korábbi válogatott játékos igazolt a Lajta partjára, a gárda mégsem tudta alanyi jogon kiharcolni a bennmaradást. Jó néhány héttel a bajnokság zárása után összegző értékelésre vártuk Kun László ügyvivőt,

Soós Imre edzőt, s a gárda két törzsszurkolóját. Kun László haladékot kért, majd a bizonytalan helyzet miatt lemondta végül a beszélgetést. Soós Imre eljött szerkesztőségünkbe, ám kijelentette: amíg értékelését nem mondja el a játékosoknak, s nem nyújtja be írásban az elnökségnek, addig konkrétumokat nem szeretne mondani. A beszélgetés után néhány nappal – az elnökségi ülés befejeztével –, úgy nyilatkozott: a vezetőség arról állapodott meg, hogy csak az elnök, dr. Szeredi Ádám nyilatkozhat. Hétfőn őt is felhívtuk, aki annyit mondott: az elnökségi ülést csak abbahagyták, ám nem fejezték be, a héten folytatódnak a tárgyalások. Addig nem szeretne beszélni. (A hallgatás nem lehet üdvözlendő akkor, ha a csapat és a pálya fenntartása évente hivatalosan is több mint harmincmillió forint közpénzt emészt fel – a szerk.)

Az üres kapu is kevés volt

Visszatekintőnket 2005

augusztusában kezdjük: egy hazai 2–1-es vereséggel kezdte a szezont a Tiba Zoltán edző vezette, Kertész és Novota távozásával meggyengült gárda. Az anyagi gondok miatt csúsztak a kifizetések, egy-egy játékossal gondok akadtak, ám az edző bizakodó volt: „Rend és fegyelem kell” – adta ki a jelszót. Ennek ellenére nem jöttek az eredmények: az őszi szezont tizenöt mérkőzésből mindössze három győzelemmel a kieső, 14. helyen zárta a gárda. A klub tartozását sikerült csökkenteni, ám a beígért (akár névadó) főszponzor nem jelentkezett. Érkezett viszont Jánossomorjáról Soós Imre, Tiba Zoltánnak pedig megköszönték a munkáját. Soós a szakértelme mellett még jó néhány dolgot, így rutinos első osztályú focistákat is hozott: Forrait, Faragót, Vént. Hiába aratták sorban a győzelmeket a felkészülési mérkőzéseken, az elhúzódó tavaszi rajt megzavarta a csapatot. Menet közben aztán produkáltak egy hosszabb veretlenségi sorozatot, s az utolsó hazai meccsen a Gyirmót ellen egy döntetlen is elég lett volna a bennmaradáshoz. Drámai csatában, többször az üres kapu előtt is hibáztak a hazaiak, így végül a 14. helyen zártak, s elvileg kiestek.

Rapszodikus teljesítmény

Dr. Kocsis Sándor (K. S.), a városvédő egyesület elnöke és Kocsis Zoltán (K. Z.) minden hazai mérkőzésen a lelátón szurkol a csapatnak. Kerekasztal-beszélgetésünk szereplői közül ők maradtak, így csak ők értékelték a szezont.
– Tavaly nyár folyamán jó néhány változáson ment keresztül az MTE. Játékosok távoztak, újak érkeztek, tartozás tartozás hátán volt a klubnál. A szurkolók ebből mit érzékeltek, milyen helyezést vártak a csapattól?
K. S.: – Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy legalább a 8–10. hely között végez a gárda, a távozott játékosok nélkül is elvárták volna a szurkolók, hogy a középmezőnyben végezzünk. Úgy kellett volna rákészülni a meccsekre, hogy itthon nem lehet hibázni, legalább a döntetlent hozni kellett volna. Amikor kimentünk az első meccsekre, kérdezgettük, hogy ki kicsoda. Nem megsértve az ide igazolókat, de olyan neveket olvastunk az újságban is, akik egyik-másik csapatban már nem kellettek. Végig úgy éreztük, hiányzik a csapatból egy vezéregyéniség, akinek szava van a többiek előtt. Jól emlékszem még – az Ausztriába igazolt – mosonmagyaróvári Nagy Tamásra, aki alkalmas lenne erre a feladatra. Egy értelmes, tehetséges fiatalember, olyan, aki „átlátja” a pályát, s az edző jobbkeze.
K. Z.: – Rapszodikus volt a csapat teljesítménye. Rengeteg meccsen egy góllal kaptunk ki: ez rendkívül bosszantó. Ráadásul a hazai szurkolók is kevés győzelemnek tapsolhattak, idegenben több pontot szereztünk, mint otthon. Talán azokon a mérkőzéseken nem volt akkora teljesítménykényszer, mint a hazai meccseken. Nem tudom, nekünk, a szurkolóknak mi lenne a jobb: az örökös izgalom a kiesés elleni harcban, vagy az NB III, ahol jóval több lenne a győzelem.
– Psszel a Honvéd elleni kupameccsen botrányos jelenetek játszódtak le a nézőtéren, az ellenfél szurkolói ütötték a helyi drukkereket. Összességében a nézők mennyire elégedettek a rendezőkkel?
K. Z.: – Szerencsés voltam, hogy a túloldalon álltam. Jó az ilyen meccsekre rendezői szempontból is rákészülni: rendőröket nem is láttunk. Elég sok mosonmagyaróvári nyugdíjas is kinn volt a parkban, s őszinte leszek: féltünk. Nem akarok senkit se megbántani, de az

előttünk lévő rendező nem mindig állt feladata magaslatán. Nagy szégyen volt az, ami akkor a lelátón történt. Megemlíteném: a beléptetőrendszer is borzasztó, egy kapun lehet csak be-, s kijönni, libasorban.

Tartozással is az NB II-be?

Információink szerint az újabb elnökségi ülés tétje a másodosztályú tagság. Az elmúlt szezont a klub 30–32 milliós adóssággal kezdte, ezt az év végéig sikerült 18 millióra lefaragni. Egyes vélemények szerint azonban ilyen tartozással – jelentős szponzori háttér nélkül – nem szabad elindulni az NB II-ben, a vezetőség más tagjai szerint viszont igen: a klub mindenesetre beadta nevezését a másodosztályú bajnokságra. A csapat háza táján azt rebesgetik: két másodosztályú portugál futballista és egy Integrál-DAC-os „különítmény” érkezik.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megalakult Szlovákia új parlamentje

A 150 képviselő eskütételével kedden Pozsonyban megalakult Szlovákia új, hat pártból álló… Tovább olvasom