Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Hiperinfláció, a rossz emlék

Nekünk, magyaroknak meglehetősen kellemetlen emlékeink vannak az inflációról.

A második világháború után, 1945–46-ban az árak sokkszerűen emelkedtek: beköszöntött a hiperinfláció. Ez volt a millpengők és billpengők korszaka, amikor az emberek kosarakban vitték a pénzt a piacra, mégis alig kaptak érte egy kis kenyeret vagy tojást. A hiperinflációt csak az új nemzeti valuta, a forint bevezetésével sikerült megállítani 1946. augusztus 1-jén.

A legnagyobb címletű kibocsátott bankjegy a százmillió billpengős (vagyis a 100.000.000.000.000.000 000 pengős) volt 1946-ban.

Az infláció minden szaporítása, bármifelé történik is, meglévő értékeket semmisít meg, mégpedig sokkal nagyobb mértékben, mint aminőben az íly módon létrejött alkotás a közvagyont növeli."
Az inflációról szólva fontos még megemlíteni két, a témához kapcsolódó fogalmat. Dezinflációról akkor beszélünk, amikor jelentkezik ugyan infláció a gazdaságban, de az áremelkedések üteme évről évre egyre kisebb: pl. 10%, 6%, majd 3%.

A defláció viszont az infláció ellentéte, az árak folyamatos és tartós csökkenését jelenti: ugyanolyan káros, mint az infláció, mert ekkor az emberek csak tartogatják a pénzüket, nem költenek, a vállalatok pedig egyre kevesebb bevételhez jutnak az áresés miatt, így ekkor gyárbezárásokra, a munkanélküliség növekedésére lehet számítani: ezt történt az 1929-ben kezdődött gazdasági világválság idején.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A 3. helyért:

Németország–Portugália 3–1 (0–0) Tovább olvasom