Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Hitvallás: az állhatatosságról

Emberien szólni az emberiről. Ez a hitvallás, mely a személyes sorsot vezérlő elvek tételes, tömör megfogalmazása. A szegedi József Attila Tudományegyetemen diplomázó és itt oktató Monok István, jelenleg Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója, a Szegedi Tudományegyetem gazdasági tanácsának tagja (képünkön) hitvallásának megismerése segíthet, hogy a hétvégi szieszta idején testünk utolérje lelkünket, hogy értelmet nyerjenek a hétköznapok.
„Az egyetemen harmadéves koromban halottam először Christoph Plantin antwerpeni nyomdászról. A nyomdászjelvénye az Alkotó kéz, ahogy a felhőkön átnyúlva, körzővel a kezében a teremtésen dolgozik. Körülötte a nyomdász jelmondata „Labore et constantia" (Munkával és állhatatossággal). Biztosan semmi köze a kettő dolognak egymáshoz, Plantin egyik korrektora, a neves újsztoikus morálfilozófus Justus Lipsius egyik fő művének a címe is De constantia, vagyis Az állhatatosságról.

Az a gondolkodásmód, amely az aktív, cselekvő életet állítja az emberi erényesség középpontjába, a folytonos munkálkodást, a számunkra juttatott tér maradéktalan kitöltését, sőt annak megpróbálását is, hogy ez a tér valamelyest táguljon, szimpatikus és követendő életprogrammá vált bennem. Magunk folytonos hasznossá tevése (legalábbis a hit abban, hogy fontos az, amit teszünk) családi örökség és gyermekkori falusi élményem is.

Azt hiszem, elkényeztettek. A családom, a munkatársaim Szegeden, a régi magyaros szakma, a könyvtörténészek azt a tapasztalatot engedték átélnem, hogy ha lelkiismeretesen teszem a dolgomat, akkor annak eredménye is lesz. Ez lehet alapja a szakmai, tudományos előmenetelemnek, hivatali pályámnak. Naiv talán (már) nem vagyok. Magasabb posztokon megjelennek a nagyobb pofonok, és annak a világnak a képviselői, akik születési jogon, genetikus önző mivoltukból, vagy egyszerűen csak erkölcsi betegségből a munkát mint értéket tagadják, a maguk előbbre jutásához nem is gondolnak arra a lehetőségre, hogy dolgozni is lehetne, és hogy nekik valami „nem jár".

Azért öregszik az ember, hogy tapasztaljon, még ha a tapasztalat keserű is. És ekkor újra lehet visszanyúlni a gyökerekhez: constantia, állhatatosság. No és ott a munka (labor), ahova mindig vissza lehet vonulni. Hiszen azt is megtanultam, hogy a munkának önmagában is van értelme."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Láthatatlan és elháríthatatlan rakétát teszteltek Iránban

Irán sikeres kísérletet hajtott végre radar által nem érzékelhető, egyszerre több célpont ellen is… Tovább olvasom