Délmagyar logó

2017. 09. 19. kedd - Vilhelmina 13°C | 25°C Még több cikk.

Hobo zenélte Faludy-versek

Ballada a senki fiáról címmel először, szeptember 30-án Sopronban láthatja a közönség Földes László, vagy ahogy mindenki ismeri, Hobo legújabb műsorát, amelyet Faludy György költeményeiből állított össze. Az előadás létrejöttéről kérdeztük Hobót.

– Mi adta az ötletet, hogy Faludy György verseiből állítson össze színpadi előadást?

– Személyes indíttatásom van: közel egy éve kaptam Faludy Györgytől egy levelet, amelyben felkért erre. 2003 nyarán megnézte Esztergomban a Vadászat színpadi előadását, amit a soproniak is láthattak a Fő téren ez év május 1-jén. Ebben szerepel az ő Ballada a senki fiáról című verse és a Haláltánc ballada egy részlete. Nagyon tetszett neki az előadás, és erre fel kért meg engem a műsorra. A budapesti Új Színház társulatának immár hat éve tagja vagyok, éppen a harmadik József Attila-estemre készültem, a Szabad ötletek jegyzéke című pszichológiai naplóból; ennek bemutatóját elhalasztottuk azért, hogy Faludy Gyurka bácsit megtisztelhessem a Ballada a senki fiáról című előadással, amelynek az országos bemutatója szeptember 30-án Sopronban, majd október 2-án Budapesten lesz. A József Attila-műsor premierje így a jövő év elejére kerül.

– Faludy-műsora illeszkedik a korábbi, József Attila-, Allen Ginsberg-, Jim Morrison-, Tom Waits- vagy a Viszockij- és Villon-estekhez?

– Nem, ez teljesen más. Ma élő költő esetében eddig csak Allen Ginsberg verseiből állítottam össze műsort, természetesen a saját ötletemtől vezérelve, tehát nem az ő felkérésére. Éppen ezért a Faludy-est nagy megtiszteltetés, kihívás és lehetőség is egyben. Azok az előadók és költők, akiket felsorolt, mint Morrison, Waits, Viszockij és Ginsberg, a szememben abszolút kötődnek a rockzenéhez. Faludy György teljesen más világ. Az ő költészete a klasszikus műveltségen, szókincsen és asszociációs rendszeren alapul. Az én Faludy-estem nem is annyira a költőről szól, hanem a csavargóról. A rokonság itt érhető tetten. Véleményem szerint ő a legnagyobb magyar csavargó. Leginkább ez mutatkozik meg az estben, amely kísérletet tesz arra, hogy feltárja az okokat, hogy miért is kellett mindig csavarognia, holott szeretett volna otthonra és hazára lelni.

– Az ön zenekarának lemezein (Hobo Blues Band – A szerz.) korábban már fellelhetőek voltak megzenésített Faludy-versek. Használja ezeket a mostani műsorban?

– A Ballada a Parlamenthez és a Ballada a senki fiáról – ami az est címe – része a műsornak, valamint a Haláltánc ballada egy része is elhangzik. Az említett költeményeken kívül még legalább tizenöt új megzenésített Faludy-vers szerepel.

– A műsor szerkesztésébe és a próbák folyamatába beleszólt a költő?

– Az első pillanattól kezdve teljesen szabad kezet adott nekem. Mi a rendezővel és a szerkesztő-dramaturggal átadtuk számára a darab teljes szövegét, de ő mindent ránk bízott. Semmiféle kontrollt nem gyakorolt. Most izgatottan várjuk, hogy az előadás és annak hanganyaga CD-n – amely a napokban jelent meg – hogyan érinti majd.

– Látogatta a mester a próbákat?

– Egyszer volt jelen, de a soproni premieren ott lesz, ez nekem nagyon fontos. 94 éves, épp a héten ünnepelte a születésnapját.

– Vidnyánszky Attila rendezte és Lökös Ildikó a dramaturgja a darabnak. Rajtuk kívül, kik voltak az alkotótársai?

– Hárs Viktor és Nagy Szabolcs szerezték a zenét, ők a Hobo Blues Band tagjai, az előadáson játszik rajtuk kívül Marosi Zoltán harmonikás, a lemezen szerepel még Gyenge Lajos ütőhangszereken és Csejtey Ákos fúvós hangszereken. Balla Ildikó tervezte a jelmezt, ez az első eset életemben, hogy egy jelmez nem zavar, nagyszerű munkát végzett, a díszletötlet pedig a rendezőé, Vidnyánszky Attiláé.

– Ha jól tudom, Faludy György költészetével 1958-ban, tizenhárom éves korában találkozott először, a Villon-átköltések révén. Fontos, hogy éppen Villon „mutatta be" önnek Faludy Györgyöt?

– Így alakult. Emlékszem, hogy a Haláltánc ballada című versének utolsó versszaka egyszerűen szétbombázta a lelkemet és az agyamat, és ez fordított a költészet felé. Teljesen megrázott… teljesen letaglózott. „A vén Paraszt már tudta s várta / alkonytájt kinn az udvaron: / »Görnyedt testünknek nincsen ára, / S úgy halunk meg, mint a barom. / Kaszás testvér! Sovány a földünk! / Könyörgöm: egyet tégy nekem: / Ha elviszel, szórd szét trágyának / testemet kinn a réteken!« Ő rábólintott s vitte lassan, / s úgy szórta, szórta, szórta szét, / mint megvető keze a búzát, / vagy pipacsot az őszi szél. / – A földbe térünk mindahányan, / s az évek szállnak, mint a percek, / véred kiontott harmatával / irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!"

– Az utóbbi években két esemény borzolta fel a közvélemény érdeklődését Faludy Györggyel kapcsolatban: a lakása körüli mizéria és az új házassága. Véleményezné ezeket?

– A lakás körüli problémakört nem értettem igazán: egy ember, a magyar és az egyetemes kultúra ilyen szintű hordozója egyáltalán hogyan kerülhet ilyen helyzetbe? Ez döbbenetes volt számomra! Ami a nősülését illeti, azt gondolom, hogy abszolút öntörvényű emberként élt egész életében, szabadon kezelte a szexualitást is, ő egy biszexuális ember, erről mindenki tud. Fantasztikus, hogy még kilencvenen túl is a saját törvényei szerint éli az életét.

– A héten jelent meg az előadás hanganyaga CD-n. Amikor megajándékozza a mestert, együtt végighallgatják a lemezt?

– Ááá, én soh nem hallgatom újra a saját lemezeimet… lesülne a képemről a bőr, ha vele együtt kellene meghallgatnom! Szenvednék, amíg a mester hallgatná a saját műveit az én előadásomban. Ááá, nem, nem! Hihetetlenül segítőkész volt, a lemezborítón a közös fotónk szerepel, biztos aláírjuk egymás példányait, de nem… nem tenném ki magamat annak, hogy közösen hallgassuk végig az én produkciómat.

– Megkapta-e a választ az előadásra készülve, és a közönség megkapja-e a magyarázatot arra, hogy törvényszerű volt-e az az életpálya, ami Faludy Györgynek jutott?

– Arra kaptam választ, hogy ő döntött így. Őt nem az élet rugdosta összevissza. Katarzisokat és nagy szenvedéseket élt meg, azonban mégis ő irányította a dolgokat, mert azt a belső világot, amit születésétől hord magában, nem érte törés. Ez a lényeg. Az, hogy valaki a sok baj alatt megtörik és meghasonlik, szinte mindennapos. Nála viszont mindmáig teljesen egész és ép az életmű. Őt nem bírta leigázni a sors és a történelem, mindig megmaradt szabadnak. Ez sugárzik a szeméből, az egész lényéből 94 évesen most is!

– Van valamilyen párhuzam Faludy György és az ön életpályája között?

– Semmi. Nem feltétlenül jószántából, de bejárta a világot, elment innen, hogy megmaradhasson. Én nagyon sokáig nem mehettem el, amit én csinálok, az csak ide szól. Ő elment, de mindig ide nézett vissza. Teljesen más sors a miénk, csodálom azt az utat, amit megtett, én a töredékét sem mondhatom magaménak.

– Azért az mégiscsak kapcsolódási pont, hogy Gyurka bácsit „öreg hobónak" titulálja több újságíró is?

– Ő az igazi hobo, nekem inkább csak a nevem az… Amikor a legnagyobb csavargásaimat éltem, nem mehettem el az országból, mert nem volt útlevelem. Én Magyarországon csavarogtam, ahogyan azt megírtam a dalaimban. Gyurka bácsihoz képest én egy otthon ülő ValóVilág-rajongó vagyok.

– Zenekarával, a Hobo Blues Banddel készül új lemezre?

– 2005. február 13-án leszek hatvanéves. Erre az alkalomra megjelentetjük Az én vadászatom című dupla lemezünket. Húsz év elteltével kiadjuk a Vadászatot abban a változatban, ahogy akkoriban szerettem volna, de 1984-ben nem sikerült, mert bizonyos dalokat betiltottak vagy néhány szöveghez nem született megfelelő zene. Nem a régi sikert akarjuk felmelegíteni, és nem akarunk új bőrt lenyúzni a rókáról. Aztán 2005-ben készítünk még egy vadonatúj Hobo Blues Band-albumot is, amelyen kizárólag új bluesok szerepelnek.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Arany László: A kakaska és a jércike

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy kis kakaska meg egy jércike; amint ott kapargáltak a… Tovább olvasom