Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Holt lelkek látogatása

Ne jöjjenek, pedig jönnek, visszajárnak úgy mindenszentek táján. Kíváncsiak, bár a magasból messzire látni, föntről minden tisztábban látszik. „Most ne jöjjenek, mert szomorúan mennek vissza” – hangzott el egy ünnepi megemlékezésen. A való világ nem olyan, mint amilyenre színezik, mint egy festményt. Miért ültetnek az emberek fejébe illúziókat egy nem létező világról, amely majd mindenki számára rózsaszínben tündököl? Már látszik, hogy nem arra tart a XXI. század. Miért van az, hogy a valóság mindig annyira más? Hamis a szó, a suttogás, a valóságos fájdalmak lángjától perzselt a világ. Miért? Mert neked csak álmodni szabad, álmodban vagy szabad, ha fölébredsz, máris szolga vagy. Már a vágyban sem lehetsz szabad. Miért? Mert gúzsba köt a fájó gondolat, félsz a holnaptól, a tél fagyos karmaitól, benned a gondok szigonya. Az élet szebb is lehetne, sok évtized vihara zúgott el feletted, s neked soha nem volt igazad, hősként viselted, viseled a terhet, amit rád raknak, összeszorított fogakkal. Te vagy a favágó, mégse melegszel, nálad a fejsze, mégse veszekszel, inkább égbe menekszel. „...ember: küzdj és bízva bízzál”, igaz lesz a szó, az írás megint, legyél szabad, legyen szavad, legyen javad, hogy ne kelljen rettegni a holnaptól, mert te is a föld fia vagy. Legyen olyan békés a világ, hogy ne kelljen röstelkedni, szégyenkezni a holt lelkek előtt, ha látogatóba jönnek.

Medgyessy Imre, Jánossomorja

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Érdeklődik a közügyek iránt?

Tovább olvasom