Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Ibolya alulról

Történt pedig, hogy néhány napja Oláh Ibolya volt a közszolgálati tévé reggeli napkelésének sztárvendége...

... aki - és ennek velem együtt sok ezren lehettek fültanúi - nagy titkot kötött sokadik Károly orrára. Károly ugyanis azt találta kérdezni, végiggondolta-e már akár csak egyszer is, hogy milyen sors várt volna rá, ha nem jön ez a Megasztár, egyáltalán, ha nem sikerül befutnia a népszerű műsor résztvevőjeként.

Ibolya fölvett egy rosszabbul élünk plakátarcot, és megkérdezte Károlyt, hogy lehet-e egészen őszinte? Mire Károly természetesen azt vágta rá: legyen! Ibolya pedig őszinte lett, egészen: ő bizony "alulról szagolta volna magát", ha ez a buli nem jön be. (Esetében nem butaság, amit mondott, hiszen Ibolya is szagolhatja alulról az ibolyát.) Hogy mi történt ezt követően?

Károly maga alá zuhant a döbbenettől, és onnan szólt ki félájultan, hogy hát ez őrület, nem is gondolta volna. Ibolya pedig tovább feszítette a Károly szájában pengő húrt, mondván, de bizony így van, mert ő sokáig aligha bírta volna a takarítást, amiről egy-két perc múlva kiderült, hogy mégsem volt az olyan rossz, mert a takarító is ember, sőt, aki takarít, az mások munkahelyét vagy otthonát teszi lakájosabbá, szebbé, tisztábbá, és sok kedves munkatársa is volt, akikkel jól megértették egymást. Ráadásul ez egy bizalmi állás, mert akárki nem takaríthat ám egy-egy munkahelyen vagy otthonban, mert ott értékek vannak. Mire Károly újra megpendítette a hangját vesztett húrt: bizony, annak idején alig engedték be oda Ibolyát, ma meg büszkék lehetnek rá, hogy náluk Oláh Ibolya takarított.

A beszélgetés ment a maga útján, a szavak kalandos ösvényeket jártak be, és hogy mégsem elégített ki maradéktalanul, annak a beszélgetés végi dal fölkonferálása, pontosabban az eléje fűzött bölcs gondolatok az okozói. Mert hogy úgy gondolom, Károly lehetett együtt érző, és akár érzelmesen is belegondolhatott Ibolya hajdan elképzelt (vagy tervezett) öngyilkolásába, de valahogyan csak eszébe juthatott volna egy épkézláb mondatocska is a kimondott (nem megfogalmazott) mondatai mellé.
Szóval azon töprengett sajátosan bájos észjárásával, hogy milyen furcsa helyzetek alakulnak ki az életben: egy egyszerű sztárinterjúra készül az ember (Károly, az ember), aztán egyszeriben azon kapja magát, hogy élete egyik legfantasztikusabb interjúját készíti el, megtudva, hogy Ibolya már régen halott volna, ha…

Én meg azon töprengek, mért nem jutott eszébe az, ami a legtermészetesebb reakció? Hogy tudniillik kevesen maradnánk az országban, ha mindazok, akik takarítanak (meg kukákat cipelnek, meg utcát söpörnek, meg havat lapátolnak, meg segédmunkáskodnak, etc., szóval melóznak) megölnék magukat, csak, mert nem kerültek be a Megasztárba, illetve ha be is kerültek, de nem nyertek a döntőben.
Rendben van, Ibolya még gyerek, meg hát az agya sem nőtt három oktávot a győzelme után, de Károly évek óta ül és szerkeszt és beszélget reggelente, szóval kulizik, mint egy takarítónő. Csoda, hogy emiatt, emiatt a rettenetes kulizás miatt nem jutott eszébe, hogy egyszer maga felé hajlítja a kezét, hogy aztán ennek következtében alulról szagolhassa a magát éppen alulról szagoló Ibolyát.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mint a borsó meg a héja

Ugyanannak a pulóvernek a női és a férfi változatát vették egymásnak, egymástól függetlenül, meglepetésképp. Ugyanúgy esznek, azaz csak addig tartják a kést a jobb, a villát a bal kezükben, míg összevágják a húst, aztán megcserélik azokat. Feldmann Genovéva és Flohe Róbert több hasonlóságukat jelző dolgot is fel tudna sorolni. Úgy összeillenek, mint a borsó meg a héja. Tovább olvasom