Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Igen, önmegtagadás

Igen, önmegtagadás és önfegyelmezés nélkül emberhez méltó életet sem lehet élni, írtam a Kisalföld március 4-i számában. Úgy látszik, félreérthető volt a fogalmazásom, amint azt a március 11-i számban „Önmegtagadás?!” címmel megjelent olvasói levél is mutatja. A Magyar értelmező kéziszótár ezt írja: „önmegtagadás – főnév: hajlamaink, vágyaink, ösztöneink tudatos megfékezése”. Ez tehát éppen nem manipulálható bábuvá tesz minket, hanem képessé önzésünk legyőzésére, képessé arra, hogy hallgassunk lelkiismeretünk és józan eszünk szavára, hogy becsületes emberek legyünk a mindennapi életben. Vagy nem ennek az önmegtagadásnak és önfegyelemnek a hiánya vezet el az emberek közötti konfliktusokhoz, a mindennapos veszekedésektől a családon belüli erőszakig? Szent Lukács evangéliumában ezt olvashatjuk: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen. Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti. Mert mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de maga elpusztul vagy súlyos kárt szenved?” A keresztény ember komolyan veszi hitét, és ezért képes hite szerint élni, akkor is, ha ez komoly áldozatokat kíván tőle. Igen, ilyen emberekre van szükség, akik nem sodródnak az önálló vélemény nélküli tömeggel.

Dr. Rédly Elemér, Győr
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ciprusi hangulatok Sopronban

Ciprusi hangulatok címmel nyílt látványos kiállítás a Liszt Ferenc Konferencia- és Kulturális… Tovább olvasom