Délmagyar logó

2017. 05. 23. kedd - Dezső 16°C | 25°C Még több cikk.

In memoriam: John Lennon

24 éve december 8-án feketébe öltöznek rajongói. Köztük azok is, akik még nemis éltek, amikor ő már elment.

24 éve december 8-án feketébe öltöznek rajongói. Köztük azok is, akik még nemis éltek, amikor ő már elment. New York állam illetékes bizottsága nem sokkal Lennon halálának 24. évfordulója előtt döntött úgy, hogy elutasítja az egykori Beatles-tag gyilkosának, Mark David Chapmannek a feltételes szabadlábra helyezésre vonatkozó kérelmét. Nem ez volt az első próbálkozása, hogy újból meglássa a napfényt.


„…épp az imént lőttem le"

Amerika éppen hogy kipihente az utóbbi esztendők legunalmasabb elnökválasztását, s már a karácsonyi nagybevásárlásra készülődött. 1980. december 8-án a híres New York-i Dakota-ház boltozatos bejárati kapuja előtt, az esti lámpafények nyújtotta jótékony árnyékok védelmében egy kövérkés, szelíd arcú, szemüveges fiatalember várakozott. Még ez a szokatlanul langyos decemberi éjszaka is megborzongatta, ha arra gondolt, hogy holnaptól a napilapok címlapjain fog szerepelni, s hírügynökségek versengenek majd az interjúért, melynek várható sztereotip kérdéseire természetesen előre megfogalmazta gondos válaszait. Színpadias mozdulattal törölgette bepárásodott pápaszemét, majd biztos, ami biztos, megtapogatta a zsebében lapuló 38-as revolvert.

22 óra 50 perckor végre feltűnt a limuzin, melyre olyannyira várt. A 72. utca és a Central Park sarkán leparkoló Chevrolet volánja mögül egy fiatalos külsejű, hosszú hajú férfi szállt ki, kezében egy kazettás magnóval, majd oldalán egy csinos, keleti származású hölggyel egyenesen a bérház hatalmas kovácsoltvas kapuja felé indult. Az izgatott fiatalember zsebre dugott kézzel óvatosan mögéjük lopózott, és halkan megszólította őket. A férfi a hang irányába fordult, ám támadója időt sem hagyott neki a reagálásra. Fél térdre ereszkedett, s pisztolyát két marokra fogva tüzelni kezdett. Szinte kimért lassúsággal, egymás után ötször húzta meg a ravaszt. Áldozata tompa ütéseket érzett a vállán és mellkasában. A fájdalom még nem hatolt be az idegrendszerébe, de érezte, hogy lába megroggyan, s elsötétül a világ körülötte.

„Lelőttek!" – sóhajtotta inkább csodálkozó, mint rémült hangon, majd tántorogva megindult a bejárat felé. Néhány lépés után azonban összeesett, s arccal a padlóra zuhant. A tettes arcán torz vigyor futott át, majd pisztolyát a földre ejtve nyugodtan várakozott, meg sem próbált kereket oldani. A házban szolgálatot teljesítő, és az elképesztő jelenet hatása alól csak lassan ocsúdó portás a bambán bámuló gyilkosra rontott: „Tudja ön, hogy mit tett?" „Igen – felelte ő szenvtelen hangon –, épp az imént lőttem le John Lennont."

Zabhegyező

A 25 éves Mark David Chapman egy hete érkezett New Yorkba. Valószínűleg kölcsönt vett fel a hosszú útra, ugyanis már régóta állás nélkül tengődött. A huszonöt éves fiatalember egész gyermekkorát Hawaiin töltötte. Rendezetlen családi körülményei és előnytelen külseje miatt egzisztenciális problémákkal küszködött és identitászavarban szenvedett. Visszaemlékezéseiben saját magát sérülékeny, érzékeny, befelé forduló, zaklatott lelkiállapotú személyiségként jellemezte. Többször kísérelt meg öngyilkosságot. Az állapota egyre csak súlyosbodott, a képzeletében kis emberek jelentek meg, akikkel vitatkozott, paranoiás rohamok gyötörték, gyűlölni kezdte az embereket. Páni félelem kerítette hatalmába, ha meg akart ismerkedni egy-egy lánnyal. Visszahúzódó és különc magatartása miatt társai kiközösítették, ráadásul jó felfogóképessége ellenére iskoláit sem tudta befejezni. Az egyetlen sikerélmény egy nyári táborban vállalt munka során érte, ahol kisgyerekekre kellett felügyelnie.

Chapman, Lennon gyilkosa
Életében a nagy fordulatot mégis Salinger híres könyve, a Zabhegyező hozta, akinek az egész világgal haragban álló, lázadó főszereplőjével rögtön azonosulni tudott. Már csak egy hús-vér ember kellett a teljes hasonuláshoz, s ezt a példaképet találta meg a tradíciókat folyton felrúgó egykori Beatles-tagban. Ettől fogva igyekezett megvenni Lennon minden lemezét, a róla írt cikkeket albumban gyűjtötte össze, elolvasta írásait és lépten-nyomon utánozta szokásait. Ugyanolyan drótkeretes szemüveget viselt, mint ő, igyekezett hasonlóan öltözködni, sőt, a teljes azonosulás érdekében még egy japán lány kezét is megkérte.

Amikor azonban hőse látszólag békét kötött a hatóságokkal, hogy megkapja az amerikai letelepedési engedélyt, ráadásul nyíltan a multimilliomosok szokásait kezdte utánozni, és gőgösen elzárkózott az „egyszerű nép színe elől", Chapman végtelenül meggyűlölte, s tehetetlen dühében elhatározta, hogy megsemmisíti árulóvá lett másik énjét.

Az utolsó autogram

Yoko Ono, az özvegy
A gyilkosság napján a gyilkos taxival érkezett a helyszínre, miközben felszabadultan társalgott a sofőrrel. Lennon hangmérnökének adva ki magát azzal dicsekedett, hogy éppen legújabb lemezén dolgoznak. A délutánt a Dakota-ház előtti járdán töltötte, s amikor Lennon felbukkant, hogy Yokóval a stúdióba menjenek, a rajongók gyűrűjéből kilépve félénken egy lemezborítót dugott az orra alá.

„Írjam alá?" – kérdezte az énekes. Chapman szótlanul biccentett a fejével, mire az énekes egy vállrándítással odafirkantotta: „John Lennon 1980". A fiatalember alig leplezett megelégedettséggel vette át a hanglemezt, majd a kapualjban álló fülke mögé rejtette. Egy fotós, aki megörökítette az előző jelenetet, meg is kérdezte tőle, hogy miért rejti el a korongot, mire Chapman azt felelte, hogy később még felbecsülhetetlen értéke lesz ennek az aláírásnak. Ekkor azonban a fényképész természetesen még nem tulajdonított nagy jelentőséget a dolognak. Miután a művész házaspár elindult a stúdióba, a fotós is készülődni kezdett, de Chapman marasztalni próbálta, hogy ha most elmegy, többé talán nem látja a zenészt. Baljóslatú szavak…

Lennon élettelen testét beemelték a mentőautóba, amely szirénázva indult meg vele a közeli Roosevelt-kórházba. Itt még magához tért egy pillanatra, de alig hallhatóan válaszolt az orvos kérdésére. 23 óra 15 perckor megállapították a halál beálltát. A boncolás során kiderült, hogy három golyó áthatolt a testén, s tulajdonképpen az óriási vérveszteség okozta a halálát.

A gyilkost életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, s biztonsága érdekében hermetikusan elzárták a nyilvánosság elől. A magányos rab csak az utóbbi években nyílt meg a sajtó számára. Állítólag börtönében megtért, s már megbánta szörnyű tettét. „Az az időszak az ártatlanság kora volt, sajnálom, hogy én voltam, aki véget vetett neki" – nyilatkozta. Lennon egyszer azt mondta: „Ha több ötletem nincs, hát meghalok." Talán csak betartotta ígéretét.

Amikor a fellebbviteli bíróság eldöntötte, hogy Chapman még 24 év után sem szabadulhat, talán az életét védte meg Lennon rajongóitól. Pedig már gazdag ember: tavaly egy árverésen a tulajdonában levő dedikált Jonh Lennon-lemez több mint százmillió forintért került új tulajdonosa kezébe.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Átszervezés és létszámleépítés

Szervezeti és személyi változásokkal, létszámleépítéssel, hatékonyabb költséggazdálkodással szeretné megőrizni versenyképességét a Brau Union Hungária Sörgyárak Rt. Összesen 124 munkatársuktól válnak meg, közülük 19-en még a soproni gyárban dolgoznak. Tegnap lemondtak az igazgatóság tagjai. Az átszervezéseket a piaci viszonyok megváltozása kényszerítette ki. Tovább olvasom