Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Induljunk együtt!

„ Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. P a Messiás és az Úr.” (Lk.2/10–11.)

Az út mindig hosszú, ha rég vágyva sietünk valahová. A várakozás is nehéz, ha sorsot fordító reménykedésben van az ember. Bizony hosszú volt a betlehemi út, amit bejárt Mária és József a születendő gyermekkel. Az út végén nemcsak a fáradság csüggesztő érzésével kellett megküzdeniük, de a szállástalanságot is megtapasztalták. Bíztak a gondviselésben – hogy, akinek terve szerint útra bátorodtak, az nem fogja cserbenhagyni őket – s lám, a júdeai pusztában megtették azt az egyszerű pásztorok, amit elmulasztottak a módos betlehemiek: szerény hajlékukat engedték át a megfáradt szent szülőknek.
Adventi vándorutunk végére érünk. Szenteste korán jön az alkony, a csillagok viszont egyre fényesebbek (jó esetben a lelkünk is fényesebb). S hogy reményeink beteljesednek-e, nos, rajtunk (is) múlik. Az óra közel, hogy ajtónkon kopogtasson karácsony Istentől szép üzenetével a Kisded? Vajon beengedjük-e? Vagy éppen az ünnepi tennivalókra hivatkozva hárítjuk el, mert mi sem ismerjük fel. Szeretet, békesség? Ezerszer kicsúfolt, aljasul közhellyé koptatott, megcsalt szavak. Mintha félnénk tőlük, mert oly sokszor elhatároztuk, megígértük, hogy – családunkban, szűkebb és tágabb környezetünkben – megőrizzük és egyszer sem sikerült igazán. Így aztán az ünnepek elmúltával rendre maradt a fájdalmas hiány.
Kegyelmes az Isten. Ismét esélyt kapunk. Az angyalok kitárják az égi ajtókat, ablakokat, hogy aranyló sugárban áradhasson a menny világossága erre a sáros, kopott földre. „Ne féljetek!” – kezdődik a glóriás üzenet. Ne féljünk megnyitni szívünket. Ne csupán emlékezzünk a hajdanvolt karácsonyok meghitt hangulatára, de valóban induljunk el a békesség útján a kiengesztelődés felé. Ez sohasem lehet pénz vagy bármiféle gazdasági helyzet függvénye. Itt nem lehet nincstelenségre hivatkozni. Gondoljunk a betlehemi puszták pásztoraira, akik az angyalok szózata után így bíztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe!” Bátorságuk és alázatos egyszerűségük okán lettek az Örömhír első földi hírvivői, mert mindenütt elhíresztelték, amit ezen az éjszakán láttak. Mi vajon mit tudunk majd elmondani? Hogy mennyire kiköltekeztünk? Hogy karácsony ürügyén mennyi új hitelt sikerült a nyakunkba venni? Hogy megint szóváltásba, veszekedésbe torkollott a nagy eszem-iszom? Hogy tulajdonképpen ajándékokból most sem volt hiány csak éppen a szeretet és a békesség hiányzott?
Induljunk együtt! Az éjféli mise vagy a karácsonyi istentisztelet legyen az a jelképes út, melynek végén belülről is gazdagodhatunk. Értünk jött a földre a Messiás és az Úr.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Stílusos ünnepi üdvözlet

Tombáczné Szemerédi Zsuzsanna szegedi mesterfodrász egyéni karácsonyi kompozíciója a szakma… Tovább olvasom