Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Ismétlés

Most, hogy idő előtt beindult a választási kampány, egész jól érzem magam ebben az országban.

Most, hogy a hivatalosan meghatározható idő előtt beindult a választási kampány, egész jól érzem magam ebben az országban. Pontosabban én mindig is jól éreztem magam, de ilyenkor úgy érzem, a jónál is jobb ez az egész kerge katyvasz. Egymást érik az ígéretek, a különféle kedvezmények, szóval mintha megvalósulni látszana mindaz, amit négy évvel ezelőtt már ígérgettek nekünk. Mintha ilyenkor jönne meg a teljesítési kedv, mintha közvetlenül a választások előtt szeretnék teljesíteni mindazt, amit egyébként négy éven át is kell, illetve kellett volna. Mintha három éven keresztül egyvégtében arra gyűjtögettek volna, hogy most aztán osztogathassanak kedvükre, vagy inkább kedvünkre.

Úgy fest az egész, mint amikor egy családban tizenegy hónapon keresztül rakosgatnak, spórolgatnak, csak hogy karácsonykor megvásárolhassanak és a fenyő alá pakolhassanak néhány ajándékot, nehogy a család elveszítse a családfő iránti bizalmát. A magyar persze nem vak, átlát a szitán, és pontosan tudja, hogy ez az egész miről szól, ennek ellenére bedől ezeknek az ajándékozási akcióknak, sőt, nemcsak elfogadja, de el is várja, hogy a kezébe nyomják az ajándékokat, miért ne tenné, három évig várt rá, ez tulajdonképpen járt neki, alig várta, hogy megkapja.
Ennyit a máról, és az jutott eszembe, nekem már nem is kell új reakciót írni minderre, hiszen egyszer már megszültem az ehhez is köthető írásomat. Mivel azonban tudom, hogy ez régen feledésbe merült, idevésem újra, ismétlésként, hogy az Olvasó velem idézhesse föl a nem is olyan rég múlt időt. Ha pedig aktuálisnak látja ezt a kis szösszenetet, kérem, ne csodálkozzon. A címe: Eltartási szerződés.

Tisztelt Magyar Népköztársaság!
Alulírott kéréssel fordulok Önökhöz, melyben előadom a következőket: rádióban és tévében mást se hallok, mint, hogy Önök szerint meg lehet élni a havi fixből. Mi évek óta próbálkozunk, de eddig nem sikerült. Így aztán meg kell állapítanom, hogy vagy az Önök állítása téves, vagy mi osztjuk be rosszul a keresetünket. Az Önökbe vetett hitem rendíthetetlen, tehát magunkat okolom, így hát arra gondoltam, megadnám a lehetőséget Önöknek igazuk bizonyítására. Éppen ezért javaslom, kössenek rám és családomra eltartási szerződést. Ezt úgy képzeltem el, hogy mi továbbra is csak a napi nyolc órát dolgozzuk le, becsülettel, s az Önök rendelkezésére bocsátjuk a havi keresetünket az utolsó fillérig. Önök ebből megoldják az étkeztetésünket, kifizetik a 3000 albérletet, a nagyjábóli 4000 OTP-részletet, a gyerekek iskoláztatását, ami ugyan ingyenes, de pénzbe kerül. Fizetik a rezsit, s mindazt, ami egy boldog, kiegyensúlyozott szocialista családnak kijár, üdülések, utazások, kirándulások.

Bár ez az elképzelés egy kicsit hasonlít a tévében nemrég sorozatban játszott klasszikus eltartási szerződéshez, ez ne tévessze meg Önöket, a rabszolgasorsot egyszer már kipróbálták, s nem vált be, mi sem szeretnék oda kilyukadni. Nos, amennyiben a nyugdíjazásunkig hátralévő 25 év alatt Önöknek sem sikerülne a bizonyítás, kérem Önöket, értesítsék erről a többi, jelenleg is eredménytelenül kísérletező honfitársamat, hagyjanak föl az egésszel. Ha pedig a havi fixünk elegendőnek mutatkozik az eltartásunkhoz, akkor fizetségül Önökre hagyjuk mindazt a vagyont, ingóságot és ingatlant, amit a 25 év alatt a fizetéseinkből meg tudtak spórolni és meg tudtak venni.
Őszinte tisztelettel: egy honfitársuk.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Etnikai feszültség a benzolfolt miatt az orosz távol-keleten

Szociális feszültségeket okozott a Kínából az Amurba érkező benzolfolt. Az orosz távol-keleti… Tovább olvasom