Délmagyar logó

2018. 01. 22. hétfő - Vince, Artúr -3°C | 4°C Még több cikk.

Isten vele, Feri bácsi!

Jövünk és megyünk. Van, aki a tavaszi napsugárral, van, aki a zord téllel, van, aki a perzselő nap hevével költözik, s van, akit november harmadikán a hajnali szél visz el. S mi mindig adósok maradunk egy látogatással, egy találkozással… Éppen a kórházba készültem, amikor jött a szomorú hír: Feri bácsi már nem az orgona mellett, hanem az égiek kórusában dicsőíti azt, akit életével szolgált. Így jobb híján most én sem tudok mást tenni, mint felidézni egy vele készített interjúm néhány gondolatát: „Az utóbbi években a Fertő–Hanság Nemzeti Park megbízottjaként a természet templomában, az erdőben is sokat gyönyörködhettem. Valamint a kilencvenes évek közepétől itt a Répce-szigeten nyaranta táborozó határon túli magyar gyermekek között is sok időt töltöttem vagy a környék természeti szépségeit bemutatva, vagy kántorként a tábori misék alkalmával.”

Titkovics Ferencet sokan ismerhették, hiszen aki csak egyszer is ellátogatott kora tavasszal a csáfordjánosfai híres tőzikés erdőbe, az bizonyosan találkozott vele. S ha abban a szerencsében lehetett része, hogy ő volt az „idegenvezetője”, az nem fogja elfelejteni. Páratlan intelligenciával, nagy-nagy szeretettel beszélt az erdő, a Répce menti ártér történetéről, élővilágáról. Igazi lokálpatrióta volt, aki szenvedélyesen gyűjtötte és őrizgette faluja múltjának írásos emlékeit. Az utóbbi tíz-tizenöt évben tőzikevirágzás idején szinte rendszeresen feltűnt a megyei és országos lapok hasábjain, vagy egy-egy villanásnyi időre a különböző televíziós csatornákon mint az erdő szakavatott ismerője. Azt azonban már kevesebben tudták, hogy Feri bácsi elsősorban Répceszemere és Csáfordjánosfa kántora volt az elmúlt negyvenöt évben. Amikor szolgálatának negyvenöt éves jubileuma ürügyén beszélgettünk, többek közt ezt mondta: „Kántor számára a legszomorúbb esemény, amikor temetésen a koporsó mellett kell énekelni, olyankor bizony el-elcsuklik az ember hangja.” Temetése napján a csáfordjánosfai temetőben újra fülembe csengett ez a mondata. Hiányozni fog a Béke utcai kicsi házból éppúgy, mint a templomból vagy – különösen tőzikevirágzás idején – az erdő gyalogútjáról… Isten vele, Feri bácsi…
Kovács András, Répceszemere

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sánta bravúrjaival megmaradt a gyirmót esélye

Hazai pályán szenvedett kínos vereséget az ETO FC és az FC Sopron a Magyar Kupa tegnapi… Tovább olvasom