Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 22°C Még több cikk.

Isteni adomány látni a tekintetet

A szem: a lélek tükre. De a lelki gazdagság és a tehetség másképp is megmutatja magát. Erről bizonyosodtunk meg a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium 9/D osztályába látogatva, Markó Zitával és diáktársaival, tanáraival beszélgetve.
A szegedi Radnóti gimnázium diákja akart lenni Zita, mert szereti az okos és különleges embereket. Fotók: Segesvári Csaba
Író vagy énekesnő szeretne lenni. Versei már most városi első és országos negyedik helyezésben megnyilvánuló dicsőséget hoztak a szegedi Markó Zitának.

– Az életről, az érzéseimről írok. Főleg szerelmes verseket – mondja magától értetődő természetességgel a tinédzser költőnő, aki Radnóti Himnusz a békéről című kötelezője mellett Szapphó- verssel indult a gimnáziumi szavalóversenyen. – Szapphó a szenvedély költője. Elemi erejű lírikus – lelkesedik Zita, aki elárulja: zenében a sötétebb, gótikus műfajokat kedveli. A dark-rockra példának az Evanescence együttest említi, az operametálra pedig a Nightwish csapatát. – Sokféle zenét hallgatok. Mindig olyat, amilyen épp a hangulatom. Ákost is – jegyzi meg. S persze boldog, hogy lapunk meghívására részt vehetett Ákos adventi koncertjén. – Egy időre kiugráltuk és kivisítottuk magunkat. Később kiderült, hogy néhány osztálytársam is ott volt. Csak néhány régebbi Ákos-számot ismertem. De ez életem első koncertje: nagyszerű.


Okos és különleges

– Dalokat szeretnék írni, és előadni, mint az Evanescence énekesnője, Amy Lynn Lee – helyezi képbe magát Zita, akiről kiderül: zongorázni is tanult, mégsem ezt tartja magára jellemzőnek. – Muszáj erősnek lenni. A magam erejéből akarok mindent megcsinálni. Ha lehet – teszi hozzá. A hiányos mondat magyarázataként pedig közli, hogy gyógyíthatatlan a sérülése: a szemén zöld hályoggal született. Ennek ellenére ötödik osztályos koráig a szegedi Napos Úti Általános Iskolába járt. Amikor cukorbetegségére is fény derült, megtanulta magát ellátni, s általános iskolai tanulmányait az újszegedi Vörösmartyban zárta.

A karácsony: zöld, ezüst és piros

A fényt, a színeket és formákat látja Zita. A hang, a hangulat alapján színt köt a dolgokhoz. Ez a szinesztézia, költői eszköz, de játék is. Zita számára Ákos: zöld. Az édesanya: pirosas-rózsaszín, de más árnyalatú, mint a barátnő fogalma. A karácsony pedig zöld, ezüst és piros. De magát az ünnepet nem szereti. Zita szerint mindennap ünnepelni kéne a szeretetet.

– Nem az az életem célja, hogy arra várjak: egyszer megtalálják a gyógymódot a betegségemre – szögezi le Zita. Családját reál beállítottságúnak írja le, magát pedig úgy jellemzi, hogy „tíz centivel a föld fölött jár". – Sokat foglalkozom magammal. Keresem, mi van a dolgok mögött. Egy csomó mindent másképp látok – árulja el mondataival, hogy a „fekete ruhás-ezüst ékszeres" lázadó érettebb kortársainál. Így mi sem természetesebb: prózát is ír.

– Az egyik regényem XXI. századi fantazy, a másik, amit két hónapja írok és karácsonyi ajándéknak szánom, a jelenben játszódik. A történet annyi, hogy elrabolnak egy lányt, de megszökteti egy nő... Akik olvastak tőlem valamit, azt mondják, szépek a leírásaim. Meg hogy sokat írok a szemről. De a tekintetre tényleg kíváncsi lennék!

Iskolapróba

– Én akartam a Radnótiba jönni. Úgy gondoltam, hogy egy ilyen erős iskolában olyan osztálytársaim lesznek, akik okosabbak az átlagnál. Szeretem az okos és különleges embereket. A barátnőm hasonlóan gondolkodik. Ő gyengén látó. Az interneten mutattak be minket egymásnak. Aztán a személyes találkozáskor kiderült: értjük egymást.
„Tehetséges kislány. Képes arra, hogy komolyabb célokat is kitűzzön maga elé – hátrányos helyzete ellenére." Így ajánlotta a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium igazgatója, Gál Béla figyelmébe az akkor még általános iskolás Markó Zitát a gyerek budapesti segítő-utazó pedagógusa, Pázmándiné Erős Andrea. Zitáról szólva önállósága, természetes modora, értelmessége után most is csak a sokadik helyen tartja fontosnak megemlíteni: látássérült. Holott a szegedi Radnóti gimnázium, az ország középiskolái között a 2–8. helyezett igazi „versenyistálló" azért is különleges, mert ott korábban nem tanult érzékeiben sérült diák.

Szabadesés

Én tényleg szerettem őt, és meghatottan
Néztem, ahogy a porban kőről kőre koppan
Szétfújt légváram minden apró darabja.
És szerettem volna örökre, ha hagyja,
De most...

Minden vágy visszatért. Valami lángragyúlt
Az elmúlt évekért, mert nem érhetnek véget.
Egy boldog életért, melyet talán nekem szántak
Sóhaj fuldokolva, egy hang, egy emlék, egy pillanat
Meghalok zokogva, édes-fájdalmas-jeges ragyogás
Hullanék-e porba? Soha. Alattam lángtengerré olvad
És nincs megérkezés: nem tart vissza semmi, zuhanok örökre
Létem szabadesés – szemed forró tüzében, lelked mélységében
Arra ébredek, és végre elhiszem, hogy te vagy, és senki más, és én
Nem menekülhetek.
*
Zita Szabadesés című versének elolvasása után Szapphó Aphroditéhez című költeménye jut eszembe, amit Babits fordításában adott elő az iskolai szavalóversenyen. Az utolsó versszak kiabál:
„...Jer most is hozzám, a nehéz gondokból
oldd föl szívemet, s amiért eped, ne
sajnáld teljesíteni: légy harcomban
drága szövetség." 

Az épek döbbenete

– A képi, az akusztikus és a manuális feladatok együttes alkalmazásához szokott pedagógusoknak át kellett gondolniuk, miként segíthetik Zita munkáját – magyarázza Gál Béla igazgató. Mert a végzős általános iskolásoknak tartott előkészítő foglalkozáson kiderült: Zitának a Radnóti humán osztályában lehet a helye, ha sikeresen veszi a felvételi jelentette akadályt. – Az egyik legtapasztaltabb magyar szakos tanárunk, Papp Ferencné a harmadik foglalkozás után azzal jött hozzám, hogy „az épek szégyellhetik magukat Zita munkáját figyelve: nemcsak tehetséges, de szorgalmas is". Zita magyarból 92, matematikából 96 százalékos teljesítményével a 122 jelentkező közül negyedik-ötödik helyezettként lett a 9/D diákja.

– Az érzékeiben ép ember számára meghatározó élmény, mikor tapasztalja: mekkora előnyt jelent számára, hogy lát. A gyerek számára az egyéniségét is formáló tapasztalat lehet, mikor azzal szembesül, hogy látássérült társa legalább akkora, vagy éppen nagyobb teljesítményre képes például egy dolgozat megírásakor – véli Vida Róbert, aki osztályfőnöke és történelem- tanára a 9/D-nek.

Mondd a neved!

– Hogy ír majd? Hogyan kell hozzá szólni? Ezek voltak az első kérdéseink, amikor még a nyáron Bálinttal arról beszéltünk, hogy az egyik osztálytársunk nem lát – emlékezik Pál-Molnár Soma. – Aztán az első tanítási napon kiderült: Zita laptoppal dolgozik. Amit hall, azt a számítógépbe pötyögve jegyzi le. A házi feladatokat pendrive-on hozza. Dolgozatíráskor a tanár pendrive-on adja oda neki a feladatlapot, amit a számítógépes program fölolvas, s Zita leírja a válaszát. A javítást is számítógépes adathordozón kapja meg.

– Szeptemberben még segítettünk kicsit Zitának, együtt kerestük meg a tantermeket – meséli Takács Kinga. De csak néhány napig igényelte, hogy a könyökénél fogjuk a kezét, és így menjünk a folyosón. Mostanában már egyedül tájékozódik az épületben. Zita csak az utcán veszi elő a fehér botot.

– Nem szereti, ha udvariaskodunk vele. Így volt már az általános iskolában is – folytatja az új osztálytársak fölkészítését a régi iskolatárs, Széll Anett. De azt mindannyian tudják: a gólyaavató próbán akaratlanul is megbántották Zitát. Sorshúzással döntötték el, kinek melyik feladatot kell megoldani, pedig jobb lett volna, ha a bekötött szemmel végezhető móka jut neki. De Zitát nem ezzel, hanem azzal bántották meg, hogy a buli végén egyedül, magára hagyták.

– Mentességet élvezhetne bizonyos órák alól, de Zita csak a testnevelést hanyagolja – hallatszik elismerés Kancsár Ágnes hangjában. – Hogyan szóljunk hozzá? Ez volt a legnehezebb – ismeri el.

Aztán megkérdezték. Zita pedig válaszolt: azt szeretné, ha eleinte mindenki mondaná a nevét is. Ő a hang alapján is azonosít. És többet tud rólunk, mint gondolnánk.


Alapító okirat

A vakok speciális intézményeiben 180 éve gyűjti a szakma a segédeszközöket, a segítő módszereket. A súlyos látássérültek integrált oktatását 1993 óta törvény teszi lehetővé. Magyarországon körülbelül ötszáz látássérült fiatalkorú él, közülük kétszáz súlyos és halmozottan hátrányos helyzetű, s körülbelül háromszáz szegregált iskolába jár. Ám ötven általános iskolás és ötven középiskolás többségében ép gyerekeket oktató intézményben tanulhat – jellemzi a hazai viszonyokat Dérczyné Somogyi Veronika, a budapesti Vakok Általános Iskolájának igazgatója.
Több különleges nevelési helyzetű, az átlagosnál tehetségesebb gyerek is jelentkezne a szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumba. Az iskola vállalja a kihívást. Nemcsak egyetlen osztály tantestülete, hanem az egész tanári kar is ismerné és alkalmazná egy-egy sérült diák oktatásának módszereit. Vásárolnának több, a látókat is segítő, mert tapintható-domború szemléltetőeszközt. E többletmunkát és többletkiadást igénylő feladat fölvállalásához azonban módosítani kellene az intézmény alapító okiratát. Ezt hiába kezdeményezte az iskola, a szegedi közgyűlés elutasította.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magunkból adjunk - mondta a pápa Urbi et Orbi áldásában

Megszületett a Megváltó - ezzel a latinul idézett mondattal kezdte beszédét a pápa a római Szent… Tovább olvasom