Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Itt kell együtt élnünk

A fiúk a kocsmába mentek címmel új albumot jelentetett meg a Locomotív GT. Huszonöt esztendeje muzsikál együtt Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János és Solti János, akik június elsején a budapesti Hajógyári-szigeten ismét színpadra lépnek, új és régi dalaikat is bemutatják híveiknek az egész napos, nagyszabású LGT-fesztivál megkoronázásaként. A Kisalföldnek a Hajógyári-szigeten adtak interjút.

A zene tisztasága

– LGT. E három betű több nemzedék számára azt is jelenti: Lélek, Gondolat, Tisztesség...
Presser Gábor: – Ezt megjegyezzük, megtanuljuk. De hirdetni nem fogom, mert túl hízelgő. Mi egyszerűen csak megpróbáljuk azt csinálni, amiről azt hisszük, hogy a mi dolgunk. Ti pedig eldöntitek, mi a véleményetek róla, hogy tényleg úgy gondoljátok, ez a három betű jelent valamit...
Somló Tamás: – Túldimenzionálod a zenekar egyszerűségét. Köszönjük
a bizalmat. Örülünk neki. Mindenféleképpen szeretnénk megmaradni a zene tisztasága mellett. Ha ez érződik, kihallatszik, az már jó.
Karácsony János: – Reméljük, hogy az évek, évtizedek nem múltak el
nyomtalanul mögöttünk. Az új lemezünk is azt bizonyíthatja, komolyan vesszük azt, amit csinálunk, még akkor is, hogyha játékosnak tűnik az egész.
Solti János: – Ha nem hangzana nagyképűnek, akkor azt mondom, egyet értek az új elnevezéssel: Lélek, Gondolat, Tisztesség. Mert ez a lényeg – az életben is.

A szívek döntenek

– Negyedszázada zenéltek együtt. Nekem az igazán jó bor is eszembe jut erről; egyre jobban nemesedik...
Presser Gábor: – Erre nem lehet válaszolni. Minden ilyen dicséret jólesik.
Hallgasd meg az új lemezünket, azután döntsd el, tényleg nemesedtünk-e, vagy legalábbis meg tudtuk-e tartani értékeinket.
Somló Tamás (elmosolyodik): – Majd indulunk valamelyik borfesztiválon,
akkor ki fog derülni...
Karácsony János: – Nekem tetszik ez a borhasonlat. Van benne valami...
Solti János: – Igen, ne mesedik. Kívánom, hogy ez sokáig így legyen.

Nyugodtabb a kocsma...

– Az a bizonyos lemezbeli kocsma nyilván szimbolikus értelmű is. Magyarországot is jelentheti...
Presser Gábor: – Mi csak az „anyagot" adjuk, hogy ki mit hall ki belőle,
milyen gondolatokat ébreszt, az már a közönség dolga. Nincs nehezebb,
mint a zenét megmagyarázni. De ha már az országnál tartunk: kezd fölébredni Csipkerózsika-álmából. Abban reménykedem, hogy a álasztási
időszak nagyon harcos, durva hangneme, ami akkor valamennyire megbocsátható, nem folytatódik. Nekünk itt kell együtt élnünk, és hogyha mi nem szeretjük magunkat vagy egymást, akkor ki fog bennünket szeretni?
Somló Tamás: – Lakó- és élőhelyünk ez a „kocs- ma". Most immár tényleg nyugalmasabbnak tűnik minden. Az embereket a mindennapi élet, a munka, a család, az érzelmek érdeklik, semmint a politika, amit szerintem kicsit rájuk erőltettek. Remélem, ezentúl ez nem így lesz. Mi megint elkezdtünk a zenével foglalkozni, a júniusi fesztivált is azért csináljuk, mert úgy érezzük, erre van igénye a korábbi és a mostani közönségünknek, meg magunknak is.
Karácsony János: – Én is azt mondom, hogy ki-ki a lemez meghallgatása
után vonja le a következtetéseket. A szívek döntenek majd, ezzel együtt
mindenki azt gondol, amit akar. Amúgy nagyon kocsmának érzem az országot...
Solti János:– Nekem inkább úgy értelmezhető a kocsma, mint olyan
helyszín, ami leginkább alkalmas a demokrácia kiteljesítésére. Magyarország olyan, mint egy rossz kocsma. Illetve hol ilyen, hol olyan. Bár azért alapvetően nincs vele bajom. Jóllehet én annyira el vagyok foglalva a szakmámmal, a zenével, hogy az igazi Magyarországról általában csak az újságokból értesülök, meg amikor turnézom.
– 2001. szeptember 11. Ma miként gondolkodtok róla?
Presser Gábor: – Úgy vélem, az emberiség nagyon-nagyon rossz jelszavakat követ, sok a butaság. Huszonöt évesen azt hittem, mire ötven leszek, addigra kitör a világbéke. Az emberek a tömegkommunikáció rohamos fejlődése miatt eljutnak oda, hogy megismerik, megértik egymást. Most meg azt látom, hogy a tömegkommunikáció olyan szerepet vállalt föl akaratlanul is, hogy az embereknek a rosszat közvetítik... Nem úgy mennek a dolgok, ahogyan kellene.
Somló Tamás: – Szerintem akik ezt megtervezték és kivitelezték, azok se gondolták, hogy ekkora baj lesz belőle. Megrendítette az emberek bizalmát egymásban, teljesen függetlenül attól, hogy ki milyen vallású,
nemzetiségű. Nekem ez az egész a mai napig úgy tűnik, mintha megtámadták volna a Földet. Bármilyen ideológia, bármiféle filozófia, szemlélet belefér az ember agyába, de ez nem. Remélem, kiheveri a világ, helyreáll a normális viselkedés, életszemlélet, életvitel.
Karácsony János: – Azon a közhelyen túl, hogy engem is nagyon megrendített, úgy gondolom, azokhoz tartozom, akik azt mondják erről: föl kell tárni a hátteret, hogy mi vezetett ide. Ez nem fekete vagy fehér. Ebben mindenki ludas. Azok, akik kapták, azok, akik adták, s mi magunk is.
Solti János: – A megdöbbenésen túl ott vannak a kérdések. Hogy lehet ilyet kigondolni, csinálni? Milyen világ ez? Kikérem magamnak!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Múzeum székely kapuval

Vásárosfalu azon ritka községek egyike a Rábaközben, ahol nő a lélekszám és fiatalodik a lakosság.… Tovább olvasom