Délmagyar logó

2017. 12. 15. péntek - Valér 6°C | 13°C Még több cikk.

Itt lakott Gárdonyi

A képviselőház 1904. augusztus 8-án tárgyalta és egyhangúlag elfogadta Győrsziget és Révfalu községek Győrhöz csatolását. Nyegre László országgyűlési képviselő ezt mondta az ülésen: „Győrre nézve, fejlődésének történetében piros betűs nap augusztus nyolcadika.”
Elmondta summázatként azt is: a javaslat benyújtásának indoka, hogy egyrészt Győr és a két község hosszú, természetes fejlődés útján már teljesen összeépültek, gyakorlatilag Győr külvárosát képezik. Számos érv mellett említette az előadó a napjainkban – a fejlesztési pólusok kapcsán – sokat hangoztatott koncepciót: „Országos érdek, hogy az ország területén minél több, erősebb, vidéki gócpontok támadjanak, melyek azután a környéknek kulturális, közgazdasági, társadalmi tekintetben központját képezzék és Győr e tekintetben a jövő fejlődés mindenféle kellékei és biztosítékait bírja magában.” (Győri Hírlap, 1904. augusztus 9.) Győrtől joggal remélték a honatyák, hogy a két csatolással az egyik legvirágzóbb várossá válik. Elég annyi, hogy 1904-ben 29 ezer lakosa volt, 1905-ben pedig már 40 ezer. A bekebelezés – amit akkor elég speciális szóhasználattal „átkebelezésnek” hívtak – régi vágya volt Győrnek; a város már a XVIII. századtól kezdve tett érte lépéseket, de Győrvármegye törvényhatósága mindig ellenezte az elképzelést.
Azonban Győrsziget elszigeteltségét nem sikerült megszüntetni. Amikor a Győri Hírlap 1938-ban bemutatta az egyes városrészeket, Győrszigetet a „Lezárt utcák városának” nevezte, és megállapította, hogy a külvárosok közül ennek a sorsa a legmostohább. „Ez a városrész valahogy kiesett a fejlődés útvonalából, valahogy nem tudott bekapcsolódni semmibe, ami »elszigeteltségéből« kiemelte volna.” (1938. április 17.)
Az újság figyelmeztetett arra, hogy hiába tömték be a Rábcát, amelynek „a helye azóta kizöldült”, a régi folyóágy – ma: Bercsényi liget – éles határt von Győrsziget és a többi városrész közé. „A régi Európa-hírű nagy gyárnak a Kohn-olajgyár, a Schmiedl-csokoládégyár hideg kéményei és az Árpás-cukorgyár sötét ablakai szimbolizálják azt a dermedtségbe merevedett városrészt, amelynek sem terve, sem olaja nincs hozzá, hogy berozsdásodott motorjait megindíthassa.”
A Szigetbe vezető Híd utcában csak mutatóban lehetett aszfaltot látni, köves és földes járdák vezettek a belvárosiak számára továbbra is „ismeretlen tartományba”. „Egészen kivételes unikum például a Kígyó utca – írta a napilap. – Találóbb elnevezést nem is kaphatott volna. Az apró házas, szinte boltozatosan összeérő házfedeles, szűk utcánál a kígyó sem kanyarodhat elővigyázatosabban.” Utána mindenütt szedett-vedett épületek, hatalmas, elhanyagolt telkek várták a semmit, a levegő viszont kellemes, falusias ízű volt: „széna és virágillatos” – ironizált az újság. Lássuk tovább az 1938-as Győrszigetet a hajdani riporter szemével:
„ Az utcákon alig van mozgás. Egy-két teherautó, amely a

Koestlin-gyár (édességgyár – a szerk.) felé dübörög, néhány szekér zaja (...) azontúl semmi. (...) Amióta nem a Rábca locsog a Bercsényi-liget helyén, Szigetben meghalt az élet. Az eddig nagy forgalmú szigeti hetipia-

cok elvesztették jelentőségüket, az elvontatott híd és a vámdíj megszűnése megszüntette a városrész önállóságát is. Aztán háború jött, gazdasági válság. Az olajgyár leállt. És még másik két gyár is becsukta kapuját. Százak maradtak munka nélkül. A válságot megérezték a szigeti szórakozóhelyek is. A Klétzár utcai »Adria« és a Rábca-parti »Velence« kávéház már régen leeresztette rolóit, aztán megszűnt a híres Tosch-féle kertvendéglő is, amelynek helyén most a vízicserkészek telepe táboroz” – kesergett az elhanyagoltság láttán a Győri Hírlap.
Nem sokan tudják, és ma emléktábla sem jelzi, hogy Szigetben, az egyik Simor téri házban lakott Gárdonyi Géza. A Győri életrajzi lexikon szerint az 1863-ban született író 1885 szeptemberében a Hazánk munkatársa lett. 1886 januárjában megindította a Tanítóbarát című folyóiratát, és kiadta a Néptanítók naptárát. Budapestre költözött, de 1887-ben már ismét itt élt. Átvette Szávay Gyulától a Garabonciás Diák szerkesztését, belépett a Győri Hírlap szerkesztőségébe, majd 1888 júliusában ismét a Hazánk munkatársa lett. Ez év végén elment Győrből.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Keresd

a párod!

A győri Szent Cirill és Method alapít-

vány anya- és csecsemőotthon javára ajánlják fel… Tovább olvasom