Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Jobban szenved, ha szorít a cipő

Christopher Lambert mellett Bicskey Lukács kapta a másik főszerepet A harag napja című filmben.

Christopher Lambert mellett egy Szegedről elszármazott színész, Bicskey Lukács kapta a másik főszerepet a Magyarországon forgatott A harag napja című filmben. A XV. századi történetben ő játssza a gonoszt, véleménye szerint a legjobb figurát. A munkálatok még mindig tartanak, de a színész már tervezi a továbbiakat, így esetleges visszatérését is Szegedre.

– Szereti a kosztümös filmeket?

– Igen. Van valami furcsa kötődésem ezekhez a kardos, kalandos filmekhez. Ez egy teljesen más fíling, mint a mostani rohanó világ. És nagyon szeretem a korhoz kapcsolódó esztétikus ruhakölteményeket is.

– Soha nem zavarta a jelmez?

– Nem. Illetve egyetlenegyszer igen, de akkor sem a kosztümmel volt baj. Az első filmemben, amelyben József Attilát játszottam, volt egy jelenet, amelyben a költő megy egy erdősor mellett és nagyon szenved. Többen mondták a bemutató után, hogy te, Lukács, ott aztán igazán jól szenvedtél. És tudja, mi volt a titka? Hogy két számmal kisebb volt a cipő.

– Kevés magyar színész mondhatja el magáról, hogy annyi külföldi filmben kapott szerepet, mint ön. Hogy került a nemzeti filmezés közelébe?

– Amikor Budapestre költöztem, a Nemzetibe mentem játszani. Ott az egyik kolléganőm kérdezte, hogy miért nem játszok én külföldi filmekben. Megadta egy ügynök számát, én bejelentkeztem a rögzítőjére, és már másnap csörgött is a telefonom. Megkérdezte, hány éves vagyok és tudok-e angolul. Mondom: hogyne, pedig egy szót sem beszéltem. El is küldött egy válogatásra. Ezek után, mivel ott nyelvi hiányosságaim ellenére is sikeres voltam, ha valami jött, mindig hívott, és szép lassan beindult a dolog. Most már minden új filmnél szólnak, hogy menjek el a válogatásra.

– Jól megfizetik a külföldiek a filmes színészeket?

– Az itteni viszonyokhoz képest, főleg egy színházi színész fizetéséhez viszonyítva, nagyon jó pénzt adnak. De az amerikai filmekhez képest természetesen sokkal olcsóbban vállaljuk el a munkákat.

– A harag napja című filmet angol nyelven forgatják, amit aztán szinkronizálni kell. Jelen esetben tehát egy magyar színész magyarra szinkronizálja saját magát?

– Hát igen, még ez is. Szerintem a legrosszabb egy színésznek saját magát szinkronizálni. Furcsa, de hát meg kell csinálni.

– Mi fogta meg ebben a filmben, ami miatt úgy döntött, hogy elvállalja a szerepet?

– Kiváló a forgatókönyve. Izgalmas a történet és az, amit közvetít az emberek felé. Igaz, hogy én egy fura figurát játszom benne, de nem vagyok azért annyira rossz, mint amilyennek látszom.

– Ha már szóba hozta: eddigi filmes pályafutása során szinte csak gonosz szerepeket osztottak önre. Nem akar még kibújni ebből a skatulyából?

– Nem. Izgalmas megcsinálni ezeket a szerepeket, ezekben van kihívás. Az ilyen figurák taszítják a nézőket, én pedig igyekszem megtalálni azokat az igazságokat, amelyek ezeket a figurákat mozgatják.

– Ettől függetlenül lett volna ebben a filmben másik szerep, ami jobban tetszett volna?

– Szerintem ez a legjobb szerep. A rendező is azt mondta nekem egy beszélgetésünk során, hogy ez a karakter az, amit ő is szívesen eljátszana. Ez a fickó nagy titkokat hordoz magában. Nem lehet tudni, honnan jött és hová tart, mit akar, hogy jó vagy rossz. Eldöntetlen körülötte minden.

– A film másik főszereplője Christopher Lambert. Milyen a munka egy igazi legendás filmsztárral?

– Iszonyú jó vele dolgozni. Amikor először bemutattak neki, teljesen meglepődtem, mert azt mondta: „Én ismerlek." Megnézte ugyanis a próbafelvételeket, kíváncsi volt arra, kivel fog együtt játszani. Ez nagyon jólesett. Színészként partner a játékban, tudunk egymásból építkezni. Magánemberként pedig nagyon jó fej, nem bír például úgy elmenni a másik mellett, hogy ne csináljon valami huncutságot.

– Bár az élete jó ideje a filmezésről szól, nem szakadt el teljesen a színháztól sem. Sokszor emlegeti kedvenc szerepeit is, amelyekből jó néhányat, mint például a Macbethet a Szegedi Nemzeti Színházban játszotta el. Elképzelhető, hogy az itteni közönség látja még valamikor színpadon?

– Bárhogy is nézzük, én szegedi vagyok, ezért ha van olyan előadás és rendező, akivel szívesen dolgozom, örömmel lemegyek játszani. De még az sem kizárt, hogy én rendezzek egy darabot. Rengeteget kaptam ettől a várostól, és úgy érzem, ezt valamilyen módon vissza kell adnom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A város visszakapott két ingatlant

– A belügyminiszter döntése értelmében Sopron értékes ingatlanokat kap vissza ingyen a… Tovább olvasom