Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Kányádi Sándor: Üdvösség a növényeknek, állatoknak

Mindig szabadkozik, ha költőnek szólítják. Kányádi Sándor nemrégiben a győri bencés gimnázium dísztermében összegyűlt hallgatóit „győzködte” arról, hogy azt majd az idő, az öreg idő dönti el, hogy hajdan élt-e a földön egy poéta, akit Kányádi Sándornak hívtak, akinek verseit száz év múlva is mondani fogják, mert azokat, ahogy Petőfi, Arany költeményeit mondani lehet, mondani kell.

A költő
Kányádi Sándor minden szavával bizonyítja a legendát, azt a székely őseitől örökölt elszántságot, amellyel gyűjti, forgatja, szívén melengeti a magyar nyelv kincsestárának szépségeit. „Sándor bácsi" olyan beszélgetőtárs, akit – kérdések helyett – csak hallgatni kell. Hűséggel követni azon a derűs-bölcs úton, amelyen – aki csatlakozik hozzá – a
galambősz poéta mindenkit elvezet. Bár világutazó, de csíkos mesetarisznyájában Erdély vele van mindenütt. A fenyősörényű
hegyek, a kövek közt rejtező kristálypatak, a falvak viseletes, tiszta népe, az ég felé ágaskodó templomtornyok, a gyermekkor fel-felbukkanó emlékei.
A győri költői esten az „öreg eretnek" először hitéről beszélt. Megidézte a nagygalambfalvai szülői házat, ahol két könyvet forgattak rendületlenül: a Bibliát és Petőfi összes költeményeit. Ezek erősítették hitét és „vershitét" is, amelyet a Kolozsvárott élő Kossuth- és Herder-díjas poéta semmiféle csábításra sem cserélt, cserélne fel. Mindkettőt őrzi lelkében azóta is.
„Nemzedékemből a legszerencsésebb vagyok" – vallja, hisz olyan barátságokkal ajándékozta meg jó sorsa, mint a szent életű Márton Áron püspök, az utolsó erdélyi polihisztor, Kós Károly közelsége, Tamási Áron, Illyés Gyula atyai tanácsai. Az utóbbi például egyik korai találkozásukkor tréfásan megjegyezte „Sándor bácsi"-nak: „Egy valamirevaló költő a te korodban már rég halott volt."
Kányádi Sándor hallgatóinak beszélt arról is, hogy ő elsősorban az anyanyelv elkötelezettje, amelyről hirdeti, hogy „a szavakat nem kell újramosni, megtisztulnak maguktól, ha jól használják azokat". Beszélt a
fordításról, amely szerinte a „legtisztességesebb imperializmus", mert „úgy hódít, hogy senkitől sem vesz el semmit". Bölcsen megjegyezte azt is, hogy „a világirodalom a magyar költészet szintjén áll rendelkezésünkre".
Természetesen nem maradhattak el a mondott költemények sem. A Krónikás ének, a Játszva magyarul, a Fekete-piros versek, a legfrissebb kötetben – Felemás őszi versek – megjelent írások. A költő hangján: a Fehéringes vers, az Eretnek táviratok, a Rögtönzött monológ és végül a két epilógussal, többszöri nekirugaszkodással készült Sörény és koponya. A megrázó, lélekbe markoló teljes változat, melynek gyönyörű záradékként így hangoznak utolsó sorai:
„imát is azért imádkoznak / öléshez kérik segítséged / dicsőségedre ha kik voltak / növényeknek és állatoknak / nekik adj örök üdvösséget".

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megvált a tv2 Bochkortól és Borostól

Felbontotta a tv2 a Bochkor Gáborral és Boros Lajossal kötött szerződését. A műsorvezető-páros… Tovább olvasom