Délmagyar logó

2017. 08. 21. hétfő - Sámuel, Hajna 14°C | 24°C Még több cikk.

Karácsonyi mesék

Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak.

B. Radó Lili : Három fenyőfa

Három fenyőfa állt egy dombtetőn.
A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő volt nem olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
- Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. - sóhajtotta ez a kicsike fa.
Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
- Bárcsak eljönne értem Télapó, és elvinne karácsonyfának ! - sóhajtott a Legnagyobb fenyő.
- Bárcsak engem vinne ! - mondta a Kisebbik fenyő.
- Bárcsak engem választana ! - kívánta a Harmadik Fácska.
Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
- Kérlek Legnagyobb fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ? - szólította meg félénken a kismadár a fát.
- Nem lehet ! - mondta a Legnagyobb fenyő- Nem használhatok madarakat az ágaim közt, mert éppen karácsonyfának készülök.
- Pedig úgy fázom - panaszolta a kismadár, a Legnagyobb fenyő azonban nem is válaszolt.
Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
- Kedves Kisebbik fenyő megengednéd, hogy itt maradjak az ágaid között ? - kérdezte.
- Nem ! - felelte a Kisebbik fenyő. - Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
- Drága kicsi fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ? - kérdezte.
- Hogyne maradhatnál kismadár - felelte a Harmadik Fácska. - Búj csak egészen hozzám. Majd megmelegítelek, amennyire csak tőlem telik.
A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket. Egy rénszarvas húzta szép, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
- Télapó vagyok- mondta - Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
- Vigyél engem ! - kiáltotta a Legnagyobb fenyő.
- Engem vígy ! - ágaskodott a Kisebbik fenyő.
A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
- Te nem szeretnél eljönni ? - kérdezte tőle a Télapó.
- Dehogynem ! Nagyon szeretnék - felelte a Harmadik Fácska - De hát itt kell maradnom , hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
- Kicsike fa - mondta a Télapó - te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )

*****

MIKULÁSLEVÉL

Kedves ..........!

Mint ti is tudjátok az idén még felétek nem esett a hó. Így nehéz lenne, és igen sokáig tartana a rénszarvasoknak a szánomat a házatokig elhúzni. Az ajándékok szétosztása után pedig, máris indulhatnék a szánszervizbe, mert valószínűleg tönkre menne a szánom futóműve. Ennek pedig nem nagyon örülnék, hiszen az ajándékok szétosztása után mindig erőt vesz rajtam a téli fáradság. Az aranytalléros puttony pedig nagyon ki szokott ürülni, és a szervizben biztosan jól megkérik a szán futómű javításának árát.

Emlékszem rá, hogy az elmúlt évben is nagy örömet és meglepetést okozott nektek a postás érkezése. Ezért a Krampuszokkal együtt közösen úgy döntöttünk, hogy az idén is megkérjük a kedves postást, legyen segítségünkre. Mivel Ő szívesen vállalta, neki adtuk oda az ajándékotokat, hogy vigye el nektek. Ő ugyan nem szánnal jár, de a levelek, meg újságok széthordása miatt hasonló a foglalkozásunk. Most még jól is jön, hogy nem szánnal jár, hiszen ugye nincs hó. De majd karácsonyra megpróbálok küldeni egy kicsit.

Addig is vigyázzatok magatokra, legyetek nagyon jók, hisz tudjátok a Jézuskával jó barátságba vagyok. A hírszerzőnk is ugyanaz. A csomag bontogatásához és fogyasztásához sok örömet kíván a budapesti

Mikulás és a Krampuszok

*****

Zsófi mesél ...

TÉLAPÓ NAPLÓJA
Játékos mesefantázia egfy tizenkétéves dunaharaszti kislány tollából:
   
Abban az évben hatalmas hó borította Lappföldet, ahol, mint mindannyian tudjuk, a jó öreg Télapó lakik. A Sarkkörön túl él ő egy hatalmas erdő eldugott sarkában, együtt krampuszokkal, erdei manókkal, tündérekkel, állatokkal. Apónk egy takaros kis házban lakik. Szomszédja, a Húsvéti Nyuszi, akivel nagyon jól kijönnek, gyakran segítenek egymásnak. Házuk mellett áll a hatalmas ajándékgyár, ahol sok-sok erdei manó, tündér és krampusz készíti a csodálatos játékokat.

Egy szép napon, pontosabban december 5-én, azt hiszem pénteken, nagy sürgés-forgás volt az ajándékgyárban. Hiszen holnap lesz a nagy nap! Bongó, a legöregebb krampusz, aki szeret fontoskodni, a sok krampuszt, tündért és manót felügyelte, nehogy véletlenül hibás játék kerüljön ki a kezük alól. 
-Hé, Bogyó! Csokorba kösd azt a szalagot! - szólt egyik társának.

-Csili! Annak a babának szőke hajat csinálj, és kék ruhája legyen! - fontoskodott Bongó.  Ez így ment egész délutánig, amíg készen nem lettek egészen.

-Na, ezt befejeztük - sóhajtott Bongó. - Nagyon ügyesek vagytok, fiúk és lányok. Télapó bizonyosan meg lesz elégedve. Azt hiszem, ma dupla adag mandulástekercset kapunk vacsorára!

Ennek mindannyian nagyon örültek.

-De még fel kell címkéznünk a csomagokat, hogy Télapó tudja, melyik kié. Szólok is neki, hogy mondja el az adatokat a naplójából. Ugyanis a naplójában van felírva, hogy a gyermekek hol laknak, és milyen jók voltak ebben az évben.   -Megyek is!

Elindult Bongó, hogy elhívja Télapót, hozza el az ajándékgyárba naplóját.  Ahogy odaért a házhoz, becsöngetett.

-Csing-cseng! - szólt a csengő. Matyi, a mókus nyitott ajtót.

-Szia, Bongó! - köszönt Matyi.

-Szervusz! Télapó itthon van?
 

-Igen, persze. De hatalmas gondban van. Képzeld, elvesztette a naplóját.

-Égszakadás, földindulás! Hát, ez hogyan történhetett?! Így nem tudja elvinni az ajándékokat a gyerekeknek!

Bementek a dolgozószobába, ahol Télapót nagy keresgélésben találták.

-Ó, Bongó! Bajban vagyok. Eltűnt a naplóm! Már tűvé tettem a szobát. Megnéztem a polcon, az íróasztalomon, az ágyamnál, még az ágyam alatt is.

-Jaj, jaj, Télapó! Mi lesz velünk! - siránkozott Bongó. 
- Keressük meg Matildot a konyhában, és kérdezzük meg, nem látta-e - mondta Matyi.
A konyhában ott állt Matild, a szórakozott szakácsnő, akinek kerek medvepocakján frissen vasalt kötény feszült. Éppen mandulát tisztított. Mellette, a terjedelmes nyújtódeszkán ott tornyosult az esti méteres kalács mázsányi tésztája.

-Hukk - csuklott a meglepetéstől Matild medve. - Szervusztok.

-Nem láttad egészen véletlenül Télapó naplóját? - kérdezte Matyi.

- Hát, mintha valahol láttam volna a füzetet ... várjatok csak... nem, mégsem ... - kutatott emlékezetében a szakácsnő.

- Vizsgáljuk át az egész házat - mondta Télapóka. -  Te, Bongó kutasd át a nappalit, Matyi az ebédlőt, én pedig a kertbe megyek.

    Bongó így elindult a nappali felé. Benézett a szőnyegek alá, átkutatta a szekrényeket, átforgatta a polcokat. Sehol semmi. Leült a kanapéra, hogy morfondírozzon magában, de furcsa mocorgást érzett maga alatt.

- Égszakadás, földindulás! - kiáltott Bongó. - Tán földrengés van?! Felugrott a kanapéról, ami nagyot nyekkent, de valahogy nem olyan hangon, ahogy szokott.

Bongó felnyitotta az ágyat, és megrökönyödve kérdezte: - Brúnó! Mit csinálsz te itt?!

- Matild beágyazott - sopánkodott a fekete kandúr. - Hiába jeleztem, nyávogásom senki nem hallotta a nagy sürgés-forgásban.

-Te jó ég! Szegény kandúr! Jó, hogy nem történt bajod! - Gyere, segíts nekem! Elveszett Télapó naplója, sehol nem találjuk. A sok gyerek hiába várja holnap Télapókát, ha nem kerül elő!

-Az ágyneműk közt nem volt, azt láttam volna - szólt Brúnó.

-Menjünk, kutassunk át minden sarkot!

A ház népe azonban hiába szorgoskodott estig. Felkutattak minden zeg-zugot, pincétől a padlásig, még a kéménybe is belenéztek. 
 
Fáradtan és szomorúan ültek le estére. A naplót mintha a föld nyelte volna el.   

- Mi lesz a sok gyermekkel, akiket végig kell látogatnom? A sok ajándék elkészítve, becsomagolva, már csak a címzések hiányoztak. Mit csináljunk, mit csináljunk ... - kesergett Télapó.

A krampuszok, a manók, az erdei tündérek, a mókus, a fekete kandúr és a medve, valamint Télapóka szomorúan ültek az ebédlőben a nagy asztal körül. Matild kötényével törölgette a könnyeit. A konyha felől beúszott az esti méteres kalács finom illata. A bánattól azonban nem sok kedvük volt a vacsorához.

Matild felállt, hogy megnézze, kisült-e a méteres mandulástekercs, mindannyiuk kedvence. A remekmű elkészült. A medve büszkén húzta ki a hatalmas sütőlemezt a kemencéből. A finom illat becsalta a bánatos társaságot a konyhába. A szakácsnő kapitányi büszkeséggel állt az asztal mellett, előtte tornyosult a hegynyi mandulástekercs.

-Vágd fel, Matild! Olyan éhesek lettünk. Csodás lett az ünnepi süteményed.

Matild elővette legnagyobb süteményvágó kését, és belevágott a mandulástekercsbe. Egyik szép szeletet vágta a másik után, amikor megakadt a kése valamiben...

-Mi lehet ez?! Tán kő került a kalácsba, vagy valami vasdarab?

Kíváncsian állták körül az asztalt.

-Mi lehet ez?  ... Hiszen ez ... valami füzetféle... - motyogta zavarában elpirulva Matild. És lám, a méteres mandulástekercs finom tésztájában ott lapult belesütve Télapóka mindenütt keresett naplója.

-Hurráá! Megvan, megvan!! - kiáltották boldogan.

Matild könnyei potyogtak. - Én nem tudom, hogy kerülhetett bele a dagasztóteknőmbe ...  -védekezett.

A krampuszok, a manók, a tündérek, a mókus és a fekete kandúr olyan kacagásba kezdtek, hogy még  Holdanyó is bekukkantott az ablakon, megnézni a nagy vidámságot. Nevetésük elhallatszott egészen Lappföld széléig.

Télapóka pedig mosolyogva lapozott bele madárlátta naplójába:

A gyerekek mégsem várnak rám hiába.  Vacsora után indulunk!

 Ráthi Marianna

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kelet-európai agyelszívásról írt a The Times

Húsz éve a magyar napi- és hetilapokban címlapsztori volt az úgynevezett hipofízisbotrány.… Tovább olvasom