Délmagyar logó

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 4°C

Karriertanács: Amit nem szabad kimondani...

Bármilyen hihetetlen, előfordul, hogy a pályázó állásinterjún azt kérdezi: "bocsánat, melyik cégnél is vagyok..."

Ifj. Orbán Aladár személyzeti tanácsadó
Bármilyen hihetetlen, előfordul, hogy a pályázó állásinterjún azt kérdezi: "bocsánat, melyik cégnél is vagyok, milyen állásról van most szó?" Nyilvánvaló, hogy aki ilyet kérdez, nem kap pozíciót. Vannak kérdések és mondatok, amiket még véletlenül sem szabad kiejtenie leendő munkaadói előtt a pályázóknak.

Ilyen például az, hogy "elnézést, nagyon sietek, ma még egy másik interjúra is mennem kell". Aki ilyen mondatot kiejt a száján, már mehet is! Nem fogják komolyan venni, ráadásul sértő is a megjegyzés. A felvételi beszélgetések általában legalább egy órát vesznek igénybe, ezért ha több helyre is beadták a pályázatukat, érdemes külön napokra tenni az állásinterjúkat.

Mégha zavarban van is az álláskereső, nagy baj, ha olyan megjegyzés csúszik ki a száján, hogy "hát, nincs túl sok önbizalmam..." A munkaadók talpraesett, egészséges önértékeléssel bíró munkatársakat keresnek!
Hallottam már a következő mondatot is: "Nincsenek konkrét elképzeléseim, tulajdonképpen fogalmam sincs, mit kezdjek az életemmel". Nos, azon kívül, hogy rendkívül szomorú, ha valaki így érez, egy állásinterjún nincs helye ilyen kijelentésnek. Pályakezdőknél fordul elő inkább, de mindenkire igaz: a felvételi beszélgetéseket nem az egyéni problémák megoldására találták ki. Nem lehet elvárni a tanácsadótól vagy a pályázat kiírójától, hogy ő beszélje rá az állásra a jelentkezőt. Az ő feladatuk az, hogy megfelelő embert találjanak a pozícióra, megfelelő motívációkkal...

„Igen, köszönöm, hogy elmondta, mi lenne az állás. És ezen kívül van másik?" Ez ugyancsak olyan kérdés, amit soha nem szabad feltenni - legfeljebb egy állásbörzén. A pályázat konkrét állásra szól, ha ez nem elég jó, nem kell rá jelentkezni. Gyakran előfordul az is, hogy a jelentkező állásinterjún fejti ki, néhány éven belül saját vállalkozást akar indítani, de amíg nincs meg rá a módja, munkába állna a fizetésért. A legtöbb cég viszont nem akar átmeneti megoldás lenni munkavállalói életében. Ráadásul felvetődhet az a kérdés is: nem fogja-e a jelentkező energiáit a céges munkafeladatok helyett a saját vállalkozásának elindítására  fordítani?

Talán a cég ügyfelei és üzleti titkai is veszélybe kerülnek, főleg, ha hasonló területen szeretne az illető vállalkozni.
Ugyancsak nagy hibának tartom,ha állásinterjún a pályázó ultimátumot ad: „Csak akkor vállalom el az állást, ha tudják biztosítani, hogy be tudjam fejezni a tanulmányaimat!" A felvételi beszélgetésen egyeztetni kell az elvárásokat, érdemes tájékoztatni a jövendőbeli munkáltatót arról, ha tanulmányokat folytatunk. De csak egyeztetni szabad, nem pedig követelőzni - márha álláshoz szeretnénk jutni. 
Észrevételeiket, kérdéseiket továbbra is várom az orban.aladar@origo-santa.hu e-mailcímen!

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segélyszolgálat

A megyei pedagógiai intézet jogi és tanügy-igazgatási információközvetítési szolgáltatása… Tovább olvasom