Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Karriertanácsok: A kiégés veszélyei

Egyszer fent, egyszer lent. Közhely, de mint minden ilyen, igaz is egyben. A siker íze mindnyájunkat arra ösztönöz, hogy újabbakat érjünk el, ám egyszer csak kifáradunk ebben a küzdelemben. A kiégés mindnyájunkat fenyeget, küzdenünk kell ellene és ideje megtanulni, mit is tehetünk.

Egy-egy sikeres program végrehajtása után gyakran előfordul, hogy a munkavállaló ürességet érez. Olyan ez, mint egyetemista korunkban a sikeres vizsga után, a rengeteg munka és befektetett energia után mégsem tudunk felszabadultan örülni a teljesítménynek. Természetes reakciónak számít, ha a megfeszített munka után némi hanyatlás mutatkozik az energiában, és nem is lehet egy életen át folyamatosan maximális a teljesítmény. Addig minden rendben, míg a hanyatlásnak rövid, átmeneti szakaszai vannak, amiket újra és újra felvált a javuló tendencia. A baj akkor kezdődik, amikor hirtelen nincs több cél és megszűnik a motiváció. Ebben az esetben szükség van a külső segítségre, hiszen egy kiégett ember gyakran nemcsak átmeneti mankókba kapaszkodik, hanem rabjául esik például valamilyen szenvedélybetegségnek.

A legveszélyeztetettebbek egyébként éppen azok a munkavállalók, gyakran vezető beosztásúak, akik hozzászoktak a sikerhez, a folyamatos pörgéshez. Ők sokszor már a csúcson is attól rettegnek, hogy vajon meddig tudják fenntartani ezt a sikeres állapotot.

A kiégés nem más, mint fáradság. Nem egyik-pillanatról a másikra érkezik, hanem egy folyamat "eredménye". Szakemberek hat állomását különböztetik meg kialakulásának. A lelkesedés az első, amikor az egyén még örömteli alkotómunkát végez, ég benne a tenni vágyás és jellemzően magas benne az érzelmi feszültség. Ezt követi a lanyhuló lelkesedés, a rutinszerű munkavégzés, azaz a stagnálás. A harmadik állomás a frusztráció, amikor az egyénen kezdenek kiütközni a kimerültség jelei, leginkább az ingerlékenység. Ez fordul aztán apátiába, közönyös fásultságba, majd az ötödik állomáson ez már depresszióként jelentkezik. Az egyén elveszti motívációit, eredménytelennek érzi magát és nagyon sokszor fizikailag is megbetegszik. A kiégettség szélsőséges eseteire már az önpusztítás és  a munkaképtelenség jellemző, tehát mindenképpen időben kell ellene fellépni!

A kiégésnek lehetnek belső, személyiségből eredő okai, vagy lehet külső, illetve gyakran a kettő szerencsétlen találkozása váltja ki. Munkahelyi közösségben különösen veszélyes jelenség, hiszen az egész csoportot fenyegeti. Ezért is fontos, hogy a jeleket időben felismerjük és lépjünk! A jó közösség az egyik legnagyobb ellensége a kiégésnek, hiszen ahol figyelnek egymásra, kölcsönösen segítik a másikat és jók az emberi kapcsolatok, ott nem fajulhat kiégésig a fáradság.

Észrevételeiket, kérdéseiket továbbra is várom az orban.aladar@origo-santa.hu e-mailcímen!

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Öngyilkos lett a korrupcióval vádolt japán miniszter

Meghalt Macuoka Tosikacu földművelésügyi miniszter - jelentette be az NHK japán televízió. A 62… Tovább olvasom