Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Kemping (magán)vállalkozásban

Húsz éve az akkor 37 éves Hajdu Mihályné elköszönt állami cégétől, s férjével megnyitották az ország első magánkempingjét, a pannonhalmi vár alatt. Azóta legalább 30 ezren fordultak meg náluk.
(illusztráció)
– A történelmi hűség kedvéért két asszony indította a vállalkozást – mondja Hajdu Mihályné – , úgymint Stégmán Béláné és én. Társam azonban elég hamar elveszítette a vállalkozásban a hitét... Nekem meggyőződésem volt már az induláskor, hogy dolgozzunk bármilyen jól, kell öt esztendő, mire meglátszik az eredménye. Mire megismerik a tábort, megszeretik. Végül az én egyszemélyes vállalkozásom lett a kemping, így van bejegyezve mint kereskedelmi tevékenység. Valójában az első naptól a férjemmel együtt dolgozom itt. Az első diagnózis szerint már nem élhetnék. Amit lát, az a csoda, mert még vagyok és a kemping is.

Az indulás előtt Hajdu Mihály egy győri textiles vállalat áruforgalmi vezetője volt, abból vedlett át előbb földmunkássá. Élete párja ugyanis a kempinghez a pannonhalmi vártól délnyugatra majdhogynem egy fél hegyoldalt vásárolt meg. Mindennek látszott azonban, csak nem sátras, lakókocsis szállást adó helynek. Hogyan is látszott volna, hiszen hajdan szőlőt műveltek ott. A tizenháromezer négyzetméternyi területen hatvan termetes diófa állt. Megmaradt valamennyi az utolsó fáig. Minden ezekhez a fákhoz volt igazítva. És közben kialakítottak hat teraszt, azaz ugyanennyi, sátor felállítására alkalmas placcot és hozzájuk a szerpentinszerűen vezető utakat. A teraszokat élő sövények, virágzó bokrok választják el. Ehhez jó néhány ezer köbméter földet kellett megmozgatni.

– Az utak készítésében segítségünkre volt gép, de minden mást kubikus módra, emberi erővel, kézi munkával végeztünk. Barátok, rokonok, sok jó ember. A parkosítás pedig sok év munkájának eredménye. Némi fejlesztés még mindig történik, de éppen elég munkát ad fenntartani ezt az állapotot. Büszkék lehetünk arra, amit egy most visszatért német vendégünk mondott. A pannonhalmi kempingnek Magyarországon szerinte a dömösi lehet a párja.
Az újságíró a beszélgetésben már menne tovább, de a közben erőt gyűjtő Hajduné Magda visszatér még az induláshoz. Fontosnak tartja, hogy közölje: nem volt, aki gátolta volna szándékukat, aki keresztbe tett volna, csak olyanok voltak – egyének, hivatalok – , akik segíteni akartak, és segítettek is. Sokan tartották úgy, hogy az első ilyen vállalkozást mindenben célszerű támogatni. A Hajdu házaspár máig hálát érez ezért.
A pannonhalmi Panoráma nevet viselő kemping alpesi tetős fogadóhelyiségében beszélgetünk. Ez a tábor alsó szintjén található. A hatodik teraszról páramentes időben akár negyven-ötven kilométerre vagy még messzebbre ellátni.
A két évtized alatt hányan fordulhattak meg, találtak helyet éjszakai pihenésre ? – kérdezi az újságíró a házigazdáktól.
Egy kisebb városra valóan bizonyosan – állítják. Számmal kifejezve legalább harmincezren. Könyvet vezetnek róluk, kell is, előírják a szabályok, noha most csak érzésből mondták, összeszámolni ugyanis sosem számolták össze a vendégeket. Mielőtt a két német állam egyesült volna, a pannonhalmi kemping volt az egyik találkozási pontjuk. Azokban az időkben nyaranta előfordult, hogy ki kellett tenni a táborba felvezető út elé a „ megtelt " táblát. Már csak azért is, hogy ne próbálkozzanak hiábavalóan, s mert a táborban nemigen van hely lent a forgolódásra. De sokan ennek ellenére megpróbálkoztak. Tavaly is ott voltak, s emlékeztek rá, milyen jó kis hely.
A pannonhalmi kemping rendre minden esztendőben május elsejével nyit, és most már szeptember tizenötödikén zár. A korábbi években megvárták vele a kilencedik hónap végét, de előfordult, hogy decemberben már csak amiatt kellett kaput zárni, mert elfagytak volna a csapok. A mostani kempingidőszak százharminc-száznegyven nap.
– Az eleje és a vége azonban nagyon keveset hoz a konyhára – mondja Hajdu Mihály.
– Volt-e olyan pillanat, amikor azt mondták, nem volt okos belevágni a vállalkozásba, amikor az egészet megbánták ?
Ilyen nem volt, az viszont eszükbe jutott, talán ha egy termálfürdő mellett nyitnak tábort, jobban boldogultak volna. Az apátságban egy ötvenperces látogatás két személy számára kétezer forint, de volt rá eset, hogy tizenötmilliós lakókocsival érkező vendég sokallotta a kétezer-hatszáz forintos árat egy éjszakára.
„ Nekem meggyőződésem volt már az induláskor,

hogy dolgozzunk bármilyen jól, kell öt esztendő,

mire meglátszik az eredménye. "

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Első költőnőnkről

A Sopronhoz több szállal is kötődő Dukai Takács Juditról, hazánk első költőnőjéről jelentetett meg… Tovább olvasom