Délmagyar logó

2017. 12. 13. szerda - Luca, Otília 2°C | 12°C Még több cikk.

Kényszervállalkozó színészek

A honi színháziak – fővárosiak, vidékiek együtt – díszletmunkásokat, súgókat, színészeket, mindenkit számolva, legfeljebb, ha hétezren lehetnek. Évente mintegy ötmillió néző kíváncsi rájuk, anyagi helyzetük viszont bizonytalanabb, mint egy csónak helyzete a tengeri viharban.
Harmadik napja Győrött tanácskoznak az ország vidéki színházainak gazdasági igazgatói. Bármiről kezdődik el a szó, végül a színházak kaotikus pénzügyi helyzeténél kötnek ki a résztvevők. Egyre általánosabb, hogy nincsenek társulatok, a színészek vállalkozók, ahogy a teljes társulat is. Kényszervállalkozók, természetesen. Aki nem hajlandó erre, azt nem tudják alkalmazni. Ma már többnyire az igazgató az egyetlen közalkalmazott. Van színház, amelyikben vasárnap nem játszanak, mert nincs pénz a pótlékra.
Magi István, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának főosztályvezetője a tegnapi győri tanácskozásán okkal mondhatta, hogy az önkormányzatokon a világ szeme. Arra utalva, hogy a színházak csak akkor boldogulhatnak, ha az önkormányzatok is zsebükbe nyúlnak. Egyelőre csak a pénztelenség okának kiderítésén buzgólkodnak a gazdasági szakemberek. Nem lehet hozzáértés hiányában a revizorok szemére vetni, ha ilyen tanácsokat adnak: az a színész, akinek csak az első felvonásban van jelenése, ne kapjon annyi gázsit, mint akinek szereplésével zárul a harmadik felvonás. Nyilvánvalóan ostobaság ez. Mint a házigazdák nevében megnyilatkozó Korcsmáros György, a Győri Nemzeti Színház igazgatója megjegyezte: egy színművész értékét nem lehet pénzben kifejezni. Hát még pénz nélkül – tehetjük hozzá.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megszépülnek a kastély díszkútjai

A fertődi Esterházy-kastély rehabilitációs programja keretében – összességében több tíz millió… Tovább olvasom