Délmagyar logó

2017. 09. 24. vasárnap - Gellért, Mercédesz 12°C | 18°C Még több cikk.

Kerámia a földön is

Ha már a szobát kiparkettáztuk, fordítsuk figyelmünket a fürdő vagy a konyha felé, és ott is teremtsük meg a "talpalávalót", ami gyakran egyet jelent a kerámia burkoló lapokkal. A legkedveltebbek a mázas kerámialapok, amiket ugyanúgy, mint a többi kerámiát, agyagból és homokból állítanak elő.

A lap felületére különböző technológiákkal viszik fel a mázat, ami tetszetőssé teszi a burkolót. A kerámialapokkal burkolt padló könnyen tisztítható és megfelelően felrakva teljes vízzáró réteget alkot. Ellenállóképességük jó, kemények, égehetetlenek és nem deformálódnak, de semmi sem tart örökké, ugyanis ütésállóságuk korlátozott és törékenyek. 

Padló burkolására csak kopásállósági osztályba sorolt lapok használhatóak, ezért ne felejtsük le ellenőrizni, hogy a kiválasztott lap alkalmas-e padlóburkolásra, azaz megfelelő kopásállóságú-e (a falburkolólapok általában vékonyabbak, törékenyebbek és kevésbé kopásállóak).
Ha kültér burkolására használjuk, válasszunk fagyálló, mázas kerámialapokat vagy az ún. terrazzo lapokat (cementkötésű, felületükön márványszemcsés burkolólapok), amelyek kopás- és karcállósága (ezzel együtt színtartóssága) magasabb, fagyállóságuknak köszönhetően pedig ellenállnak a legszélsőségesebb hőmérsékleti viszonyoknak is!

A különböző színű és mintázatú lapok kiválasztásánál vegyük figyelembe a felhasználási terület funkcióját! A lapok nagysága legyen arányos a burkolandó felület nagyságával; kisebb helyiségek burkolására kisebb méretű lapokat használjunk. Gyenge megvilágítású helyiségek burkolására használjunk világos színű lapokat! Fontos az is, hogy az egy felületre (helyiségbe) szánt lapok színárnyalata azonos legyen.

A burkolólap lerakása

Első lépésként számítsuk ki a helyiség alapterületét, és az ahhoz szükséges lapok mennyiségét. Négyzethálós papíron nem árt vázlatot is készítenünk, különösen akkor, ha nem négyzetes lapokat használunk. A burkolat tervezésekor vegyük figyelembe, hogy a lapok között a lapok nagyságától függő, de minimum 3 milliméteres fugát kell hagyni (pl. egy 30x30 cm-es lap esetében 5-8 mm az ajánlott fugaszélesség).

Az aljzat mindig padlókiegyenlítő réteggel fedett, és sima legyen, még akkor is, ha felszedett burkolat helyére rakjuk le az új padlólapokat.
Az első sort próbaként rakjuk ki az aljzatra. A széleken az egész lapokból többet-kevesebbet le kell majd vágnunk, ezért a munkához nélkülözhetetlen egy jó csempevágó készülék. Ha a beszabott lapos szélek nem kerülnek takarásba, tehát jól láthatóak, akkor tájoljuk az egész lapokból álló felületet középre, azaz a falak mentén azonos szélességűre szabott lapokkal fogjuk közre. Így több lapot kell majd méretre vágnunk, de egy jó csempevágóval ez könnyen megy, és az egészlapos padlófelület a helyiség közepére kerül. Ilyen megoldásra lakásokban csak ritkán van szükség, általában tehát nyugodtan kezdhetjük egész lappal a sorokat.

A szárazon elhelyezett lapok osztását egyenes élű lécre másoljuk át, ezzel megkönnyíthetjük a lapok felrakását. Az aljzatra fogazott lappal terítsük fel a már előzőleg vízzel bekevert padlólap-ragasztót, de csak egy-két sornyi szélességben, és az aljzatra fektetett léccel határoljuk le a szélét. A lapokat egymás után, megfelelő hézagolókeresztekkel beállítva nyomjuk alaposan a ragasztóba. Ha esetleg rosszul helyeztük le a lapot, kőműveskanállal vagy spatulával nyúljunk alá, és emeljük fel. A ragasztóréteget újból húzzuk egyenletes vastagságúra, a lapról is húzzuk le a rátapadt ragasztóanyagot, s ezután már gondosabban tegyük a helyére! A kisebb méretű, díszes saroklapokat csak a második sor helyreillesztése után nyomjuk a lapok közötti helyére, ügyelve az azonos fugaszélességekre!

A lapokat az egyenes léc élével ellenőrizzük, a kiállókat óvatosan, ököllel megütögetve süllyesszük le. A sor végén az utolsó lap és a fal közötti távolságot mérjük le, s a fugaközzel csökkentsük a méretet. A lapokra jelöljük át ezt a távolságot, majd csempevágóval daraboljuk le a beszabott lapokat, amelyeket ezt követően már a helyükre ragaszthatunk. A vágási szélek mindig a fal felé essenek!

Az ajtótokoknál két beszabási mód között választhatunk. Egyszerűbb, ha a tokdeszka aljából annyit kifűrészelünk, amennyi a lap alácsúsztatásához szükséges, de ha ez akadályokba ütközne, pl. túl mélyen kellene befűrészelni, célszerűbb, ha a lap szélét szabjuk a tokhoz igazodóra. A lapot másoljuk át egy kartonra, és azt bevágva határozzuk meg a kivágandó részt. Ezt a kontúrt másoljuk át filctollal egy kerámialapra, majd csempetörő-fogóval apránként tördeljük ki a felesleges részt. E célra egy jól megélezett nagyobb harapófogó is megfelel, csak kis fogásokat kell venni a kerámiaanyag tördelésekor.

Miután minden lapot a helyére illesztettünk, várjunk 5-8 órát, ezt követően már a burkolólapok közötti hézagokba simíthatjuk a megfelelő színű fugatömítő anyagot. Ezt gumilapos simítóval a legkönnyebb a kerámialapok közötti mélyedésekbe nyomni. A besimított anyag feleslegét még frissiben vizes szivaccsal töröljük le, a feltöltött fugák felületét pedig nedvesítés közben simítsuk el, így kevésbé tapadnak meg felületükön a különféle szennyező anyagok. A fal és a padló közötti hézagokat színes sziloplaszttal kitöltve tömítsük el, a tömítőanyag felületét pedig nedves ujjunk hegyével, vagy lekerekített sarkú simítólappal húzzuk simára. Végül, ha nincs küszöb az ajtó alatt, a két burkolat közötti dilatációs hézagot és a két padló közötti esetleges szintkülönbséget fém záróidom felcsavarozásával hidaljuk át. A csavarokat műanyag tiplikbe kell behajtanunk, helyüket pedig a fémidomról jelöljük át a padlóra. A kész burkolaton azonban csak 24 óra múlva lehet járni, s az időlegesen kitelepített berendezést is csak ezt követően állítsuk a helyére.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Két új kéziszámítógép a Palmtól

A Palm hivatalosan is bemutatta két legújabb felső kategóriás csúcsmodelljét, a… Tovább olvasom