Délmagyar logó

2017. 09. 21. csütörtök - Máté, Mirella 11°C | 17°C Még több cikk.

Kétszer kérte meg a feleségét

– Két éve ismertük meg egymást, barátok hoztak össze minket – kezdték szerelmük történetének mesélését Csöndesék.

Sokan ódzkodnak a vakrandiktól – amikor egy közös barát szervez találkozót a szerinte összeillő fiataloknak –, de így is kezdődhet egy életre szóló történet. Csöndes István és Molnár Judit megismerkedése ebből a szempontból is tanulságos lehet azoknak, akik még keresik az igazit.

– Két éve ismertük meg egymást, barátok hoztak össze minket – kezdték szerelmük történetének mesélését Csöndesék. Judit barátnője, aki fodrász és akihez István is járni szokott hajat vágatni, úgy gondolta, összeillenek.

A biliárdteremben kezdődött

Bár abból, hogy nemrégiben házasságot kötöttek, következtetni lehet arra, hogy esetükben szerencsésen sült el a vakrandi, de azt tudni kell, hogy eleinte ők sem rajongtak az ötletért. Hatosban mentek biliárdozni, dartsozni, de éppazért, mert tudták, a barátok össze akarják hozni őket, dacból szinte egész este egyáltalán nem szóltak egymáshoz. Se udvarlás, se telefonszámcsere, Judit másnap mégis azt mondta az édesanyjának: „Ő az. Ő az, aki kell."

Ekkor megint fontos szerepet kapott a közös barátnő, a fodrász, akit István pár nap múlva felhívott, hogy elkérje a lány telefonszámát. Ő még akkor nem volt arról ennyire meggyőződve, hogy az igazit találta meg, de mindenképp beszélgetni szeretett volna Judittal. Az első igazi randijukon megint célba dobással oldották a kezdeti feszélyezettséget, annál is inkább, mert a férfi versenyszerűen is foglalkozott a dartsszal. Jól jött a szakértelem, tanítgatni tudta párját.

Emlékezetes randi a kilátónál

Juditnak tetszett benne, hogy az első randikon nem volt rámenős, viszont talpraesetten, határozottan viselkedett. Mivel magát nem érzi felvértezettnek ezekkel a tulajdonságokkal, úgy gondolta, épp egy ilyen társra van szüksége. István szerint a csinos külsőn kívül az szólt a lány mellett, hogy „tiszta volt kívül, belül, nem kellett tartani átveréstől, vagy hogy nem mond igazat". Úgy véli, minden fiú ilyet szeretne. „Jó volt együtt" – így összegezték az első időket és az emlékezetes randik közül megemlítették azt, amikor a győrújbaráti kilátónál beszélgettek hajnalig. A csillagos ég alatt, a város fényeit nézve.

Viszonylag hamar megérett bennük a gondolat, hogy jó lenne, ha közösen folytatnák az életüket. István érezte, Judit feleségnek való, méghozzá az ő feleségének. Azzal pörögtek fel az események, hogy fél év után kedvező lehetőségük adódott az összeköltözésre. Úgy döntöttek, így kiderül, össze tudnak-e szokni. Hibákat persze találtak egymásban, na de nem mindegy, mi az a hiba, és olyan nem volt, ami kizáró ok lett volna.

Aztán egy szürke, esős, csütörtöki estén...

„Hozzám jössz feleségül?" – ezt a kérdést már az első randi másnapján feltette kedvesének SMS-ben a vőlegény. A későbbi ara félálomban olvasva csalódottságot érzett: ennyire félreismerte volna a férfit, ilyen komolytalan lenne? De aztán hamar kiderült, hogy a telefonos üzenetet csak április elsejei tréfának szánta és később személyesen, igazi meglepetést okozva kérte meg igazából felesége kezét.
– Egy szürke, esős csütörtöki este volt, épp hazaértem fáradt
an, és az ajtón, az előszoba több részén kiragasztott kis cetliket találtam, olyan feliratokkal, mint a „Neked annyi!", „Te akartad!", „Imádlak!", „Szeress örökre!" – idézte fel a lánykérés körülményeit Judit. Szoktak ilyen módon üzenni egymásnak, de ezúttal mégsem tudta mire vélni a dolgot. Mikor meglátta a frissen borotválkozott Istvánt, már mindketten nevettek és hamar előkerült a gyűrűt rejtő kis dobozka is. A polgári esküvőt nemrégiben tartották. Csupán a szülők, a nagyszülők és a tanúk kaptak meghívást; igazán romantikus volt az egybekelés a Zichy-palota barokk termében. Lakodalmat csak később akarnak tartani – talán jövőre –, most lakást szeretnének venni.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fordítottak a gallok

Spanyolország–Franciaország 1–3 (1–1) Tovább olvasom