Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 2°C

Kéziszedőből lett nyomdatulajdonos

Túlontúl gyors, már-már hadaró a beszéde, ahogy összekapja a szóvégeket. Döntéseiben is gyors, de munkatársai a megmondhatói, hogy mennyire kiszámítható. Amióta egészében a maga ura, megszakítás nélkül fejleszti cégét. Radek József nyomdász, kéziszedő volt a valamikori megyei, a mai Széchenyi Nyomdában.

Egész nyomda másfél millióért

Ne mondja, hogy ha nosztalgiázik, nem lepődik meg maga is, milyen messzire jutott az indulástól!

– Dehogy tagadom. Alig több mint másfél millióért egy egész nyomdát vásároltam annak idején, mellesleg még ma is van belőle berendezés, amelyikkel dolgozunk. Az a fejlesztés, amelyet most valósítunk meg, valójában egyetlen berendezés, és 170 millióba kerül.

Túlontúl gyors, már-már hadaró a beszéde, ahogy összekapja a szóvégeket. Döntéseiben is gyors, de munkatársai a megmondhatói, hogy mennyire kiszámítható. Amióta egészében a maga ura, megszakítás nélkül fejleszti cégét. Radek József nyomdász, kéziszedő volt a valamikori megyei, a mai Széchenyi Nyomdában. Most nyomdatulajdonos. Cégét – Palatia – egy síknyomó gépről nevezte el. A beszélgetést az indulás előtti pályamódosítástól kezdjük.

Miközben százmilliós fejlesztést valósít meg cégében, nemrég magának is vásárolt egy apróságot. Hagyományos nyomdai időket felidéző fa betűszekrényt. Teljes Ariston betűkészlettel. Érezni szerette volna, ma is ki tudná szedni az ETO plakátját.
Megyünk a grófhoz!

– Hédervári a családom, ott jártam általános iskolába. Azt mondtuk reggelente, megyünk a grófhoz. Az iskola ugyanis a kastély épületében volt. Kőműves édesapámhoz sok ilyen-amolyan építőbeli ember járt, követni akartam, másban nem is gondolkodtam. Amikor végeztem, jelentkeztem az építőipari technikumba. Elképzelhető, mekkora volt a csalódásom, ugyanis nem vettek fel. Na, akkor most merre? Volt a faluban egy tanár, akinek a testvére, Both Ilike a megyei nyomdában dolgozott korrektorként. Ez az ismeretség kellett hozzá, hogy a nyomdába kerülhessek. 1969-ben történt, kéziszedő-tanuló lettem. Úgy számítottam, egy év, aztán újra megpróbálom a technikumot. Csakhogy ez alatt az esztendő alatt megszerettem a nyomdát, a nyomdászatot, ott ragadtam.

A megyei nyomda akkor az Árpád úton, szemben a mai vízügyi székházzal működött. Ott kell elképzelni a 14 éves hédervári fiút...

– ...amint készíti az ETO plakátját, amit falragasznak tituláltunk. Az ETO elnöke, Pálkövi Gyula hozta mindig a munkát, az éppen soros mérkőzésre szóló két ingyenjegy kíséretében. Versenyeztünk mi, szedők, hogy ki kapja a munkát. Két óra volt rá a szedési idő. Később a könyvgyártásban dolgoztam.

– Azt mondta beszélgetésünk elején, a nyomdában ragadt, mégis váltott.

– Úgy helyes, hogy a nyomdászatnál ragadtam, nem pedig nyomdánál. 1979-ben Bábolnán Burgert Róbert üzemi nyomdát hozott tető alá, korszerű svéd gépekkel, különbekkel, mint amilyenekkel Győrben dolgoztunk. Az idő tájt volt idehaza a váltás, a magasnyomásról áttérés a sík-, a mai ofszetnyomásra. Lakást ígértek, kétszeres bért. Valkó Ferenc kollégámmal mentünk Bábolnára, s következett a győri tíz év után tíz év nyomdászkodás Bábolnán.

Tíz év Bábolna után újra Győr

– Győrben magánvállalkozásban alakultak nyomdák, 1989-ben kezdte meg működését a Nova-Nívó. Oda hívtak nyomdavezetőnek. Szerény körülmények között dolgoztunk nagyon sokat. Én két évig. Az újabb állomás a Corvina Nyomda volt, ahol résztulajdonos lettem és nyomdavezető. Korszerűek voltak a gépek, ám számomra a Corvina volt az utolsó előtti állomás, másfél évig tartott. Onnan háborúval jöttem el. A fő tulajdonos olyasmit akart, amihez nem adtam a nevem. Kiléptem. Akkor tízen dolgoztunk a nyomdában, hat munkatársam követett, felmondott, jött utánam. Hová is? Nem volt helyük, ahogy nekem sem. Három hónapig az utcán voltunk.

– Hol, hogyan, honnan jött a mentőangyal?

– Budapestről, egy hirdetés formájában. Felszámoltak egy nyomdát, 1,6 millióért vesztegették a berendezéseit. Pályáztam, azt ígértem, elhozok mindent, a szemetet is, végül kitakarítom a nyomdát. A gépeket
autóra raktuk, elhoztuk Győrbe, aztán maradtak az utcán, az
autón. Nem volt telepünk, nem volt hová tenni. A nagyobbik fiam akkor kétéves volt. Esténként sétáltattam a gyereket, és azokat az épületeket lestem, amelyeken nem volt függöny. Hátha kibérelhetem. Így leltem rá a Tarcsay Vilmos utcában arra az épületre, amelyben a Palatia indult. Azokkal a gépekkel és azzal a hat emberrel, akik utánam léptek ki a Corvinától. Borítéknyomás, névjegykártya. Még újságot is készítettünk. Aztán persze vettünk gépeket, mindig mindent hitelből, vagy lízingeltünk, s közben folyamatosan fejlődött az üzem.

Mi lett az önnel tartó egykori hat kollégájával?

– Mind a hatan ma is itt vannak velem, közöttük Tar József a nyomdánk másik vezetője, tulajdonosa. Közben kiköltöztünk a belvárosból a Bácsai út mellé, a Viza utcába. Nem nyomdának építették, de a magunk arcára formáltuk. A hatemberes cégből ötven embert foglalkoztató korszerű nyomdává fejlődtünk.

Ezer tonna papír évente

– Mibe kerülhet ez az egész, ahol most a Palatia van?

– A kívülállónak nem mondana sokat. Nem a berendezések a fontosak, nyomdát bárki vásárolhat, akinek pénze van. Az igazi érték a munkatársakban van és az ügyfélkörben. Még emlékszem, amikor a vagongyár Bécsbe ment elkészíttetni a naptárját, ma Ausztriából is jönnek hozzánk munkával.

Létezik olyan magazin, színes kiadvány, könyv, amit nem merne elvállalni, amit nem tudnának elkészíteni?

– Ilyen nem létezik. A legújabb berendezésünk korszerűségét mutatja, hogy a színhelyességét maga képes kontrollálni, nem módosult-e bármilyen csekély módon a beállításhoz képest.

Mivel tudná példázni a Palatia teljesítményét?

– Talán két adattal. Az éves papírfelhasználásunk meghaladja az ezer tonnát, s tavaly 4300 feladatot, megbízást teljesítettünk. Munkánk mintegy 15 százaléka könyv, a többi magazinok, színes kiadványok. Dolgozunk a Lapcomnak, nálunk nyomatja a Presztízs magazint.

Mi volt a Palatia eddigi legemlékezetesebb munkája?

– Kettőt is említhetek. A budapesti, I. kerületi plébánia egy szerdai napon hozta el a kéziratát, egy kétkötetes munkát, melyet a vasárnapi misén osztottak ki a híveknek. Éjjel-nappal dolgoztunk abban a néhány napban. Aztán egy másik, Ausztriából, Vorarlberg tartományból egy grófi család hozzánk hozta históriáskönyvét. Nem vallottunk szégyent.

Karácsonykor elismerések

Mennyire leterhelt a nyomdájuk?

– Annyira, hogy két műszakban dolgozunk, esetenként háromban. S hogy milyen határidővel? Büszkék vagyunk a gyorsaságunkra, de ez rossz szóval elvárás is. A gyors elhagyja a lassút.

Ma ötvenen vannak, mégis fiatal csapat. Hogyan fegyelmez, küldött-e
már el munkatársat, hogy szólítják a beosztottjai?


– Úgy alakult, hogy cégünknél a legközvetlenebb a kontaktus, tegeződünk. A legfiatalabb is a keresztnevemen szólít. A Gutenberg-napon meghívjuk magunkhoz az egykori régi kollégákat, s már nekünk is van egy nyugdíjasunk, Galambos Imréné. Fegyelmezni nemigen kell. Azon vagyok, hogy a törvényben előírtak mellé külön is juttassak munkatársaimnak. Üdülési csekket például. Karácsony időszakában pedig ha nem is 13. havi bért, de jutalmat mindig sikerült eddig adni a kollégáknak.

Leánya, két fia van, lehet közülük, aki követi az apját?

– Leányom Angliában él, a fiúk még tanulnak, a lehetőségük azonban meglesz, hogy kövessenek engem. Édesapám már nem él, ám azt megérte, hogy a mostani pályára álljak. Úgy gondolom, hogy büszke volt arra, amit sikerült elérnem. 

Villámkérdések, villámválaszok

Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
– Nem, ugyanis olyan régen volt és olyan gyorsan elköltöttük.
Elég akarni a sikert?
– Ha a szerencse is párosul hozzá. 
Mit tart ma a legjobb befektetésnek?
– A jól megválasztott vállalkozást fejleszteni.
Mennyit áldoz jótékony célokra?
– Amennyit lehetőségeink engednek, azokat viszont maradéktalanul kihasználjuk.
Gazdag embernek tartja magát?
– Nem érzékelem a gazdagságot.
Mi a sikeres vállalkozás titka?
– A folyamatos fejlesztés.
Lesz a vállalkozásának újabb nagy dobása?
– Nem lesz, van. Legújabb 170 milliós korszerűsítésünk.
Támogat-e fiatal pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
– A szakmában, fiatalokat, igen.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy magyart is őrizetbe vettek Rómában

Tovább olvasom