Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 23°C Még több cikk.

Kihirdették Meszlényi Zoltán boldoggá avatását

Ő az első, akit a sztálinista egyházüldözés magyarországi áldozatai közül az egyház a boldogok sorába emel.
Ünnepélyes szentmisén hirdették ki szombaton Meszlényi Zoltán egykori esztergomi segédpüspök boldoggá avatását esztergomi Bazilikában. Ő az első, akit a sztálinista egyházüldözés magyarországi áldozatai közül az egyház a boldogok sorába emel - mondta a szertartást vezető Erdő Péter bíboros, miután Angelo Amato érsek, az Apostoli Szentszék Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa felolvasta XVI. Benedek pápa apostoli levelét a több ezer hívő előtt. A szertartáson számos egyházi elöljáró és közjogi személy vett részt. "A mi régen lelkileg egészséges népünk ma egy olyan erkölcsi mélyponton áll, hogy ha az irgalmas Isten nem könyörül rajta, s ha nem lesz része egy újabb úrjövetben, akkor kételkedni lehet jövője felől (…) Akkor, amikor a nemzeti szerencsétlenségeknek eggyé kellett volna forrasztani minden magyar embert, megindult a lelki széthasadás" - idézte Erdő Péter Meszlényi Zoltán szavait, melyek 1945. december 2-án hangzottak el Esztergomban.

A bíboros emlékeztetett arra, hogy Meszlényi Zoltán, Mindszenty bíboros segédpüspöke 1950-ben olyan időpontban vállalta el a főegyházmegye vezetését, amikor a bíboros börtönben volt, meghalt a korábbi érseki helynök és az állami hatóságok más jelöltet szerettek volna vezetőként látni. Meszlényi püspök miséin arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek bebörtönzött főpásztorukhoz. Az államvédelem kereste a lehetőségeket, hogyan lehetne rábírni a püspököt az állami hatalomnak tett engedményekre, azonban az ügynök azt jelentette róla: Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek "nem kenyere a megalkuvás" - idézte fel a püspök alakját Erdő Péter. Meszlényit lakásáról elhurcolták és a kistarcsai internálótáborban halálra kínozták. Halálát három év múlva jelentették be, majd újabb 12 év múlva engedték meg, hogy hamvait a nyilvánosság kizárásával az esztergomi bazilikában helyezzék örök nyugalomra.

Meszlényi Zoltán boldoggá avatási eljárását Erdő Péter bíboros kezdeményezte. XVI. Benedek pápa július 3-án hagyta jóvá azt a dekrétumot, amely elismerte Meszlényi Zoltán vértanúságát. Apostoli levelében március 4-ét, a püspök születésnapját jelölte ki ünnepéül. Meszlényi Zoltán a 28. magyar boldog. Az 1989/90-es fordulat után II. János Pál pápa négy magyar, illetve magyar vonatkozású személyt avatott boldoggá: Apor Vilmos vértanú győri megyéspüspököt (1997), Romzsa Teodor vértanú ungvári görög katolikus püspököt (2001), Batthyány-Strattmann László orvost (2003) és Habsburg IV. Károly osztrák császárt és magyar királyt (2004). 2006. szeptember 17-én XVI. Benedek pápa képviseletében Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek a budapesti Szent István-bazilika előtt boldoggá avatta Salkaházi Sára vértanúhalált halt szociális nővért.

A boldoggá avatásra váró magyarok között van Mindszenty József (1892-1975) bíboros, Márton Áron (1896-1980) erdélyi püspök, Kaszap István (1916-1935) jezsuita novícius, Scheffler János (1887-1952) és Bogdánffy Szilárd (1911-1953) partiumi vértanú püspökök, Bogner Mária Margit (1905-1933) vizitációs nővér, Kelemen Didák (1683-1744) minorita szerzetes, P. Marcell Marton Boldizsár (1887-1966) karmelita atya, továbbá Bódi Mária Magdolna (1921-1945), Brenner János (1931-1957), Csepellényi György (1626-1674), Dr. Kucsera Ferenc (1892-1919) és Torma János (1914-1937).

Olvasóink írták

  • 1. szgy 2009. november 01. 14:02
    „Jó lett volna a főlapra tenni. Mint boldoggá avatás, ez a keresztény magyarság ügye, mint történelmi jóvátétel, az az egész magyarság ügye egyben!

    Részletek Erdő Péter bíboros beszédéből. A teljes anyag:
    http://www.magyarkurir.hu/?&m_id=1&m_op=view&id=29704&rovat=10

    "Ma is ölnek meg embereket a világban pusztán azért, mert keresztények. De az erőszakon és a gyilkosságon kívül sokszor mást is el kell szenvednie Krisztus követőjének. Hitünk és Egyházunk elleni rágalmaknak, gyalázkodásnak, a történelemhamisítás meg-megújuló hullámainak, az Egyház ellen irányuló gyűlöletkeltésnek, vagy a hívő emberek és az egyházi intézmények sokféle kirekesztésének gyakran ki vagyunk téve napjainkban is."

    "Június 17-én Drahos helynök temetése után került sor a káptalani helynökválasztásra az elárvult egyházmegye élére. Csakhogy a választás szabadságát elviselhetetlen külső nyomás akadályozta. Az állami hatóságok mindenképpen Beresztóczy Miklós megválasztását kívánták, aki akkor már a békemozgalom megszervezője volt. Az esztergomi kanonokok, köztük Meszlényi püspök, nem haragudtak Beresztóczy Miklósra. Hasonló képzettségű, egyházjoggal, egyházkormányzattal foglalkozó paptestvért láthattak benne, akivel Serédi Jusztinián mellett együtt munkálkodtak az Egyház érdekében. De tudták róla, hogy börtönben volt. Együttérző szomorúsággal gyanították azt is, hogy sok tekintetben megtört az ott eltöltött idő alatt. Viszont a több csatornán érkező, erőszakos állami nyomás rádöbbentette a káptalant, hogy ha Beresztóczyt választják, ez nem lesz szabad döntés, és így érvényes sem lehet. Azt pedig mindenképpen el kellett kerülni, hogy hívek és papok bizonytalanságban legyenek afelől, hogy ki az egyházmegye törvényes főpásztora. Mert a Szent Péter utódával való egység nemcsak külső formaság, de éltető erő, melyből a hit és a kegyelem forrása fakad. A pápával való egység megerősíti a helyi egyházat, hogy hűséges lehessen krisztusi küldetéséhez. Ez volt az a szempont, ami Meszlényi Zoltánt, a segédpüspököt arra vezette, hogy ezt a veszélyes feladatot - szabódva bár, de - alázattal elfogadja.

    Első és egyetlen főpásztori körlevelében számot vet életével. A választás elfogadását így indokolja: ,,A jelen helyzetben nem volt szabad elhárítanom a terhet, amelyet rám akartak ruházni" . Még ekkor is felmerülhetett a gondolat, nem lehetne-e az új káptalani helynököt rávenni, hogy a börtönben lévő főpásztor ellenében az Egyház előírásaitól eltérve nagy engedményeket tegyen az állami hatalom irányában. A róla folytatott korábbi megfigyelések és vizsgálódások részben éppen ezt kutatták. Talán azt remélték, hogy ki lehet őt játszani Mindszenty bíboros ellen. Hogy talán sértődöttség él a szívében, mert bár hét évvel korábban lett püspök, mint Mindszenty József, és nyelvtudásban, képzettségben is felülmúlta őt, mégsem ő lett az egyházmegye érseke. De benne nem élt keserűség. Sőt, hűségét és alázatát a legszebben akkor mutatta meg, amikor Mindszenty bíboros már börtönben volt. Zoltán püspök szentbeszédeiben arra szólította fel a híveket, hogy legyenek hűségesek bebörtönzött főpásztorukhoz. Ez nem a törtető ember hangja. Maga az ügynök pedig, aki Meszlényi püspökről 1950 júniusában a jelentést írja, így értékeli a helyzetet: nincs esélye annak, hogy különleges együttműködésre megnyerjék az új helynököt, mert Meszlényi Zoltán olyan ember, akinek ,,nem kenyere a megalkuvás". Ez az igazi vallomás az ő jelleméről, ez mutatja nagyságát és készségét a vértanúságra az Egyház iránti szeretetből. Ezért hurcolták el 1950. június 29-én, ezért tartották embertelen körülmények között, nyitott ablaknál a téli hidegben, mezítláb hajszolva a salakos udvaron, a szükséges gyógyszerek nélkül, mindvégig szigorúan elkülönítve, magánzárkában. Ha céljuk az Egyház megtörése, megfélemlítése volt ezzel a bánásmóddal, ez is a vértanúságot támasztja alá. Ha szándékuk a püspök elpusztítására irányult, mert útjában volt törekvésüknek az Egyház irányítására, szintén a vértanúságot erősíti meg magatartásuk. Nem véletlen baleset volt tehát ez a halál, hanem a hitért, Krisztus Egyházáért engedelmes lélekkel vállalt tanúságtétel."”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyurcsány nem tér vissza

Továbbra is csak szűk körű pártrendezvényeken vesz részt, s jövőre is csak a Táncsics Alapítvány… Tovább olvasom