Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Kilátástalan aranykor?

Mit kereshet egy ötvenes, többdiplomás, nyelvet tudó nő a munkarőpiacon? Utánajártunk.

Két diplomával és több évtizedes gyakorlattal, számítógépes ismeretekkel munkát keres 50 éves, fiatalos, dinamikus családanya. Ez állhatna Lukácsné hirdetésében. Ha feladná. De ő mást adott fel. A munkakeresést... Sajnos nem azért hagyott fel a munkakereséssel a középkorú nő, mert rátalált az igazira. Hanem azért, mert végre talált olyan munkát, amivel tud egy kis pénzt keresni.

– Textilmérnöki diplomám van, emellett pénzügyi számviteli főiskolát is végeztem. Két diplomával kérdőívezek. Tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, de úgy érzem, az egész világ ellenem fordult. Kilátástalannak látom a jövőt, ha egyáltalán még létezik jövő. Legalábbis számomra.

Az elkeseredés nem oktalan, utolsó munkahelyén nem hosszabbították meg  szerződését és ezt a munkaidő lejárta előtt fél órával közölték vele. Az utolsó munkanapon.

– Tisztában vagyok az ide vágó jogszabályokkal, tudom, hogy nem kell indoklást adnia a munkáltatónak, ha lejár a határozott idejű szerződés. De azért azt emberileg elvártam volna, hogy ne záróra előtt mondják meg, hogy másnap nem kell jönnöm.

Lukácsné tekintete elhomályosul, megviselt, fáradt arcát látni az elkeseredést a kiábrándultságot.

– Nem voltam én ilyen soha. Most meg minden apró bosszúságon elsírom magam. Nem tudom mi lesz ennek a vége. Erősnek kell lenni és talpra kell állni, addig amíg ereje van az embernek. Érzem magamon, hogy rengeteg erő van még bennem. Tudom, hogy hasznos munkaerő lennék, szakmailag és emberileg is  megálltam a helyem. Arról meg nem tehetek, hogy a munkahely ahol 35 évig dolgoztam megszűnt. Lehet, hogy bennem van a hiba, de sok helyen még arra sem méltattak, hogy ezt megmondják. Még szerencse, hogy a családom mellettem van bíztatnak erősítenek  és lekelt öntenek belém. El tudom képzelni, milyen lehet ha valaki egyedül van a problémájával. Borzasztó lehet.

Pedig mindent megtett annak érdekében, hogy sikeresen pályázzon a meghirdetett állásokra.

– Beiratkoztam számítástechnikai tanfolyamra, a mai elvárásoknak megfelelő amerikai típusú önéletrajzot írok. Könyveket rágtam át a felvételi elbeszélgetésekről, minden új tippet és tanácsot szívesen fogadtam. De az az igazság, hogy esélyem sem volt mindezeket a gyakorlatban kipróbálni. A legtöbb helyre ugyanis be sem hívtak. De még csak annyit sem tettek meg, hogy telefonon, vagy válaszlevélben értesítettek volna a döntésükről. Ahol személyes beszélgetésig jutottunk, általában arra hivatkozva küldtek el, hogy fiatalabbakat keresnek. Nem azért mondom, de nem értem a cégvezetőket. A helyükben én korosabb embereket alkalmaznék. Nekik már általában van családjuk, tehát ha nő az illető nem kell attól tartani, hogy elmegy gyereket szülni. Ennek a korosztálynak nagy gyerekeik vannak, akikkel nem kell otthon maradni betegszabadságon. Az egzisztenciájukat már megteremtették így nem fognak rögtön elmenni, ha jobb ajánlatot kapnak. A szakmai tapasztalatot nem is említem. A mi korosztályunk, már biztosan hűséges marad nyugdíjazásáig. Az egyedüli hátrányunk a nyelvismeret hiánya. Nekünk még nem volt kötelező a diploma mellé nyelvvizsgázni, de nem is értem, hogy Magyarországon miért szükséges a több idegen nyelv ismerete mindenféle munkakör betöltéséhez.

Ha valaki keresett már munkát, tudja milyen érzés a telefon csörgését, vagy a postást várni. Minden nap új reményekkel ébred az ember. Egy-egy pályázat megírása közben, már el is képzeli az irodát ahol dolgozni fog. Aztán jön a hidegzuhany. Vagy a felismerés. Nem csörög a telefon és nem hozott levelet a postás. De még mindig jobb otthon dühöngeni, mint egy rosszul sikerült állásinterjú után mélydepresszióban hazavánszorogni. Látni a család arcán a csalódottságot és érezni a feleslegesség nyomasztó fájdalmát.

Az álláskeresők maximális tájékozottságával mesélt Lukácsné a hirdetések szövegéről és az azokból levonható következtetésekről.

– Sokan pénzt kérnek azért, hogy munkához juttassák az embert. Na ezt tartom én a legundorítóbb dolognak a világon. Olyan embereken élősködni, akiknek így is sok a gondjuk egyszerűen gusztustalan, ráadásul nem is törvényes. Ugyanis a korrekt munkaerő-közvetítő cégek akkor kapnak pénzt  egy vállalattól, ha megfelelő szakembert találnak a számukra és nem fordítva. Rajtuk kívül ott vannak még az otthoni munkát kínáló hiénák és az emelt díjas telefonvonalon állást közvetítők is. Mind arra szakosodtak, hogy a szerencsétlenül járt emberbe rúgjanak még egyet. Ha valaki nem elég szemfüles, több pofont is kaphat.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lakberendezési tippek, ötletek!

Ismerje meg a szafari, a country, a japán, a bohókás és a mesés keleti stílus legszebb darabjait!Tovább olvasom