Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Királysága nem

e világból való

„ Mikor Jézus észrevette, hogy megindulnak feléje,

Jézus tanítványaival átkelt Galilea „tengerén”, s még mielőtt partra léphetett volna, hatalmas tömeg várta. Az emberek lelkendezve fogadták, hiszen csodálatos beteggyógyításainak híre futótűzként terjedt az országban. Aznap „hűségesen” kitartottak mellette, mindenütt a nyomában jártak. Jézus fölment a tóparti magaslatra, s amikor körültekintett, maga is meglepődött a hozzá tóduló sokaságon. Felelősséggel gondolt arra, hogy kitartó hallgatóságának testi éhségét is csillapítsa. Ekkor történt az újabb csoda: öt árpakenyérrel és két hallal jóllakatta a több mint tízezer fős tömeget. Amikor ez a rendkívüli esemény is kitudódott, a lelkes fanatikusok azonnal királyukká akarták tenni. Jézus azonban a magányos csendet választotta. (Vö. Jn. 6/1–15.)
Mennyire „életidegen” Jézus viselkedése, elmenekül a „királycsinálók” elől. Ma, amikor szinte semmitől sem riad vissza az, aki hatalmat akar szerezni magának, még inkább érthetetlen ez a tartózkodás. Hiszen mikor maga a hatalom a cél – bármilyen pozícióról legyen szó –, nem számít az eszköz, az addig vallott elvek, az ördöggel cimborálva még a legjobb munkatársát, barátját is hátba szúrja a „királyságra” vágyó ember.
Szóval miért is menekült el Jézus? Mert átlátott hirtelen fellelkesült „hívein”. Tudta, a „királyválasztók” többsége csak önző érdekből próbál „dörgölőzni”, s az első adandó alkalommal – egy kedvezőbbnek ígérkező pozíció érdekében – készen áll, hogy őt is hátba támadja. Valóban, az emberek igazolva látták a Jézusról terjedő híreket, és szemük előtt egy új dávidi állam képe lebegett, melynek Jézus a királya. S elképzelésük szerint ez a birodalom valóban hatalmas és erős lesz, hiszen nem kell tartaniuk sem betegségtől, sem éhségtől, sem haláltól – királyuk egy kézlegyintésével, szempillantásával megszabadítja országát mindettől. P azonban nem praktikus (adok-kapok) érdekeken és különböző privilégiumokon alapuló országot akart, hanem olyan, határokon és az e földi világ keretein átívelő, örökkévalóságba hajló felebaráti közösséget, amelynek összetartó ereje a krisztusi hit, remény és szeretet.
Az évszázadok alatt mit sem változott ez a cél. Éppen ezért Jézus ma is menekülni igyekszik minden olyan helyről, ahol csupán látszat az ő segítségül hívása, ahol valójában a nevében csupán önző és kicsinyes érdekeket igyekeznek érvényre juttatni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Dudás jó formában

labdarúgás

Dudás Ádám, a Győri ETO U17-es válogatott középpályása tíznapos teszten… Tovább olvasom