Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Kisalföldi relikviák a Terror Házában

Andrássy út 60. A rossz emlékű budapesti épület – hajdan nyilas, később ÁVO-s székház – ma múzeum, ahol több, megyénkből származó történelmi relikvia látható.
Az élő emlékmű egyik helyiségében pergő dokumentumfilmek, kis fülkékben bemutatott tárgyak tanúskodnak üldözött, hitvalló egyházi személyekről. A Felekezeti Teremben közvetlenül Ordass Lajos evangélikus püspök relikviái mellett Sághy Jenő börtöntárgyai. Az egykori bezi – enesei – szabadulása után mórichidai – evangélikus lelkészt 1957 tavaszán vitte el a fekete autó. A koholt vád miatt rászabott büntetését Márianosztrán töltötte.
– Férjem egy római katolikus és egy református pap társával volt egy cellában – tudtuk meg a lelkész Győrött élő özvegyétől.

– Közös imádságként naponta együtt mondták: „ Uram Jézus! Taníts meg szelíd örömmel megtalálni nyomaidat mindenben és mindenkiben. Töltsd meg lelkemet szándékaid értésével, szent valód melegével. Ha nem értem is utaidat, akkor se engedd felborulni lelkem egyensúlyát, hanem hinni tudjam, hogy Te nagyobb vagy a mi szívünknél, és mindennél, ami életünkben előfordul. " Ilyenekkel erősítették egymást odabent. Az országos evangélikus múzeumnak adtam néhány tárgyat, ők továbbajándékozták a Terror Házának. Többek között egy kis ruhaszalvétát, amit férjem a börtönben használt, egy orosz nyelvű evangéliumot, amit a háború alatt egy szovjet tiszttől kapott, és kukoricalevélből készült szatyrot, amiben a rács mögött holmijait tartotta.
Solymos Szilveszter pannonhalmi bencés atya 1951 augusztusában került börtönbe. A büntetés nagyobbik részét a Gyűjtőfogházban töltötte.
Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt könyveket is kaphattunk a börtönben. Én egy görög – latin nyelvű Újszövetséget kértem, ám fél év után visszavonták az engedményt, elvettek mindent – meséli a sokat megélt, idős szerzetes. – Beletettem egy zsákba és mikor a forradalom alatt szabadultunk, visszamentem, és a börtönraktárban megtaláltam a Szentírásomat. Ezt ajándékoztam a Terror Házának, illetve egy, a szabadulásunk napjára, október 27-re keltezett lapot, amelyen ez a mondat áll: „ Nem szabadon tudtuk meg, mekkora kincs a szabadság. " Adtam még egy bejegyzésekkel teli kis noteszt is. A könyvkötészetben dolgoztam és a maradék papírokból készítettem. Szereztem ceruzát is, és egyik szerzetestársammal fontos verseket, idézeteket jegyeztünk bele, amelyek vigasztalást, lelki táplálékot adtak az embertelen börtönkörülmények között.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A golfpálya vonzerejét használnák ki

Egy – közelebbről meg nem nevezett – német befektető a kastély és a termelőszövetkezet… Tovább olvasom