Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

(Kis)mesteri művek

A száz éve született győri iparművész, Borsa Antal emlékkiállítása a Rómer Teremben látható. Műelemzők, kritikusok nagy kedvüket lelik abban, ha úgymond leleplezik azokat az alkotókat (haláluk után), akik hétköznapjaikban, életvitelükben meg sem közelítették eszményeiket: hűtlenkedtek, alkoholizáltak, a sárga földig alázták azokat, akik körülvették őket.
Borsa Antal: Önarckép.
Ha Borsa Antalt, a száz éve született művészt netán ilyen módon valamikor ítélőszék elé állítaná valaki, hitem szerint pórul járna. P ugyanis emberségben, hitben, hűségben, mások iránti odaadásban kiállta a próbákat. Ritka harmóniát teremtett aközött, amit személyként és művészként képviselhet egy ember. Méltatói nem véletlenül emlegetik kései reneszánsz emberként.

Salamon Nándor művészeti író azt írja róla a centenárium alkalmával megjelent írásában – amely a Xántus-múzeum Győri művészek sorozatának nyolcadik darabjaként jelent meg –, hogy a győr-újvárosi Schutzbatz családban (a Puntigámon túl, a Kossuth Lajos utca 88. számú házban) született, több műfajban, formában otthonos képző- és iparművész azok közé tartozott, akik megkísérelték a majdnem lehetetlent.
Elhivatottsága szolgálat, munkáinak alig rekonstruálható a sora: építész, festő, grafikus, szobrász, belsőépítész, ötvös, templomi és középületi restaurátor is volt. Az iparművész titulushoz ragaszkodott.
A kedves olvasó, ha pillantást vet a gyárvárosi templom főoltárának Jézus Szíve-plasztikájára, ha szemléli a dombiföldi templomot övező stációkat, a nyúli templom Szent István-szobrát, ha elsuhan az abdai Rákóczi-emlékmű előtt, gondoljon Borsa Antalra. Keze nyoma rajtuk, akárcsak a bazilika, a karmelita templom freskóin.

Hogy mégis elfeledett művészként emlegetik? Talán csak látszat. A ma élő generációk keveset tudnak róla. Ám ha Meződy Ö. István fotóművész vendégkönyvi bejegyzésére gondolunk, aligha szomorkodhatunk. Borsa Antal mestere volt mértékadó személyiségeknek. Olvasható mindez Győrött, a Rómer Teremben, a Borsa-centenárium kiállításán. Aki teheti, nézzen be a terembe. Észreveheti, hogy a kevésbé eksztatikus személyeket visszafogottan méltányolja az utókor. A szelíd (kis)mesterekről tudomásul veszi: éltek valaha, igaz, gyönyörűen.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az űremail félmillió kilométert utazna

A kaliforniai TransOrbital Inc. egy olyan új szolgáltatás bevezetését tervezi,… Tovább olvasom