Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Kispalesztina nagy tanulsága

Két csodálatos, most megjelent könyv került a kezembe. Mindkettő a nemzeti lelkiismeret-vizsgálat jegyében született, s dr. Nagy Erzsébet, a nem zsidó pedagógus gondos kutatómunkáját dicséri. Az egyik Popper Vilmát, a holokauszt során elgázosított „szelíd hangú írónőt” (1857–1944) idézi fel. A másik pedig a szó szoros értelmében írásbeli emlékoszlopot emel annak az 1944-es vészkorszakban kipusztult Győr környéki zsidó közösségnek, amely olyan faluban élt két évszázadon át békességben a keresztény helybéliekkel, hogy létszámában olykor akár a harmadát is adta a népességnek, s a kalauz a vásártéri megállóhoz közeledve sohasem felejtette el bekiabálni a kupékba a község közszájon forgó mókás elnevezését: „Kispalesztina”. A gyömörei zsidóság emlékezete című kötet – amelynek megjelenését is Győr város maradék hitközségének jelenlegi elnöke és családja támogatta – hiteles képet rajzol azokról a vágóhídra vitt izraelita honfitársainkról, akik a kis falut iparral és kereskedelemmel felvirágoztatták, és számos híres rabbit adtak az országnak, sőt, egy nemzetközi hírt kivívott Talmud-főiskolát (jesívát) is működtettek, amelynek létszáma 1940-ben a 169 főt is elérte.

Jó lenne, ha a ma élő középkorú, vagy éppen most felnövekvő nem zsidó magyar állampolgárok – a hazájuk és közvetlen környezetük múltjára büszkék, vagy csak arra kíváncsi, néprajzot és helytörténetet kutató diákok – mind-mind megismerkednének a Gyömörén bekövetkezett, megmagyarázhatatlan tragédiával. Azzal a szörnyűséggel, hogy a jószomszédságot és vallási türelmet miként tudták a hatalmon lévő erők fokozatosan korlátok közé szorítani, mert végül is a megfélemlített többség legfeljebb csak titokban merészelt együtt sírni az elhurcoltakkal, a számukra nyújtott segítség pedig csupán minimális élelmiszer-juttatásokra zsugorodott össze (helyi bújtatást a szerző mindössze egyetlen esetben tudott feltárni). Hogy következhetett be mindez? A tragikus történet tanulságait közösen kellene levonnunk, és megfogalmaznunk. De különösen fontosnak érzem, hogy a közvetlen bűnrészesek (...) gyermekei és unokái is vennék a bátorságot, hogy szembenézzenek elődeik gonosz cselekedeteivel. Természetesen senkit sem terhel jogi felelősség azért, amit az elődei cselekedtek, elrontottak vagy éppen elkövettek. Még az erkölcsi felelősség átvállalására sem gondolok. De valamire mégiscsak szükség van ahhoz, hogy a lelkekben igazi megbékélés alakulhasson ki, mert a gyömöreihez hasonló családi tabuk (szekrénybe zárt tetemek) bizony nagyon megterhelnek valamennyiünket. (...)
Fekete János, a Dunatáj Magyar–izraeli Baráti Kör tagja

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életem első önálló kiállítása

A soproni Gyermek- és Ifjúsági Központban szombattól szeptember 21-ig az Életem első önálló… Tovább olvasom