Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Konrád szerint a kultúra államosítása zajlik Magyarországon

A kultúra államosítása zajlik Magyarországon - vélekedett Konrád György író egy vasárnapi bécsi pódiumbeszélgetésen.
A kultúra anyagi erőforrásainak elosztásában történelmi szempontból két ellentétes folyamat figyelhető meg: "jó időkben" a maguk a művészek döntenek szabadon az erőforrások felhasználásáról - vélekedett. "Vannak azután rossz idők is, amikor a kultúrát ismét államosítják". Ma ez utóbbi zajlik Magyarországon, a kultúra állami ízlésnek való alárendelése - tette hozzá a műsorvezető kérdésére.

A Der Standard című osztrák liberális lap, az Erste Alapítvány és az IWM bécsi társadalomtudományi intézet Válságban van-e az európai kultúra című közös rendezvényén Konrád György mellett Claudia Schmied osztrák kulturális és oktatási miniszter, Alexander Pereira, a Zürichi Opera főigazgatója és Gaston Salvatore chilei származású, Olaszországban élő író vett részt. A mintegy 150-200 fős hallgatóság előtt elhangzott vitában a kultúra helyzetéről, a kultúra és a politika kapcsolatáról esett szó a mai Európában és közelebbről azokban az országokban, ahol a meghívott résztvevők élnek.

Konrád a magyar politikai helyzetről úgy vélekedett, hogy Magyarországon többségi demokrácia van, amely "egyre inkább diktatúraként működik". A kormány az egész médiát megpróbálja ellenőrzés alá vonni és félelmet kelteni az újságírókban. Természetesen nem fog mindenki félni, de "egyfajta csendes ideológiai polgárháború zajlik" az országban. A kérdés az, hogy a választók mennyiben támogatják ezt - tette hozzá.

A magyar író a rendezvény címadó témájáról úgy vélte, kultúra a rendszerváltás előtt is létezett és most is létezik, a kormányváltásoknak a történelem távlatából nézve csak marginális jelentőségük van. Külön kell választani a kultúrát mint intézményrendszert és mint a művészek belső szükségletéből fakadó művészeti tevékenységet - mondta.

A művészet támogatásának kérdéséről úgy vélekedett, a művészek mindig is több szubvenciót és kevesebb cenzúrát akartak. Magyarországon a Kádár-rendszer alatt volt cenzúra, de volt szubvenció is. 1989-ben a cenzúrát eltörölték, de a szubvenció is "kérdésessé vált", különböző politikai irányzatoktól, áramlatoktól és pártoktól függővé. Az értelmiség és az állam kapcsolata időben változó Magyarországon, "néha egészen békés, néha nehéz".

Konrád György egy kérdésre válaszolva annak a véleményének adott hangot, hogy egy közös közép-európai kultúra létezésének feltételei ma kevésbé kedvezőek, mint a rendszerváltás előtt voltak. Akkor a térség országaiban a művészek közös tapasztalata volt az elnyomás, és a szolidaritás és a barátság érzése fejlődött ki köztük. A rendszerváltás után az egyes országokban elindult nemzeti és nacionalista tendenciák miatt a művészek gondjai jobban az országhatárok között maradtak. A szolidaritás érzése gyengült, de részben megmaradt - mondta.

Több "Európa" jót tesz a művészeknek, mert nem csak "alulról", de kívülről is kontrollt jelent az egyes kormányokra nézve - mondta az európai integrációra kitérve. Az a tény például, hogy a magyar médiatörvény körüli vita megjelent az Európai Parlamentben, az Európa Tanácsban és a különböző európai intézményekben, Konrád György szerint azt mutatja, hogy lassan kialakul egyfajta konszenzus az európai szabadság alapértékeiről és a szabad kultúráról. Ma, eltérően például az 1930-as évektől, minden kormánynak kell valamilyen lojalitást tanúsítania az európai kormányok közös vélekedéséhez - jelentette ki.

Olvasóink írták

  • 14. bánki 2011. március 23. 03:44
    „K.Gy. munkássága - olvastam és meg van, ha kéred kölcsön adom tc. Apátfalvi.

    ,,Konrád György :A városalapító
    A városalapító című könyv tartalma:
    A látogató-ban a beszélő én - egy gyámhatósági tisztviselő - néz szembe az ügyfeleivel, az elesettekkel, a magukra hagyottakkal, a szabályszegőkkel. A városalapító-ban a várostervező a szülővárosával, mindig a hatalom a hatalom nélkülivel. Az alul levők nem tudnak párharcot folytatni a felül levőkkel, csak a devianciával tudják felhívni magukra a figyelmet. A vita nem köztük és a viszonylag felül levők között zajlik, hanem az utóbbiak fejében, egy önmagával meghasonlott elit több dialógust magában foglaló monológjaként. Könyvem a szocialista városépítés rossz lelkiismerete volt.

    Ezt a rossz lelkiismeretet a párt és az állam illetékesei pályám kezdetétől fogva nem kívánták. (...)

    Mindenesetre a gyanakvó hajlandóság megerősödött, én pedig az írásaimmal együtt egyre gyanúsabb lettem, ami megpecsételte következő regényem fogadtatását. Túl sötét világnézetemhez kedvezőtlen jelzők sokasága tapadt. Megírtam, hogy milyen várost nem akarok, a kiadó meg ezt a fejezetet nem akarta. Talán inkább írjam meg, hogy milyet akarok, a kiadó így próbálta megmenteni a könyvet, de az én vágyaim még inkább elfogadhatatlanok voltak. (...)

    Nemsokára rendőrségi hercehurcák, házkutatások, kéziratelkobzások, letartóztatás, ügyészi figyelmeztetések még komorabbá tették a vezetők rám helyezett tekintetét. Az állambiztonsági szolgálat tájékoztatta a felső vezetést, hogy A városalapító meg fog jelenni németül és franciául. (...)

    Hogy a magyar nyelvű kiadás hiánya ne legyen kellemetlenül feltűnő, a magyar vezetés úgy döntött, hogy a Magvető Könyvkiadó is jelentesse meg A városalapító-t, de előbb még ki kell metszeni belőle a legbotrányosabb bekezdéseket, mondatokat, mondatrészeket, szavakat. Botrányos volt minden szókép, amely a rezsim fegyveres-börtönös páncélzatára utalt. Alkudoztunk, hol Kardos engedett, hol meg én. Előbb-utóbb úgyis megjelenik az integrális szöveg, mondtam magamban, tíz oldal hiánya nem öli meg a regényt.

    A teljes szövegre nem kellett sokáig várni, barátok és baráti ismeretlenek akkori feleségem, Lángh Júlia közreműködésével (én már akkor Nyugaton voltam), különböző formákban, kis beragasztott szalagocskákkal-oldalakkal vagy egy csatolt füzetkével helyreállították a teljes szöveget, és előállítottak egy cenzúracsúfoló könyvészeti ritkaságot, amely nemcsak a csínyben részt vevőknek, de az ilyen példányok olvasóinak is kaján elégtételt adott: lám, túl lehet járni az állam eszén."

    Majdnem olyan szar mint a sorstalanság!”
  • 13. bánki 2011. március 23. 02:05
    „3. Apátfalvi** 2011.03.21. 09:23
    Ha rajtad és a ,,Konrád" féléken múlna Magyarország sem lenne!

    Konrád, Kertész és Heller Berlinből és ,,Ámerikából" <moderálva> a haza.
    ,,el lehet húzni" ritkán idézem Gyurcsány Ferenc klasszikusát, de ez most ide vág .”
  • 12. Apátfalvi** 2011. március 22. 16:00
    „A Nobel-díjasok lejáratták az országot? Radnóti, Szerb, Karinthy, Füst Milán, Sík Sándor, Molnár Ferenc stb., ők lejáratták az országot? Az olimpiai bajnok "zsidajok" lejáratták az országot?

    Szerintem nem, szóval a "jól körülírható csoport" baromságot vessük el, köszi...”
  • 11. magyarock1 2011. március 22. 07:47
    „Arról már nem mi tehetünk, hogy akik lejáratják az országot, azok egy jól körülírható csoportból kerülnek ki.”
  • 10. Apátfalvi** 2011. március 21. 21:35
    „9. nem védem őket. Azokat védem, akiket a származásuk/vallásuk miatt mocskolnak. Aki Mo.-t szidja, lejáratja, az ellenségem. De ez alapján, és nem származási alapon válogatom meg az ellenségeimet, veletek ellentétben. (sajnos :-( )”
  • 9. magyarock1 2011. március 21. 14:19
    „8. Most komolyan, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állunk, szerinted rendben van-e, hogy bizonyos liberális emberkék Magyarországot folyamatosan lejáratják?Miért kell tűzzel-vassal védeni azokat, akik a hazának kárt okoznak?”
  • 8. Apátfalvi** 2011. március 21. 13:53
    „7. Végre egy jó gondolat tőled. Indulhatsz nyugodtan, csak vigyed az elvbarátokat is... :D”
  • 7. magyarock1 2011. március 21. 12:43
    „El lehet költözni Magyarországról.”
  • 6. deszkás 2011. március 21. 11:23
    „CYT! Ne hülyits. Ki volt Szegeden a múzeumnál?”
  • 5. cyt 2011. március 21. 10:30
    „Azt hiszem, hogy nagyon sok magyar embernek NEM az a mérce, amit Kondrád Úr mond. Vagy Eszterházy. Vagy Imre Kertész ... Szerencsére vannak még Jókai Annák, Szabó Magdák, Szentiványi Szabó Péterek, stb. is. Az utóbbiakról azonban ritkábban és csak a dm-en kivüli helyekről hallani.”
  • 4. szentmiki 2011. március 21. 09:34
    „bánki, vazze, ez talált...”
  • 3. Apátfalvi** 2011. március 21. 09:23
    „bánki! (korábban sziléri, de a DM gondolom kipenderítette az előző nicket, nagyon helyesen egyébként)

    Zsidózásod csak alpári, az igazi untermensch-ek (szélsőjobbosok) közötti neveltetésedet tükrözi. Ha tanultál volna normálisan, mint ahogyan a normális emberek, akkor tudnád, hogy a magyar kultúrának számos kiváló zsidó származású, igaz magyar képviselője volt, van. Az igaz, hogy vannak olyan személyek, akik inkább roncsolnak, mintsem alkotnak, de általánosítani nem lehet, mivel ez a legalpáribb primitívségre utal (amit már annyiszor bebizonyítottál, hogy a kuruc.info-n kiemelt helyet érdemelnél). Most a felsorolástól eltekintenék, mivel annyira egyszerű vagy, mint egy ss-legény fél lityó oroszoktól csórt vodka után. Azért annyit engedj meg, hogy (bármily nehezedre esik is) nézz utána, hogy pl. a Nyugat nevezetű irodalmi folyóirat (a kedvedért: a folyóirat nem folyik! :D) szerkesztői és alkotói között hány zsidó volt. Olyan költők és írók, akik a magyar kultúra (amelyhez egyébként annyi közöd van, mint klaus barbie, lyoni gestapófőnöknek az emberséghez) javát szolgálták.

    Ha rajtam múlna, a magadfajtáknak már régen nem lenne állása...”
  • 2. bánki 2011. március 21. 08:43
    „Valóban !
    Az urbánus-zsidó-liberális-kozmopolita-multikulti-kisebbségi(más)- baloldali kultúra mellett életteret kap a népi-nemzeti értékeket képviselő irány is.
    Konrád meg jobb lenne ha csendben lenne!

    Hát ezek nem szeretnek bennünket!”
  • 1. deszkás 2011. március 21. 07:35
    „Aztán az egészségügy amihez nem mernek ők se hozzányúlni.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Robbantással fenyegetőzött egy férfi Sopronban

Robbantással fenyegetőzött egy férfi vasárnap délután Sopronban; a pszichiátriára szállították, a… Tovább olvasom