Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 22°C | 35°C Még több cikk.

Kónyi mákos, tamási sárga tetejű

Manapság fogyókúrás tippek, régen süteményreceptek jártak szájról szájra, konyháról konyhára.

Manapság fogyókúrás tippek, régen süteményreceptek jártak szájról szájra, konyháról konyhára. A falusi asszonyok mindig is szívesen jártak szomszédolni, hogy ellessék a komaasszony fortélyait. Csikai Ferencné Erzsi néni is így jutott valamikor süteményei receptjéhez, de ma is szívesen fogadja az új ötleteket.

A kónyi búcsú elmaradhatatlan kelléke volt mindig is a mákos rétes, amiről többek között híres volt a falu. Erzsi néni nem kónyi születésű, Rábatamásiban pedig inkább az almás-mákos ízesítést kedvelték, de a fiatalasszony csakhamar elleste a helyi szokásokat, hogy férje kedvében járhasson.

Leveles és kelt tésztát minden valamirevaló menyecskének kellett tudnia készíteni, amit általában édesanyjuktól tanultak a lányok. Mire férjhez mentek, legalább tizenötféle sütemény volt a tarsolyukban, amivel vasárnap kedveskedhettek a családnak. Nagyobb ünnepeken persze többféle sütemény is készült, és az újdonságok is ilyenkor kerültek az asztalra. A vállalkozó kedvű asszonyok gyakran újítottak, a friss „találmány" ezután hódító útra indulhatott. Először általában a szomszéd konyhába...

– Régen nem volt televízió, a brazil sorozatok is hiányoztak a mindennapokból – meséli Erzsi néni egy tál sütemény mellett. – Társaságra, szórakozásra akkor is vágytak az asszonyok, ezért szívesen jártak át a szomszédba, hogy egy jót beszélgessenek, nevetgéljenek. Ilyenkor általában szóba került a főzés, hiszen akkor sem volt könnyű mindig valami újat kitalálni, az asztalra rakni. Ötletesebbek voltak az asszonyok, mert kevés és szegényes volt az alapanyag, mégis jóízű, tápláló ételt tudtak készíteni. A süteménysütés pedig sokak kedvenc elfoglaltsága volt, a receptek begyűjtése szinte szenvedéllyé vált.
Erzsi néni legtöbb süteménye édesanyjától származik, aki Győrben és Pesten is szolgált. Mindenhonnan vitt haza új recepteket, az egyik kedvencük a Rózsi-szelet volt, amit maguk között csak „sárga tetejűnek" hívtak.

Ha Csikainé nem is mestercukrász, az biztos, hogy a sütemények mestere. Annyira régóta készít már rétest is, hogy amikor a receptről kérdeztük, nem tudta megmondani, miből mekkora mennyiséget használ. Mesélt egy nyolcvanéves néniről is, aki a mai napig elvállal lakodalmakat. Egyedül. Ma már csodálkozva nézzük ezeket az idős asszonyokat, hogyan képesek végigállni 20–30 órát a konyhában, de Erzsi néni szerint a sütés szeretetében kell csak az okok után kutatni.

 Két unokája közül az egyikük gyakran jár karateversenyekre, nagymamája ilyenkor mindig készít neki az útra meggyes, túrós és mákos-almás rétest, amit az is különlegessé tesz, hogy a töltelékek mind saját termésből készültek.

Kónyi mákos rétes

Rétestészta (kb. 60 cm-es rúd)
Hozzávalók: 300 g sima liszt, egy csipetnyi só, 2 dl langyos víz, 1 tojás, 1 kávéskanál ecet, 10 g vaj.

Elkészítés: A lisztet elkeverjük a sóval, és a gyúródeszkára szitáljuk. A langyos vízben elkeverjük a tojást, az ecetet és az olvasztott vajat. Apránként a liszthez öntjük, és összedolgozzuk. A tésztát úgy dolgozzuk ki, hogy a deszkához verjük, ujjainkkal a magasba húzzuk, újból a deszkához csapjuk, és felhúzzuk. Ezt addig folytatjuk, amíg a kezdetben lágy tészta már sem a kezünkhöz, sem a deszkához nem ragad (kb. 20 percig). A tészta fényes és sima legyen. A kidolgozott tésztát cipóvá formáljuk, lisztezett deszkára tesszük, meleg lábassal letakarjuk, és 1/2 órát pihentetjük. Az asztalt tiszta abrosszal leterítjük, meghintjük liszttel. A pihentetett tésztát a lisztezett abroszra tesszük, és sodrófával könnyedén kinyújtjuk. Kezünket bekenjük olvasztott vajjal, a tészta alá nyúlunk, és kezünk fejével óvatosan emeljük, és addig nyújtjuk, míg a vékony tészta az egész asztalt befedi. A vastag széleket levagdossuk, és a tésztát néhány percig szárítjuk. Azután olvasztott vajjal meglocsoljuk, és megtöltjük. A rétes készítéséhez csak jó minőségű, száraz lisztet használjunk.

Töltelék: Mákból és kristálycukorból ugyanakkora mennyiséget rakunk egy tálba, vaníliás cukorral, citromhéjjal ízesítjük, citromlével tesszük kenhetővé. Mazsolát szórunk bele.

A tölteléket hosszában tesszük a tészta szélére, majd a lelógó tésztát rácsapjuk, úgy, hogy az abroszt fogjuk meg. A maradék tölteléket a lapon eloszlatjuk, feltekerjük, a rudat sütőbe tesszük és közepes lángon pirosra sütjük.

Erzsi néni, ha vendégségbe megy, mindig visz magával egy tál süteményt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Cukorbetegek összejövetele

A cukorbetegek egyesülete csütörtökön 17 órai kezdettel tartja meg következő összejövetelét a… Tovább olvasom