Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Kórházkesergő

Évekkel ezelőtt a Csornán és vonzáskörzetében lakóknak szociális biztonságot nyújtó beruházás keretében megújult a csornai Margit Kórház. Akkor örülhettünk, de ma megint szomorúan kapom fel a fejemet a vissza-visszatérő hírre: nincs pénz a kórház, a kórházak működtetésére. Jómagam a sors kegyelme által egészséges emberként csak bosszankodom az ilyenek hallatán. Aztán ha alaposabban belegondolok az ilyen történések szomorú végkifejletébe, mély együttérzés alakul ki bennem beteg, rendszeres kórházi ápolásra szoruló embertársaim iránt. Mit érezhetnek ők, ha elbizonytalanítják körülöttük a régen kiépített szociális-egészségügyi ellátórendszert? Jelesül, ha a sokak által megszokott és szeretett kórházakat (igenis tudomásul kellene venni, hogy végső soron fő szerepük mellett reményt adó, biztonságérzetet keltő menedékhelyek) pusztán fiskális szemlélettel, pénzügyi okokra hivatkozva akarnak megszüntetni. Valóban annyira torz lett az értékrend, pénzcentrikussá vált a világ, hogy az egészséget, ha úgy tetszik, az emberi életet, messze a haszonelvűség mögé soroljuk? Hippokratész esküjével együtt forog a sírjában. A kórházak körüli részleteket kívülálló emberként nem ismerem. Véleményt csak erkölcsi megközelítésből formálhatok. Erről az alapról azonban teljes bizonyossággal állíthatom, hogy itt valami nagyon nincs rendjén. A legérthetőbb nyelvre lefordítva: egyszerűen arról van szó, hogy a vakbélgyulladás gazdagnak, szegénynek egyaránt vakbélgyulladás. Azt gazdaságtól, politikától vagy bármilyen érdektől függetlenül operálni kell! A vakbélgyulladásnak nem lehet azt mondani, hogy most nem aktuális a probléma, mert éppen úgy hozta a sors vagy a gazdasági helyzet, vagy akármi más, hogy be kell zárni azt a kórházat, ahol éppen ezt az egyszerű, de mégis életmentő műtétet el lehetne végezni. Talán egy jobb világot kellene álmodni, majd teremteni, ahol a társadalmi szolidaritás ereje a gondolatát sem engedné megszületni annak a lélektelen helyzetnek, amin az előbbiekben csak sajnálkozni tudtam.

Keszei Lajos, Kóny
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rajtra készen a válogatott

A csütörtökön kezdődő 35. sík vízi kajak-kenu világbajnokság előtti utolsó sajtóeseményét tartotta… Tovább olvasom