Délmagyar logó

2016. 12. 07. szerda - Ambrus -5°C | 3°C

Középpontban a pénz

Az adókról, az egészségügyről, a nyugdíjreformról, az európai uniós csatlakozásról és a multikról vitázott hétfőn László Csaba jelenlegi és Varga Mihály expénzügyminiszter a győri Széchenyi István Egyetemen.

László Csaba
A közgazdászok az alapelvekben nagyrészt egyetértettek, a legnagyobb vita az aktuális gazdaságpolitikai kérdésekről alakult ki. László Csaba a költségvetési törvényjavaslatról elmondta, a GDP-növekedést 4,4 százalékra tervezik, az átlagos inflációt pedig 5 százalékban számolják. Az egyszeri tételek nélküli államháztartási hiány az idén 5,7 százalék, ennek a csökkentése – 4 százalék fölötti gazdasági növekedés mellett – véleménye szerint megvalósítható.
Varga Mihály ezzel szemben úgy vélekedett: az államháztartási hiány kisebb is lehetett volna, ha a kormány nem költekezik túl a választások után. Megítélése szerint a jövő évi költségvetés a gazdasági növekedést illetően kissé, az inflációcsökkentés terén pedig erősen optimista.

Az egészségügyi reformok megítélése szintén megosztott volt a miniszterek között. Varga szerint 2003 sem lesz az egészségügy éve, a jelenlegi kormány egészségügyre vonatkozó ígéreteit pedig ködösnek tartja. László Csaba viszont megígérte: jövőre az e területre fordított pénz reálértéke tíz százalékkal nőni fog. A jelenlegi tárcavezető azt azért
elismerte: ez az összeg továbbra is feszített, takarékos gazdálkodást kíván az intézményektől.

Adócsökkentési ígéretek

Varga Mihály
A pártok választás előtti ígéreteiben mindig szerepel az adócsökkentés, mert az embereket érzékenyen érinti ez a kérdés. Így nem csoda, hogy a rendezvényen a korábbi és a jelenlegi tárcavezetőnek is felelnie kellett rá. A közgazdász szakemberek egyetértettek abban, hogy nem mindegy, mennyibe kerül az állam finanszírozása, a beruházók tudnak-e előre kalkulálni az adó mértékével és mindketten kívánatosnak tartják az adócsökkentést.
Varga Mihály exminiszter elmondta, hogy e téren az előző ciklus alatt csak a kezdő lépéseket tudta megtenni a kormány. Megemlítette, hogy a vállalkozók különböző járulékainak csökkentése százhúszmilliárd forintot hagyott az önfoglalkoztatók zsebében. Úgy véli, ezt a kezdeményezést a mostani országvezetésnek az egészségügyi hozzájárulás mérséklésével kell folytatnia. Egyébként tájékoztatása alapján más országokéval összehasonlítva nálunk az általános forgalmi adó magas, a személyi jövedelemadó alacsony.

„Az előző kormány hasznos kezdeményezéseit nem állítjuk le, ilyen a vállalkozók forrásigényén segítő Széchenyi-kártya is" – szögezte le válaszában László Csaba, aki úgy véli, hazánkban a társasági adó alacsony, viszont az áfakulcs magas, a társadalombiztosítási járulékok egészében nagy terhet jelentenek a vállalkozóknak, költségessé teszik az élőmunkát. A miniszter tudja, hogy minél kevesebb pénzt von el az állam a gazdaságtól, annál jobb, de elve szerint az alacsonyabb adószint mellett a korrekt állami szolgáltatások feltételeit is meg kell teremteni.
Gondnak tartja, hogy a vállalkozók terhei ’98 óta a két és félszeresére nőttek. Tájékoztatása szerint ezért tervezi a kormány a fix egészségügyi hozzájárulás és a személyi jövedelemadó csökkentését, ezért tette adómentessé kezdő lépésként a minimálbért, tolta ki az adósávokat. Úgy
véli, ezek az intézkedések a magyar cégek versenyképességét javítják.

Tervezett nyugdíjreformok

A nyugdíjrendszerrel kapcsolatosan a meghívottak szintén azonos alapelveket hangsúlyoztak. Kiemelték a biztonságot, az előreláthatóságot, a stabilitást, a kiszámíthatóságot és annak fontosságát, hogy az idősek megfelelő ellátást kapjanak korábbi befizetéseik alapján. Varga Mihály elmondta, hogy a korábbi kormány a nyugdíjreformot az állami nyugdíjpénztár megújítására alapozta volna, mert a magánnyugdíjpénztárak jelenléte ellenére a nyugdíj nagy részét az állami rendszerből kapják az ellátottak. Az exminiszter úgy véli, nem a magánnyugdíjpénztárak léte, az állami rendszer érintetlensége okozza a gondot. Azt is problémának ítéli, hogy eddig nem volt felhalmozó jellege a rendszernek, a többletösszeget másra fordították. Úgy véli, a hagyományos felosztó-kirovónak nevezett rendszert tőkefedezeti alapon is lehet működtetni, ahogy ezt más országokban is teszik.

László Csaba megemlítette, hogy a kormányváltáskor a jelenlegi vezetés
nem tudott olyan érdemi szakmai anyagot átvenni, amely alapján gyorsan törvényjavaslat készülhetett volna a nyugdíjreformra vonatkozóan. Szerinte az előző kormány a rendszer biztonságosságát épp azzal hiúsította meg, hogy a magánnyugdíjpénztárakba utalt összeget hat százalékon befagyasztotta, pedig a belépéskor a tagok nem ezzel a mértékkel számoltak.
Ezért ígérete szerint a jelenlegi országvezetés két lépésben hatról nyolc százalékra emeli ezt az arányt. Az átláthatóság hiányát is gondnak tartja a miniszter, aki elmondta, hogy még a nyugdíjkorhatárhoz közeledő munkavállalók sem tudják kiszámítani nyugdíjuk összegét a rendszer bonyolultsága miatt. Úgy véli, ezen a helyzeten javítani kell. Elmondta azt is, hogy az állami rendszer tulajdonképpen az adott évben befolyt összeget osztja szét a nyugdíjasok közt, és szerinte ezt a rendszert nem lehet a magánnyugdíjpénztárak működési elvéhez hasonlóan átalakítani, tőkefedezeti alapokra helyezni.

Beteges egészségügy

„Fontos, hogy olcsó legyen az egészségügy, de nem mindenáron" – közölte Varga Mihály, a társadalom egyik legkényesebb pontjára utaló kérdésre válaszolva. A korábbi tárcavezető elmondta: minisztersége alatt az előző kormány arra törekedett, hogy a magántőke megjelenjen az egészségügy minden olyan területén, ahol az lehetséges. Ez persze értékelése alapján a profitkilátásokkal rendelkező részeken történt csak meg. Jelenleg azonban véleménye alapján e téren nem tapasztalható komolyabb munka. Úgy véli, hogy a még az előző ciklusban elkezdődött kórház-magánosítási törekvés megakadt, hogy 2003 sem lesz az egészségügy éve. A jelenlegi kormány egészségügyre vonatkozó ígéreteit – az állami cégek eladásából finanszírozott reformra vonatkozó elképzeléseket – ködösnek tartja. Szerinte a költségvetési hiány csökkentésének és a jóléti kiadások fenntartásának a beruházási, a felhalmozási oldal lesz az áldozata.

László Csaba a kormány legnagyobb kihívásának tartja az egészségügyet, amelyet szerinte nem lehet néhány év alatt megreformálni. A sokakat foglalkoztató, jelentős probléma megoldásának részeként a magántőke bevonásával egyetért. Sajnálatosnak tartja azonban, hogy az egészségbiztosítási rendszer versenyszerű
működtetését szorgalmazó korábbi kezdeményezések elhaltak, pedig meggyőződése alapján ez lenne a garancia a hatékony ellátás kikényszerítésére. Elmondta, hogy jövőre az egészségügyre fordított
összeg reálértéke tíz százalékkal nő, de tudja, hogy ez is feszített, takarékos gazdálkodást kíván az intézményektől.

Az unió már kevésbé nagyvonalú

Arra a kérdésre, hogy az Európai Unió vajon mennyire lesz nagylelkű hazánk csatlakozásakor, az egykori és a mostani pénzügyminiszter egyaránt azt mondta, nagyrészt tőlünk függ. László Csaba egyértelműen leszögezte, hogy a legutolsó ajánlatok még messze nem felelnek meg azoknak a várakozásoknak, amelyeket Magyarország joggal támaszt az EU felé. Két területet emelt ki: a mezőgazdaságot, illetve a strukturális alapokat. Ez utóbbinál hazánk az első három évben csupán a harmadára lenne jogosult annak, mint amit a jelenlegi tagországok megkaphatnak. Leszögezte: az unió messze nem olyan nagyvonalú, mint volt Spanyolország és Írország esetében, ezért nehéz hónapok előtt áll Magyarország.
Varga Mihály – elismerve kollégája helyzetét – hangsúlyozta, a kormánynak meghatározó szerepe lesz abban, milyen stratégiával áll hazánk az EU elé. Sikeres és sikertelen csatlakozásokra egyaránt talált példát: az előbbihez sorolta Írországot, amely a csatlakozás után elérte az Európai Unió színvonalát. Görögország viszont – hiába csökkentett a különbségeken – a csatlakozást követően közel sem tudott úgy élni az uniós lehetőségekkel, mint Írország. „Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha a vitákat minden szinten komolyan vesszük, legyen szó akár pálinkafőzésről – állította Varga. – Sokan mondják ugyan, még egy rossz
megállapodással is többletforrásokhoz juthatunk, a tárgyalóasztalhoz mégsem szabad úgy leülni, hogy lássák rajtunk: mindenképp meg szeretnénk egyezni. Ha ezt tesszük, rossz kompromisszumokat kötünk. Igenis alkudozni kell: az agrártámogatásoknál például a nulláról indultunk, most pedig eljutottunk odáig, hogy az unió 25 százalékot ajánlott."

A kormány és a multik

A külföldi beruházásokról már nagyobb vita volt a miniszterek között, főképp a mindenkori kormányok szerepét illetően. László Csaba a külföldi tőke általános útját festette le: a befektető belekezd egy zöldmezős beruházásba, kezdetben minden alkatrészt importál, csak az a cél, hogy a terméket itt rakják össze. Később – három-öt éven belül – rájön arra, hogy az alkatrészeket is olcsóbb Magyarországról beszerezni. (Ennek klasszikus példája a Suzuki, amely ma már nem japán terméknek számít az uniós exportnál.) „Ebben a folyamatban kell támogatni a hazai kis- és középvállalkozásokat, a multikat pedig ösztönözni arra, hogy beszállítóként a magyar vállalkozásokat foglalkoztassák."

Varga Mihály nagyobb szerepet szán a mindenkori kormánynak. Szerinte Magyarország most érkezik el ahhoz a ponthoz, amikor véget ér az olcsó munkaerő időszaka. A volt pénzügyminiszter utalt az elmúlt négy év vitáira, amelyek arról szóltak, érdemes-e hosszú távon fenntartani azt a helyzetet, amikor csak az olcsó munkaerő miatt telepedik le a külföldi
befektető hazánkban; vagy próbáljon meg a kormány egy más szerkezetű beruházási struktúrát megvalósítani? A minimálbér emelése erről szólt – hangsúlyozta Varga. Emellett elismerte azt is: az elmúlt
négy évben már voltak jelei annak, hogy a multicégek stabilizálódó keleti országok felé vonulnak. „Ezt a helyzetet azonban nem sorsszerű végzetként kell felfogni, hanem tárgyalni kell. Franciaországban vagy Németországban eredményre lehetett jutni. Ezen országok példái megmutatták, sok múlik azon, milyen viszony van a kormány és a multicégek között. Az elmúlt négy évben figyelembe vettük azokat a szempontokat, amelyek miatt egy multi mérlegeli a letelepedését, illetve az elköltözését." Varga azzal zárta gondolatait: Magyarországnak elemi érdeke lenne olyan ösztönző politikát képviselni, amely a beruházási oldalon próbál meg a körülményeken javítani. „De azt látom, hogy ezeket a kiadásokat harminc százalékkal vissza kívánja fogni a kormány 2002–2003-ban. Ez nem szerencsés, mert a kis- és középvállalkozások – támogatás híján – két év múlva nehezen fogják felvenni a versenyt a francia–német konkurenciával."

Mi állami feladat és mi nem

László Csaba ezzel szemben azt mondta: ha a külföldi befektetőket most megkérdeznék arról, hogy az elmúlt négy évben milyen volt a fogadtatásuk, „nem mondanának kifejezetten pozitív véleményt". A jelenlegi pénzügyminiszter ma sem támogatja a korábbi gyakorlatot, amelyben az állam maga akart olyan feladatokat is megoldani, amelyek alapvetően nem hozzá tartoztak. A fejlesztési kiadások csökkentéséről azt mondta: nem lesz harminc százalékkal kevesebb, de ez az adat nehezen hasonlítható össze az előzővel akkor, amikor a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül folyó kiadásokat nem számolták el a költségvetésben. „Hiszek abban, hogy nem az államnak kell mindent megoldania, de kétségtelen: a multikkal lehet és kell tárgyalni."

Varga ellenpéldaként a Mercedes esetét hozta fel. Mint mondta, másfél évvel ezelőtt az volt a kérdés, hogy a cég Nyergesújfalun vagy a türingiai telephelyen létesítsen-e gyártósort. Hiába állt minden szempontból jobban Nyergesújfalu a versenyben, az utolsó pillanatban mégis közbeszólt a germán politika, amely azt mondta: a felzárkózó kelet-németországi tartomány jogosan tart igényt erre a beruházásra. Az állami segítség egyéb magyar példáit is sorolta, így például a jelzálog-, illetve a diákhitelt. Ez utóbbival 1994 és 1998 között mindössze öt diák élt. 2001-ben viszont 80 ezer hallgató.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Neki sikerült

Többször is az utcára került, mégsem hagyta el magát a nagyszentjánosi Rafai Mihály, így már öt éve… Tovább olvasom