Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 15°C Még több cikk.

Közös úton Isten békéjéhez

Különös film készült a bencésekről. Több mint ezer év történéseit, szolgálatát mutatja be a rend feje, a pannonhalmi főapát. Várszegi Asztrik, a közvetítő, aki övéivel az Istentől kapott utat járja, a szeretet nyelvén naponta szólongatja a világot, és állhatatos hittel épít lélektől lélekig hidat.

A konstantinápolyi egyetemes pátriárka, I. Barthalomeosz 2000 augusztusában járt Pannonhalmán, Várszegi Asztrik főapát vendégeként
– Az a filmből is kiderül, hogy főapát úr bátor ember, hiszen az évszázadok alatt széttöredezett világ olyan részei között akar közvetíteni, amelyektől gyakran nem kenyeret, hanem követ kap igyekezetéért.
– Pannonhalma üzenete részben az értékes örökségünk, részben pedig a közös munkánk eredménye. Az nyilvánvaló, hogy a monostor látható fejében, a főapát személyében sok minden összpontosul. Hogy mi az, amit közvetíteni akarok? Az apostol azt mondja: az igazi közvetítő Isten és ember között – „mediator dei et hominum" – nem más, mint Jézus Krisztus. Én ennek a Krisztusnak vagyok a foglya, de nem a bilincs keménységével, hanem az elkötelezettség örömével és édességével. Jézus nyomán azt próbálom közvetíteni, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél. Isten a szeretet, s mi a gyermekei vagyunk, és össze akar gyűjteni bennünket még akkor is, ha mi félelmeinktől, előítéleteinktől, gyűlöletünktől vagy irigységünktől vezettetve vagy kicsinységünktől akadályoztatva keveset fogunk fel ebből a nagyságból.
A másik, amit egy múlóban lévő, hívő élet tapasztalata alapján szeretnék még közvetíteni, nem más, mint az, hogy Isten mindenütt, a mi szívünk mélyén is ott lakozik. Szent Ágostonnal együtt előbb-utóbb rádöbbenünk: „Ó szépség! Sokáig kívül kerestelek és te belül voltál". Így van ez, ezt kell tennünk! Odavezetni az embereket saját életük, saját létük forrásához, magához Istenhez. Az örömünk, a békességünk, a boldogságunk, mind-mind a bennünk lakó Isten ajándéka.

– Pannonhalma vendégei, II. János Pál pápa, Barthalomeosz ökumenikus pátriárka, Alekszíj pátriárka, az orosz ortodox egyház feje, a dalai láma, mindannyian a közvetítés jelképes sarokkövei.

– Valóban! Róma püspökének, II. János Pál pápának komoly szívügye volt, hogy a keleti kereszténységgel mielőbb kiengesztelődjünk. Konstantinápollyal, a bizánci kereszténységgel, amelyet Barthalomeosz képvisel, a kapcsolat már teljességgel rendeződött, az orosz ortodoxiával is a krisztusi egység jegyében alakul. A dalai láma pedig valamiképpen a többi világvallás jelképének tekinthető. II. János Pál pápánk az assisi imatalálkozókon kifejezte szándékát, hogy a keresztények, a katolikusok rendezzék soraikat, történelmüket saját gyökereikkel, az ortodoxiával, a zsidósággal és a protestáns testvérekkel is. Ezt a közös utat keressük, ezt kell keresnünk a jövőben is, hiszen Isten mindannyiunk békéje, béke az Ő neve.

– A film központi alakja a karizmatikus főapát, de mennyit mutat meg az alkotás az isteni derűvel megáldott emberből?

– A vidám természetemhez talán egyik szerény adalék a filmben, mikor egy olyan visszaemlékezés részletét olvasom fel, amelyben az áll, hogy a bencések excentrikusak, nehezen megközelíthetők. Vagyis, ha hirtelen „törnek" rájuk, akkor olyanok, mint a teknősbéka vagy a csiga: visszahúzódnak páncéljukba, házukba. S ennél az utolsó gondolatnál belehahotázok a kamerába.
De felidézhetnék még egy jelenetet is, amely halkan az egyéniségemről árulkodik. Azt a néhány percet, mikor a lejtőn lefelé biciklizünk. Itt nagyon is látszik a főapát emberi arca, hiszen mikor ég és föld között, két keréken száguldozunk, akkor nem a méltóságunkra, hanem az egyensúlyozásra figyelünk.


Bencések

A magyarság letelepedését követő első nagy közigazgatási szervezés a mai Csongrád megye területén a bencés szerzetesrendhez, közelebbről Szent Gellért püspökhöz köthető. A X. század első éveiben a Tisza-Maros vidékére Pannonhalma, Zombor, Bakonybél és Zalavár híres Benedek-rendi monostoraiból hívta ide első munkatársait Gellért, és Marosváron, később a Csanádnak nevezet erődítmény falai között kialakított monostori központból szervezte meg azt az egyházközségi hálózatot, aminek eredményeképp gyakorlatilag néhány kilométerenként – falvanként – egy-egy kisebb szerzetesi központ működött a csanádi térségben. Ezekhez a szerzetesi intézményekhez iskola, ispotály (kórház) és mintagazdaság is kapcsolódott, sokuk hiteleshelyként (korabeli hivatal) is működött.
A mai Csongrád megyében és közvetlen környezetében két monostor, a csanádi és a szeri élte túl a tatárdúlást, 1242-t követően, a pusztítás következményeként teljes hanyatlásnak indult ez, a korabeli Európa legvirágzóbb kulturális központjaihoz hasonlóan gazdag térség, a török időkre már csak néhány épület maradt épen, és talán tucatnyi szerzetes élt a falak között. Az oszmán fennhatóság a ferences rendi szerzeteseken kívül minden más keresztény rendet elűzött, így az itt maradt bencéseknek is menekülniük kellett, akik ezt követően nem is tértek vissza, ma már csak a rend egykori életének régészeti emlékei tanúskodnak monostoraikról.
 


Gülch Csaba

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Davis-kupa: Biztos a történelmi siker

Mindenképpen történelmi siker születik a ma kezdődő Davis-kupa pozsonyi döntőjében: a világszerte… Tovább olvasom