Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Külföldre kacsingat a honi építőipar

A magyar építőipari vállalkozások közül egyelőre többen csak kacsingatnak a külföldi munkákra. De akadnak olyanok is, amelyek már saját cégeikkel dolgoznak a környező országokban.
Hozzáértők szerint a közeljövőben nőnek ugyan a külföldi munkalehetőségek, ám egy hazai építőipari vállalat, ha ma külföldre készül, teljesítenie kell a munkavállalással járó megnövekedett adminisztratív kötelezettségeket is. Az unióban ez még inkább így lesz. 
 
A hazai építőiparban az elmúlt tíz évben semmit sem javultak a külföldi munkavállalási lehetőségek. Röviden így summázta véleményét Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöke. Koji maga is gyakorló vállalatvezető, hiszen a Magyar Épületszerelő Rt. vezérigazgatója, s hosszú éveken keresztül volt az Építési Vállalkozók Országos Szövetségének elnöke is. A szakember szerint jó ideje a gazdasági környezet sem segít abban, hogy bármely ország szívesen fogadjon külföldi munkavállalókat, hiszen Európa építőipara is recesszióval birkózik. Németországban például az elmúlt másfél esztendőben több építőipari cég ment csődbe, mint az elmúlt 25 évben összesen. Pedig a hazai vállalatoknak sokáig szinte ez volt az egyetlen "külföldi munkás" lehetőségük, hiszen kormányközi megállapodás szólt arról, egy-egy évben hány építőipari munkavállalót fogadnak német földön.

– A régmúltról azonban nem érdemes sok szót ejteni – mondja Koji –, hiszen csak az az érdekes, hogy ma mi a helyzet. A kamarai elnök úgy gondolja: lassan véget kell érnie a vadkapitalizmusnak az építőiparban, vagyis lejárt azoknak a vagánynak tűnő próbálkozásoknak az ideje, amelyek jobbára a bátorságon alapultak. Azaz kiment a cég külföldre, különösebb tapasztalat és ismeret nélkül vállalkozott. Majd jobbára sikeresen el is végezte a feladatot, ám úgy, ahogy azt akkoriban tették, ma már nem lehetséges. Nem lehet embereket kivinni külföldre biztosítás, különélési pótlék nélkül úgy, hogy ne tegyenek eleget a különféle környezetvédelmi előírásoknak és az épített környezettel szembeni követelményeknek. Vagyis egy hazai építőipari vállalatnak, ha éppen külföldre készül, nemcsak a különféle pályázati szabályokkal kell tisztában lennie, hanem teljesítenie kell a munkavállalással járó megnövekedett adminisztratív kötelezettségeket is. S az unióban ez még inkább így lesz – magyarázza a kamarai elnök.

S hogy bejutni könnyebb lesz-e a vágyott piacokra majd az unióban? Erre a kérdésre Koji László egyértelműen nemmel válaszol. Szerinte ugyanis mindenütt olyan mértékben védik a saját ipart, hogy közvetlen állami vagy önkormányzati megrendeléseken szinte biztos, hogy nem lesznek esélyek. Az uniós projekteknél kissé talán más a helyzet, de csak gondoljunk bele, mikor van jó esélye egy más országból érkezőnek? Akkor, ha rugalmas, gyors, s ha van jó referenciája. Nem utolsósorban pedig akkor, ha olcsób munkaerővel tud dolgoztatni. Nos, ez utóbbi ma már nem jellemző a honi építőiparra.

Nem mindenben ért egyet ezekkel a felvetésekkel Apáthy Endre, a Hídépítő Rt. vezérigazgatója. Szerinte a hazai vállalatok az uniós országok kivételével szinte már minden környező országban dolgoznak, s reményeik szerint ez a jövőben is így marad. Apáthy Endre azt mondja: vannak kevésbé sikeres külföldi vállalkozások, de náluk több az olyan - mindig is így volt -, amellyel eredményesek voltak. A francia tulajdonban lévő cég ugyanis már régóta mozog a külföldi piacokon. Egy ideje például megvetette lábát Romániában, pontosabban az erdélyi területeken. Most is több munkára pályáznak. Szennyvíztisztító-, közmű-, vízvezeték-építés szerepel a repertoárjukon. A cég első embere úgy véli, hogy Horvátországban és Bulgáriában is jó esélyek vannak. Igaz, ott a Strabag a nyerő az autópályákon, de a kikötőépítésben a Hídépítő a legkeresettebb. Ezen a piacon már eddig is ott voltak, s most is eséllyel pályázhatnak.

Varga Mihály, a KÉSZ Kft. tulajdonos vezérigazgatója nem titkolja: arra számít, hogy a környező országokban, amelyek hosszabb-rövidebb idő múlva az EU tagjai lesznek, a magyar cégeknek tulajdonképpen a gazdasági híd szerepét kellene betölteniük. Természetesen ennek a gazdasági helyzetnek a haszonélvezői is szeretnének lenni. Vagyis nemcsak a kivitelezés területén látnak lehetőségeket, hanem az esetleges vállalatfelvásárlásokban és az építőanyag-gyártásban is. A vezérigazgató már erre is tud saját példát, hiszen tavaly megalakult az ukrajnai Kalusban egy ukrán–magyar közös vállalat, amely vasbeton elemeket gyárt. Megvettek egy régi felszámolt gyártelepet, felújították, és elindították a gépesítést. Az üzem már idén nyár elején termel. A KÉSZ az elsők között jelent meg külföldön. Romániában, Ukajnában, Szlovákiában, Horvátországban, Szerbiában és Montenegróban alapítottak leányvállalatokat. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Félholt (Half Past Dead)

Steven Seagal új filmjében a Mátrix hatáselemei keverednek a klasszikus akciófilm izgalmával. Seagal… Tovább olvasom