Délmagyar logó

2017. 05. 25. csütörtök - Orbán 13°C | 21°C Még több cikk.

Lakástűzben halt meg egy ember a III. kerületben

Egy középkorú nő vesztette életét, amikor kigyulladt a tetőtéri lakása a III. kerületi Tímár utcában hétfő délután; egy kisgyermek égési sérülésekkel került kórházba - tájékoztatott a fővárosi tűzoltóság szóvivője az.
Molnár Péter tájékoztatása szerint a Tímár utca 22. szám alatti, háromemeletes bérház tetőterében lévő másfél szobás lakás kisebbik, galériázott szobájában keletkezett a tűz. A tűzoltók kiérkezése előtt az egyik szomszéd egy 3-4 év körüli kislányt mentett ki a lángoló lakásból az ablakon keresztül. A gyermek másod-, és harmadfokú sérüléseket szenvedett, őt a mentők kórházba szállították.

Az MTI-nek arra a kérdésére, hogy a kisgyerek a család tagja volt-e, egyelőre nem tudtak választ adni.

A tüzet eloltották, a tűzvizsgálatot megkezdték - mondta Molnár Péter. A lakástűzhöz összesen nyolc tűzoltóautót, köztük négy járműfecskendőt riasztottak.

Molnár Péter megerősítve az MTI információját, elmondta, hogy az elhunyt asszony testén külsérelmi nyomok látszódnak, amelyek feltehetően bántalmazástól erednek. Azt, hogy azok mikor keletkeztek, viszont csak szakértő tudja megállapítani - tette hozzá.

Az MTI helyszínen lévő munkatársának beszámolója szerint a rendőrség az utcát teljesen lezárta a forgalom elől, a kigyulladt házzal szemben lévő járdán több tucatnyi bámészkodó gyűlt össze. A lakás előtt több rendőrautó is megjelent. Helyszínről származó információk szerint az elhunyt asszony férjét a rendőrök egy közeli kocsmában találták meg.

Olvasóink írták

  • 1. achilleus 2009. szeptember 01. 09:54
    „Erről az esetről miért nem esik egy szó sem, egy dolgozó ember "csak" éhenhalt:
    2009-08-31 14:54
    Mínuszos hír, ahogyan a szaknyelv nevezi az újságok hátsó fertályán, vagy oldalt meghúzódó pár soros kis híradásokat. Ennyit ért a magyar nyilvánosságban egy munkásasszony élete, aki a futószalag mellett esett össze. Nem voltak, szép, míves, költői, vagy felemelő utolsó szavai. Mielőtt végleg kilehelte a lelkét, csak ennyit mondott: négy napja nem ettem.
    És mégis, ennek a négy szónak meg kell rengetnie ezt az országot! Mert ennek az asszonynak nem tudjuk a nevét (bár a Jobbik már keresi a családot, hogy segítsen rajtuk), nem tudjuk a származását, családi állapotát. Csak azt tudjuk róla, hogy a honfitársunk volt, hogy naphosszat dolgozott egy multinál, havi hetvenért, hogy talán, néha álmodott is a futószalag mellett, egy életre kicsit emlékeztetőbb életről...és, hogy éhenhalt.
    Ordítani kél kedve az embernek. Hogy meghallják ott a százmilliós prémiumok magasában, és az erkölcsi rothadás mélyében, hogy áthatoljon a hang a szigetelt, kipárnázott irodák ajtaján is: ÉHENHALT!!! Vajon mit érezhet most annak a multicégnek a havi másfél millát kereső vezérigazgatója, akinek volt pofája havi hetvenezerért éhbérérért szó szerint halálra dolgoztatni egy magyar asszonyt. Éhbér? Miket írok, hiszen még arra még sem volt elég. Csak a rezsire, meg - ne szépítsük, a magyar nyelv azért ilyen kifejező, hogy éljünk vele - éhendögleni...
    Most persze lehet megint filozofálgatni, meddő, végtelen moralizálásba kezdeni arról, hogy milyen sokan halnak éhen a világban, sőt itt, Magyarországon is hány hajléktalan fagy meg a télen. Persze, ezek is szörnyű, tragikus dolgok, minde részvétem a Száhel-övezet, meg a Moszkva-tér nyomorultjaié. De a bitang mindenségit! Itt nem a harmadik világ sátorlakó menekültjéről, vagy egy padon fetrengő csövesről van szó. Egy dolgozó magyar emberről beszlünk, akiről még az is kiderült, megjárta az utcát, a hajléktalanszállót is, de nem hagyta el magát, visszatért a munka világába. Dolgozott, gürizett, fizette a számlákat is - élni akart. És nem sikerült. És ez az, ami mellett nemhogy szó, de káromkodás nélkül sem lehet elmenni.
    Mert húsz év gyarmatosítás, a nemzeti vagyon tudatos idegen kézre jutattatása, sok-sok milliárdnyi uzsorakamatra felvett külföldi kölcsön után odajutottunk, hogy egy ez a szétrohadt, nyomorult ország képtelen volt egy falat kenyeret adni valakinek, aki: dolgozott. Nem zsíros állami kamuállásokban lógatta a lábát, nem állott szagú belpesti kávéházakban rettegett órabérért a fasizmustól, és rinyált állami dotációért, mint "meg nem értett zseni". Nem is állt sorba segélyért, hogy mások pénzéből élősködjön. Dolgozni akart, hasznos lenni, mint minden normális ember. És ezért ma Magyarországon éhhalál jár.
    Semmi másról, csak erről kellene szólnia a híreknek napok óta. Nem a saját vezetőik által halálra riogatott cigányok acsarkodásától, nem a minden mondatukban kétszer hazudó parlamenti paraziták köpködésétől kellene zengenie a médiának, hanem arról, hogy valahol, egy gyárban, utolsót álmodott a nyomor. E szerencsétlen asszony temetésén minden bizonnyal nem fognak tolongani a politikusok, a fényképe sem lesz kitéve a Gödör klubban, hogy minden üresfejű, álszent liberálbarom gyertyát gyújthasson előtte. Hanti Vilmos, Krausz Tamás, TGM és a többi lipótvárosi szélsőbalos nem fognak tüntetést szervezni, és a Napkeltében sem boncolgatják sorsát részvéttől majd´ szétdurranó fejjel neves szociológusok. A Fókusz kamerája sem keresi majd fel a családját, hogy megkérdezzék: mégis hogysmint vannak, most, hogy anyu éhen halt.
    Neki ez nem jár. Hiszen csak dolgozott, csak fizette az egekbe szökő számlákat, csak fizette az adókat, amelyek biztosítják mások munkamentes, gondtalan életét; csak magyar volt, csak melós volt, csak éhen halt. Tette a dolgát, mint a globális gálya többi rabszolgája. És közben a hajóhídon jóízűeket zabálnak és röhögnek a tisztek. Röhögjenek csak, zabáljanak csak. Most nyugodt a tenger, alázatosak a rabszolgák is, nem lázonganak. De, ha jó tengerészek lennének, tudnák, hogy mindig a legnagyobb viharok előtt van a legnagyobb csend - és meghallanák, amit a sós tengeri szél a rég halott költő hangján a fülükbe súg: habár felül a gálya....
    Balogh Gábor”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

KDNP: provokáció a melegfelvonulás

A kereszténydemokraták azt sem tartják helyesnek, ha egyes személyek, vagy csoportok fizikai… Tovább olvasom