Délmagyar logó

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 1°C

Lammermoori Lucia és a haldokló delfin

Szerencsésen össze tudta kapcsolni hivatását és operamániáját Csernay László professzor, aki az orvoskongresszusoknak köszönhetően a leghíresebb operaházakat is sorra felfedezte. Egyik alapítója volt a Szegedi Operabarátok Egyesületének, és fél évszázada a színház szinte minden produkcióját látta.
Csernay László professzor New Yorkban, a Metropolitan Opera előtt
– Nagyapám unokatestvére, Venczell Béla 1898 és 1935 között az Operaház vezető basszistája volt. Ő énekelte először Magyarországon Ochs bárót a Rózsalovagban, és a Szöktetés a szerájból Ozminját. 1939-től hat éven át nagy lelkesedéssel zongorázni tanultam, gimnazistaként pedig sokáig karmester szerettem volna lenni. Az első operaélményem Szegedhez fűződik: 1948-ban mutatta be a színház Vaszy Viktor dirigálásával a Lohengrint. Teljesen lenyűgözött! Apámat követve 1950-ben végleg Szegedre költöztünk, és azóta a színház szinte minden operaprodukcióját láttam – mesélte Csernay professzor, aki 1962-ben, amikor először járt Nyugaton, rögtön három nagy operaházba is eljutott.

A bécsi Staatsoperben a legendás Herbert von Karajan vezényletével, Hans Hotter és Christa Ludwig főszereplésével a Parsifalt, Párizsban a Traviatát, a milánói Scalában Aldo Prottival és Renata Scottóval a Rigolettót nézte meg. Szerencsésnek tartja magát, mert pályafutása során szinte a világ minden tájára meghívták orvoskongresszusokra, és ilyenkor általában eljutott az operába is.

– Legjobban a New York-i Metropolitan és csodálatos barcelonai Gran Teatro del Liceo tetszett, amit már a pusztító tűzvészt követő teljes újjáépítés után láttam. Olykor egy-egy nagy énekes miatt is elutaztam külföldre. Jó barátságba kerültem például Rost Andreával. Annak idején miatta mentem el Salzburgba, hogy megnézzem a Poppea megkoronázását.

Ott voltam a Metropolitanben azon a Szerelmi bájital-előadáson, amelyiken az összeomló díszlet majdnem a Dulcamarát éneklő kedves barátom, Gregor Jóska fejére zuhant. Jóska fantasztikus volt, óriási sikert aratott, őrjöngött a közönség. Akkoriban láttam New Yorkban Domingóval a Simon Boccanegrát és Zeffirelli rendezésében a pazar Turandot-produkciót.

Folyamatosan figyelem a budapesti és az itthoni előadásokat is.
Operajegyárak

A világ nagy operaházainak legolcsóbb és legdrágább belépőjegyei:
Teatro alla Scala (Milano): 15-204 euro (kb. 3.855-52.428 Ft)
Metropolitan Opera (New York): 26-205 dollár (kb. 5.616-44.280 Ft)
Covent Garden (London): 5-180 font (kb. 1.885-67.860 Ft)
Wiener Staatsoper (Bécs): 7-178 euro (kb.1.799-45.746 Ft)
Gran Teatre del Liceu (Barcelona): 8-164 euro (kb. 2.056-42.148 Ft)
Theatre du Chatelet (Párizs): 8-200 euro (kb.: 2.056-51.400 Ft)
Magyar Állami Operaház (Budapest): 300-18.500 forint  
Legnagyobb szomorúságomra azt tapasztalom, hogy az elmúlt években tovább folytatódott a szegedi opera töpörödése. Ami megmutatkozik a magánénekesek számának és bizonyos hangfajták teljes vagy részleges hiányában. A legnagyobb bajnak azt tartom, hogy Szeged kiengedte kezéből a vidéki operajátszásban betöltött, és korábban mindenki által egyértelműen elismert vezető szerepét. Ezt részben a nemzetközi operafesztivállal Miskolc, másrészt az igen aktív debreceni színház vette át – állítja Csernay professzor, aki legutóbb a bécsi Staatsoperben Bellini operáját, a Puritánokat látta. Nagyon várja a pozsonyi operában a Ruszalka bemutatóját, előtte március elején a Theater an der Wienben a Lucio Silla című Mozart-operára van jegye, amit még sohasem látott. Szívesen elmenne Nápolyba, mert amikor ott járt, épp rekonstruálták a Teatro San Carlót. Houston és Los Angeles operaháza is hiányzik még a listájáról.

– Az évad kimagasló eseménye Szegeden Rost Andrea két fellépése. Én már Bécsben megnéztem vele a Lammermoori Luciát, amiben szenzációs volt. Annak az előadásnak az utolsó jelenetében a tenorista, Louis Lima annyira berekedt, hogy úgy szólt a hangja, mint egy haldokló delfiné. A bécsi közönség egyáltalán nem volt kíméletes vele. Magyarországon a nézők csak otthon vagy baráti körben mernek negatív véleményt mondani, nyilvánosan nem vállalják a kritikát.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kell a közterületekre defibrillátor?

Tovább olvasom