Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 7°C

Latinovits utolsó előadóestje a Bartókban

Latinovits Zoltán, a színészkirály ma lenne 75 éves – harminc éve, 1976. június 4-én halt meg. Az egyik utolsó előadóestjét Szegeden, a Bartókban tartotta. Az utolsó föllépés körülményeinek fölidézésével Latinovits Zoltán emléke előtt tisztelgünk.
A szegedi Bartók Béla Művelődési Központ emlékkönyvében őrzi a Latinovits-estről szóló Délmagyarország-cikket is
Latinovits Zoltán életében sűrűsödik a század tragédiája – vallotta Pilinszky János. A színész írásait összegyűjtő, az Emlékszem a röpülés boldogságára című kötetben ott a magyarázat: „Igazságomból nem engedtem soha, káros szenvedélyem a dohányzás, meg az, hogy tehetségtelen, ezért rosszakaratú emberekkel összeférhetetlen vagyok."
Színészkirálynak nevezte Nagy László költő. Latinovits alakításait szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniájából fakadó alakábrázolás, rendezői munkásságát a megszállottság és a kérlelhetetlen igényesség jellemezte. Így emlékeznek erre azok a szegediek is, akik láthatták őt 1976 márciusában a Bartók Béla Művelődési Központ színpadán.

– Az előadóest nagyon népszerű műfaj volt a 70-es években – rögzíti Lipták Mária, a Bartók Művelődési Központ akkori népművelője. – Latinovits Zoltán verses összeállítását először Budapesten láttam, aztán meghívtam Szegedre: itt egy esten kétszer lépett színpadra. Senkihez nem hasonlítható, utánozhatatlan versmondói stílusa, a meghökkentő hangsúlyok miatt előadásában új értelmet, többlet-mondanivalót kaptak a költemények.

Szerepek

Latinovits legemlékezetesebb színpadi szerepei: Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Cipolla (Thomas Mann: Mario és a varázsló), az őrnagy (Örkény István: Tóték). A Szegedi Szabadtéri Játékokon csak 1970-ben Euripidész: Trójai nők darabjában Talthybioszt szerepében láthatta a közönség. Filmezni 1959-ben kezdett, ötvennél több filmszerepe közül kiemelkedik Bükky százados (Hideg napok, 1966).

Szeretett volna másfajta színházat létrehozni a hozzá hasonló szemléletű színészek és színházi emberek közreműködésével. Sokat küzdött, de a kultúrpolitikusok egyetértettek abban, hogy Latinovitsnak nem szabad színházat adni. A fővárosi színházakban a hetvenes években gyakorlatilag bojkottra ítélték, de az Operett Színház fölkérte Békeffi István A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak című zenés játéka főszerepére.

– Latinovits utolsó önálló színpadi szereplése a két szegedi előadóest volt. Ez akkor derült ki számunkra, amikor Latinovits tragikus halálát követően társa, Ruttkai Éva kérésére eljött hozzánk két fiatal színész, és az est, meg az azt követő vacsora hangulatáról kérdeztek minket – folytatja a visszaemlékezést Pacsika Emília, „a Bartók" egykori népművelő munkatársa, textilművész. – Azon az esten a Kaláka együttes tagjai, akik ugyancsak fölléptek nálunk, figyelmeztettek: nehogy szóba hozzuk Latinovits előtt az épp aznap megjelent MGP-írást, melyben lehúzza a Bozzi úrban nyújtott alakítását. Valaki mástól mégis tudomást szerzett erről a kritikáról. Dühös lett, de a második esten még frenetikusabb volt. Csak azért is! Latinovits megmutatta: ott és akkor, mindig a közönséget szolgálja.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életem első önálló kiállítása

A soproni Gyermek- és Ifjúsági Központban szombattól szeptember 21-ig az Életem első önálló… Tovább olvasom