Délmagyar logó

2017. 03. 31. péntek - Árpád 5°C | 17°C Még több cikk.

Létszámon felül ő a nagyfőnök

Huszonöt éves egy száz százalékban magyar tulajdonú soproni vállalkozás, amelynek Németországban vannak cégei. Négy ügyvezetője közül az egyenlő között az első, az alapító, a nagyfőnök létszám fölötti. Ő mondja: nincs ár, amiért megválna cégétől.

A vidéki fiú, Csonka Tivadar, miután leérettségizett, Budapesten, az Akadémia egyik kutatóintézetében kezdte kitanulni az üvegművességet. A legjobb helyen... Akkor még léteztek az azóta csődbe ment, eltűnt hazai üveggyárak, a nagykanizsai, tokodi, parádi, ám az akadémiai intézetben egy kiváló, Jénából hozzánk került mester oktatta. Jóformán épphogy végez, nem akármilyen ajánlatot kap: iparágat alapíthat Sopronban. Az akkori Vegyesipari Vállalathoz hívják. De milyen vegyes is volt az a vállalat! Létezett homokbányája, Répcevisen, kénőrlője. (Sír a kén, és vele sírnak a munkások – írta akkoriban egyik cikkében a Kisalföld.) Csonka Tivadar lesz a cég üvegtechnikai üzemének főnöke, otthonra talál a városban, feleséget az üzem egyik üvegművesében.

A Csonka és Fiai Glas Kft. ma kilencezer négyzetméter területtel bír, huszonöt éve folyamatosan fejlesztve, ötven munkást foglalkoztat. Az alkalmazottak, szak- és betanított munkások átlagéletkora alig magasabb harmincnál.
A kilencszáznyolcvanas évek elejére már száznyolcvan embernek főnöke, az üzem folyamatosan keresi az újat. A főnök pedig sokadik újításként a karácsonyfadísz készítésénél az ezüst-nitrátot kiváltja, fénygőzöléssel pótolja. Amikor még csak dolgozik az újításán, négyezer forint az ezüst-nitrát kilója, mire elszámolják az újítást, az ezüst árrobbanása miatt, a pénzverde huszonhétezer forintos kilónkénti árat közöl a vállalattal. Megtakarításnak szép, viszont az újítási díjat ez után kell fizetni... Csonka Tivadar hálás lehet irigyeinek, akik – ahogyan ő meséli – kiutálták a cégtől: 1982-ben kilép a vállalattól, és amit az újításért kapott, azt befektetve feleségével elindítja a maga cégét. Az akkori világnak megfelelően egy garázsban.

A cég mintegy kétezerféle terméket gyárt – laboratóriumi, borászati és háztartási üvegtermékeket –, ezek Ausztriától Dél-Koreáig harmincöt országba jutottak el. Csonka Tivadar szokatlanul nagy, termékbemutatásra is szolgáló irodájának falán egy mesterlevél, a dédnagyapáé, aki a kovácsolásnak volt mestere. Unokája 1971-ben kapta meg a címet és lett később aranykoszorús mester, majd aranydiplomás.

– Családi a vállalkozásuk, négy ügyvezetővel. Férj, feleség, az idősebb fiunkkal, a vegyészmérnök Lászlóval és az ifjabbal, az üvegműves Zoltánnal. Hogy lett a főnök és felesége létszám feletti?

– Erre szokták azt mondani, hogy jó kérdés. Ma nálunk az ötven fő alatti cégeket támogatják. A piacunk meglenne, hogy bővítsünk, de az előbbi visszatart bennünket. Úgy lehetünk ötven alattiak, hogy a feleségem és én nem vagyunk a létszámban, ezért léptünk ki, ezért értelemszerűen nem kapunk fizetést...

– Kinek mi a posztja a cégnél?

– A legfiatalabbal kezdem, Zoltánnal, ő ugye szakmabeli, üvegműves, én voltam a mestere, ő irányítja a termelést. László a kereskedelemmel foglalkozik. Feleségem mindenes, ahogy én is az lennék, számomra a legfontosabb ismeret, hogy tudjam, merre találom a feleségem. Visszatérve Zoltánra, ma már nagyon kevés az országban az üvegműves. Mi képeztünk ilyen szakembereket és fogunk is, nem nálunk, a világban is rövidesen hiányszakma lesz.

– Amikor szerettem volna megbeszélni ezt a találkozót, reggel 9 óra tájban hívtam, és azt mondta a titkárnője, szüneten van.

– Ebben az időben állunk le, ilyenkor együtt reggelizik a család, látjuk egymást, szót tudunk váltani. Egyébként nyáron szabadságra leáll az üzem, ilyenkor is együtt megyünk valahová, és karácsony táján is egyszerre pihennek a cég munkatársai. Ugye említettem, milyen fontos a jó családi háttér és a kiváló munkatárs...

– A Csonka és Fiainak van Budapesten kirendeltsége, és amire nem túl sok példa van nálunk, Németországban két cége.

– A fővároscentrikus országban úgy célszerű, hogy onnan kereskedjünk. Ami a németországi vállalkozást illeti... Számomra mindig az volt a kiindulás, amit máshol meg tudnak csinálni, arra mi is képesek vagyunk, akár úgy is, hogy javítsunk azon. Három éve eladóvá vált a világhírű jénai üveges cég. Huszonöt év működésünk alatt mindig jó partnerei voltunk bankunknak, a pénzintézet biztatott, vágjunk bele. Megvásároltuk a jénaiak háztartási üvegtermékeinek gyártóberendezéseit és technológiáját. A fiaim utaztak ki öt hétre és megtanulták, nem műszakiként, amit a gépekről tudni lehetett és kellett. Így történt, hogy nem egy multi vette meg a törpét... Aztán úgy volt célszerű, hogy Németországból intézzük exportunkat, erre alakult egy cégünk, aztán a Németországon belüli értékesítésre egy másik. Nem mellékesen mintegy hétszáz vevőnk van ott.

– Létszámon felüli cégtulajdonosként melyek a passziói?

– A női kosárlabda. Azzal heccelnek a családban, a bíró először kinéz a nézőtérre, hogy ott vagyok-e, aztán indítja csak a mérkőzést. Ennyi... A jó autó nem luxus. Hetven-nyolcvanezer kilométert leautózom évente: Sopron, Jéna, Frankfurt. Sok éve egy német partnerem tanácsolta, ne legyen drágább autóm, mint azoknak, akikkel náluk üzletelek. Amikor Jénában cégünk lett, egy másik tanácsa: már nem engedhetem meg magamnak, hogy ne nagyon jó autóval menjek üzletelni. Nemrég kiszámítottam, hogy amióta megházasodtam, ennek harmincnégy éve, összesen hét esztendőt nem voltam itthon. Olykor tanulni, nézelődni megyünk kinti vásárokba, de ki is kiállítunk. Önállóan, mint nemrég a Frankfurti Vásáron.

– Mit szűrt le, mit tanult például a Frankfurtban látottak alapján?

– Amit mindenki tudhat, a fejlesztésben nem lehet megállni. A hazai piac kicsi, az exportból lehet megélni, exportálni viszont csak maradéktalanul első osztályú termékkel lehet. A havi áram-, oxigén- és gázszámlánk már több mint kétmillió. Lesz ezután is új termékcsaládunk, meghonosítunk új technológiát.

– Mennyit érhet a Csonka és Fiai cég?

– Relatív. Voltak próbálkozások, hogy részesedést szerezzenek belőle... Nincs az a pénz, amiért megválnék tőle, pedig azt mondják, minden csak összeg kérdése.

Villámkérdések – Villámválaszok

1. Emlékszik, milyen érzés volt az első millióját megszerezni?
– Nem, mert ahogy jöttek be a pénzek, úgy mentek tovább. Mondhatni minden pénzünket mindig visszaforgattuk.

2. Elég akarni a sikert?
– Nem, a munka a döntő.

3. Mit tart ma a legjobb befektetésnek?
– A tudást, a szakmai tudást.

4. Mennyit áldoz jótékony célokra?
– Hét számjegyű összeget sportra, iskolákra, egészségügyre.

5. Gazdag embernek tartja magát?
– Arra gondolva, hogy egész életemben azt csinálhattam, ami a hobbim is, bizony, gazdagnak.

6. Mi a sikeres vállalkozás titka?
– A család hozzáállása és támogatása, megfelelő munkatársak.

7. Lesz a vállalkozásának újabb nagy dobása?
– Igen, szakmailag tovább fogunk lépni, egy új termékcsaládot honosítunk meg.

8. Támogat-e fiatal pályakezdő vállalkozókat, vállalkozásokat?
– Fiaim fiatalok, őket támogatom, akik továbbviszik a százkilencvenöt éves családi tradíciót, az utód is megvan, hatéves Lackó unokám.

Ferenczi József

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Változatlanul Orbán Viktor a Fidesz elnöke

Újra Orbán Viktort választották a Fidesz elnökének a párt tisztújító kongresszusán. Az elnöki… Tovább olvasom