Délmagyar logó

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 18°C Még több cikk.

Lumbágó

A hetvenhat éves férfi feleségével és tizenkét éves unokájával elment az élményfürdőbe. Kiválóan érezték magukat, mígnem egy váratlan rossz mozdulat nyomán a hasító fájdalom: lumbágó. Egy korábbi baleset néha visszatérő, kiszámíthatatlan következménye. Akinek nem volt még, nem tudja elképzelni: a lumbágós embernek minden centiméternyi mozdulatért meg kell küzdenie. Fiatalabb korban sem egyszerű. A nagyapa kínnal-keservvel lejutott a fürdő öltözőjébe, aztán az elsősegélyhelyre. Azt mondja, készségesek, kedvesek voltak vele, de hát a fájdalmon csak gyógyszerrel, injekcióval lehetne segíteni. Itt van a szomszédban egy kórházi intézmény, ott biztosan adnak segítséget, átmenetet, hogy legalább hazajusson, orvosához el tudjon menni. Nagyon kedves és készséges volt az intézmény portása is, eligazította, merre menjen, várnia se kell, mert éppen nincs senki sorban álló beteg az orvosi szobánál. Valóban nem volt, a szobában is csak az or vos és asszisztense. A történet csak idáig „kedves és készséges”. „Mit képzel, hol van?” – kérdezte az orvos, kikérte magának a zaklatást, a kérést is, hogy írjon receptet, amivel a lumbágós ember majd elbotorkál a patikába... Elbotorkált anélkül is. A patikárius megint csak kedves és készséges volt, és persze lehet kapni recept nélkül is fájdalomcsillapítót, akármilyen áron...

A hetvenhat éves férfi, bár oka-joga lenne rá, mindezt nem dühösen, nem szitkozódva meséli. Csak úgy gondolta, el kell mondania. Mert ugyebár az egészségügy reformja zajlik. Az egészségügy pedig köztudottan „lumbágós”. Hát ha nagyban is olyan a gyógyítás, mint kicsiben, egyetlen embernél – még sokáig sántíthatunk kínoktól sziszegve.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lázár, a kétszeres apuka

Tovább olvasom