Délmagyar logó

2018. 01. 23. kedd - Zelma, Rajmund -4°C | 3°C Még több cikk.

Macskasors

Lébényben élek. Gyakori vendégek nálunk a macskák, különösen, amikor a kandúrok vándorútra indulnak, követve fajfenntartási ösztönei-

ket. Nekünk ugyan nincs házi kedvencünk – de sokszor megfordulnak nálunk így is időről időre. Mindenki hallotta már, hogy ilyenkor hogyan viselkednek, milyen hangokat adnak a macskák; kísértetiesen gyermeksírásra hasonlít. Ez zavarhatta meg azon falubelim nyugalmát, aki az egyik kandúr hátára – hogy elhallgasson végre – friss oltott meszet loccsantott. Nem gondolt bele, hogy ez a macska épp ugyanolyan élőlény, mint amilyen ő. Vannak ösztönei, gondoskodnia kell fajtája fennmaradásáról. Ez az élet rendje, csak követi azt, amit a természet ősidők óta elrendelt. Gazdája meglátva ezt a borzalmat – ahogy szánalmasan hazahúzta magát kedvence –, azonnal kezelésbe vette, és amennyire tudta, megszabadította a már rászáradni készülő fehér, maró anyagtól. Nem sokat tudott azonban segíteni már szegény állaton. A mész ugyanis tudvalevőleg mar, és gyorsan kifejti ezt a hatását a száradási folyamatot megelőzően. Nem is kicsit mar, próbálja csak ki az az elvetemült, aki ezt tette. Hogy milyen érzés az, ha nem moshatja le azonnal a meszet, mely esetleg nemcsak a kezére fröccsent, hanem testfelületének 80 százalékát borította el! Hogy valamennyire megszabaduljon kínjaitól, még aznap elszállította gazdája házi kedvencét a két faluval odébb lakó állatorvoshoz, aki azonnal ellátta, beinjekciózta fájdalomcsillapítóval és orvossággal, lekezelte a testét. Hiszen a cica akkor már lázas volt, szenvedett. Ott kellett hagynia kezelésre éjszakára is. Másnap telefonált az orvoshoz, hogy a kis élőlény állapota felől érdeklődjön. Sajnos nem kapott jobb híreket, de még harmadnap sem, kedvence lázas és életben maradásáért küzd. A hölgy napok óta nem alszik, mert azon szorong, vajon túléli-e a macska... hiszen neki nincs más társa az életben. Ilyenkor mindig az jut az eszembe, vajon a sors mit szánhat azon embertársunknak, aki semmibe veszi Isten másik teremtményét, és önös érdekből, meggondolatlanul ilyet cselekszik. Jóérzésű falubeli lévén, bevallom, megbotránkoztatott az eset, mint ahogy mindenki mást is, aki hallott róla. Nem is tudok mást kívánni, csak megnyugvást az esetet követően, ha a cica meggyógyul, akkor további sok örömet benne. Vagy esetleg a megváltoztathatatlanba való belenyugvást gazdájának, ha az állat kimúlik... A gonosz embernek pedig mit kívánhatnék – nos, neki inkább semmit sem kívánok...

Sz. E., Lébény

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Győzött

az ETO KC

Kézilabda

A férfiaknál hagyomány, hogy augusztusban megrendezik a Balaton-kupát.… Tovább olvasom