Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 4°C | 12°C Még több cikk.

Mai Nagy Imrék a mártír Nagy Imréről

Őszi forradalmunk ünnepére készülvén felhívtunk találomra néhány Nagy Imrét Csongrád megye három városában, és azt kérdeztük tőlük: miként élik meg, hogy egy forradalmáréval azonos a nevük?
Nagy Imre, harminchárom éves, szobafestő, Makó: – Az iskolában ugyanúgy, mint a többi leckét, a Nagy Imréről szólót is megtanultam, ám különösebben nem érintett meg, hogy ugyanúgy hívnak, mint a kivégzett miniszterelnököt. Dolgozom, nem politizálok. Ilyenkor, amikor a mártír Nagy Imre az érdeklődés homlokterébe kerül, természetesen eszembe jut a névazonosság, egyébként viszont nemigen. Miként vélekedem róla? Nem gondolok az 1956-os miniszterelnök Nagy Imréről rosszat, de különösebben jót sem. Az 1956-os ünnepségre azért néha elmegyek, de például idén sem tudok, mert aznap is dolgoznom kell. Egyébként a fiam is az Imre nevet kapta a keresztségben, de egyszerűen az apja után.

Nagy Imre, negyvenhét esztendős, sofőr, Hódmezővásárhely: – Nagy tisztelője vagyok a mártír miniszterelnöknek. Amikor tanultunk róla, még ellenforradalmárként tartották számon. Számomra azonban nem tűnt negatív figurának. A történelmet egyébként is szerettem, híres névrokonom történetéről a tananyagon kívül is sokat olvastam és mindig jó érzés tölt el, ha valahol megpillantom a nevét. Úgy emlékszem, feleltem is „belőle", pontosabban – ahogy akkor mondták – „az '56-os eseményekből". A helyi ötvenhatos ünnepségen általában részt veszek, fejet hajtok Nagy Imre emléke előtt. Sokszor eszembe jut, nem csak ilyenkor. Örülök, hogy nagyobbik fiam, aki Nagy Gábor Imreként lett anyakönyvezve, ugyancsak így gondolkozik, meséltem is neki „a" Nagy Imréről.

Nagy Imre, ötvenöt esztendős építészmérnök, egykori megyei főépítész, Szeged: – Gimnazistaként sajátos fekete humorral fogadott történelem tanárom: „Magát nem akasztották fel '58-ban?" – kérdezte tőlem. Akkoriban Nagy Imre nevét persze nem a mai tisztelettel emlegették. Valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek táján mondtam ki először, jegyeztem meg egy szűk baráti társaságban: „Meglátjátok, Nagy Imrét egyszer még rehabilitálni fogják!" Mai ismereteim alapján azt gondolom: Nagy Imre ellentmondásos személyiség volt, ugyanakkor nagyra becsülöm, mert nem visszakozott, vállalta az elveit. Úgy vélem, szükségünk van ilyen példaképekre.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A város és az egyetem együtt emlékezik

Az ötvenhatos programsorozat nyitányaként Sopronban Fodor Tamás polgármester és dr. Faragó Sándor,… Tovább olvasom