Délmagyar logó

2017. 04. 23. vasárnap - Béla 5°C | 14°C Még több cikk.

Málta: tengerbe zárt történelem

A szigetet érő rengeteg hatás hozta létre a sajátos máltai ízeket, illatokat, hangulatokat és színeket.

Az Air Malta gépének kapitánya nyilván ügyesebb, mint az egyszeri török admirális, akit Málta elfoglalására küldtek valaha. Hetekig hajókázott hiába fel-alá a térségben, míg végül szégyenkezve tért vissza Isztambulba, és amikor rettegve vetette magát a szultán lába elé, csak annyit tudott kinyögni: Joh Malta, azaz nincs Málta. Mindenesetre gépünk, amint átszeli Dél-Itália egét, még jó darabig repül a tenger semmihez sem hasonlító, vibráló kéksége fölött, hogy azután feltűnjenek alatta a sziget szaggatott partjai. Megérkeztünk.

Kis szigetről lévén szó (Málta legfeljebb 45 kilométer hosszú) és kevés, csak néhány százezer lakosról, az ember nyitott tájat várna egy-egy városkával vagy erőddel, ehelyett egy sűrűn beépített városkonglomerátum sűrű forgalmában autózunk. Hamarosan kiderül, hogy tíz-egynéhány városka teljesen összeépült Vallettával, a fővárossal. És ha a lélekszám itt nem is világvárosi, a családonkénti legalább két-három autó igencsak zilálttá teszi az amúgy bal oldali közlekedést.

A meglepetések szigete

Aki először megy Máltára, óhatatlanul a mediterrán térség nagy kultúráinak hatásaival számol, melyek – mint tudjuk – a Földközi-tenger áldott partvidékén mindenütt jelen vannak a színekben, az ízekben és illatokban csakúgy, mint az emberek mentalitásában. Máltát azonban tán túlságosan is sok hatás érte. Aminek alighanem megvan az az előnye, hogy ennek a kultúrának rendezőelve nem az arab, a görög vagy az olasz, netán normann, a spanyol vagy a brit hatás, hanem a máltai nép, amely valamennyit át- és megélve hozta létre a sajátos máltai ízeket, illatokat, hangulatokat és színeket.

A nagybetűs történelem

A korszerű Málta históriája a máltai lovagokkal kezdődött. Pontosabban azzal, hogy a Szentföldről kiszorult, Rhodosz szigetén megtelepedett Szent János-ispotályosok, azaz a johannita (később csak máltainak nevezett) lovagrend 1530-ban kénytelen volt elhagyni a Földközi-tenger keleti medencéjét, és Máltán találta meg új otthonát. A rend aztán a török terjeszkedés elleni harcban körülbelül hasonló szerepet töltött be a tengeren, mint Magyarország a kontinensen: lezárta az európai hatalmi-gazdasági központok felé vezető utakat. És a mohácsi győző, Nagy Szulejmán serege itt szenvedte el egyik megalázó vereségét, egy évvel Szigetvár eleste és a szultán ottani halála előtt.
A főváros, Valletta erődváros is egyben. Ám hatalmas erődítményei nagyrészt már az 1565-ös nagy ostrom után épültek. Csak az akkor még nem létező jelenlegi fővárost a hátán hordó félsziget csúcsán állott egy erőd, a nagy kikötőt védő Fort St. Elmo, amely az oszmán támadás fő célpontja volt. És a kikötőbe benyúló három félsziget (a három város) egyike, az ostrom után a győzelemről elkeresztelt Vittoriosa ma is álló erődjéből, a Fort St. Angelóból szervezte és vezette a védelmet La Valletta nagymester. És hiába esett el a Fort St. Elmo, hiába gyilkolták le összes védőjét, a törökök három hónapig tartó véres ostrom után kénytelenek voltak megszégyenülten távozni.

Kövek, idők és emberek

Máltán mindent kőből, szép, halványsárga mészkőből építenek. Az egykori erődöket éppúgy, mint az időszámításunk előtt 3500-ban emelt megalitikus templomokat vagy a mai lakóházakat. A mindenütt jelen lévő építőanyagból emelt vakolatlan falak bársonyos színe fura egyenruhába bújtatja a sziget épületeit, századokat összefogva. Hasonlóvá teszi a tegnap és a száz és ötszáz éve emelt házakat. Emiatt a folyamatosan zajló élet kellős közepén is jelen van az állandóság. Mdina, a régi főváros erődjének palotái ugyanazt a színt viselik, mint Valletta erődjei és szerte a sziget házai.

És mintha ez az állandóság meghatározná az életet is. Mdina falai közül díszes menet vonul a vele összeépült Rabat városába, ahol éppen fiesta van. Valamelyik plébániatemplom védőszentjének napja. Mert Máltán immár századok óta alig van olyan hétvége vagy ünnep, hogy valamelyik város valamelyik plébániája ne rendezzen fiestát védőszentje napján. Amikor a fellobogózott utcákon özönlik a nép, ahol árusok kínálják portékáikat, és amikor az sem igazán bűn, ha az ünneplésbe túlságosan is belefeledkezett máltai polgár másnap nem megy be dolgozni. (Egy fiestára mindenképpen el kell menni! Amiben természetesen segítenek az utazási irodák.)

A helyi mészkő szinte időtlenné teszi a szigetet. Mert Máltán szeretnek építkezni. Valletta jó néhány lakása üresen áll, mert az emberek divatosabb, szebb, tengerparti helyre és nagyobb kényelemre vágynak. Nem véletlen, hogy összeépült tíz-egynéhány város Valletta környékén Placeville-től St. Julian’son és Gzirán át Vittoriosáig. Errefelé a saját – és jó – ház a cél. (Nem véletlenül figyelmeztetik az idegent: ne próbáljon autójáról következtetni egy máltai anyagi helyzetére és társadalmi állására.)

Az építészet, az épületek szeretete is értékessé teszi a látogató számára Máltát. Mert megmaradtak a százados értékek, az erődök éppúgy, mint a paloták. Vallettában, páncélok közt végigsétálva a nagymesteri palota díszes folyosóján, pihenésképpen megcsodálva a XIV. Lajos párizsi műhelyéből hozatott gobelineket, vagy a hihetetlenül díszes Szent János-társkatedrálisban a faragott falakat, a díszes márvány sírköveket és Caravaggiótól a Szent János fejvételét, még csak a ritka kincsek látványán mélázik el az utazó. De ha az 1850-ben épült gyönyörű kis nemesi palota, a Casa Rocca Piccola képe összefonódik az 1743-ban Qormiban épült Ir-Razzett L-Antik vendéglő rusztikus falainak pompás látványával, az ember ráérezhet a sziget lényegére, sajátos kulturális folytonosságára.

Kulináris utazások

Ha már az Ir-Razzett L-Antiknál tartottunk, érdemes némi gasztronómiai kirándulással folytatni a sort. E tengerhez közeli valahai farmház belső udvara olyan, mint a kolostoroké, amolyan kétszintes kerengővel. Először itt volt szerencsém találkozni a máltai konyhával, amely alaposan különbözik bármi mástól a mediterrán világban. Bár a szigeten csak nemrég kezdtek olajfákat ültetni, olívaolaj, olívabogyó és paradicsom nélkül itt is elképzelhetetlen az élet. És mindenki figyeljen az előételre! A hobz bis-zeit csak a bevezető. A vastag szelet friss, ropogós máltai kenyér olívaolajjal, paradicsompürével, kapri- és olajbogyóval, no meg fokhagymával – csodás falat. És csak eztán jön a nagy szemű fehérbabból, olíva- és kapribogyóból, paradicsomból, esetleg hagymából álló, de a csodásan finom, borssal fűszerezett kecske- vagy juhsajtot mindenképpen tartalmazó saláta, máltai kenyérrel, amelyre illik (és így finom) egy kis olívaolajat cseppenteni... És tartozéka a napon szárított paradicsom is (ami semmiképpen sem maradhat ki a hazatérő vendég poggyászából).

A máltai kenyér érdemel még néhány szót. Talán a mi hagyományos, kemencében sült házikenyerünkre emlékeztet, de annál rusztikusabb, jobban átsül kisebb mérete miatt. Meg kell ismernie mindenkinek. És lehetőleg egy kváderkövekből rakott régi épület fejszével faragott gerendái alatt ülve, akár kecskebőr tömlőből mért háziborral leöblítve.
És senki ne higgye, hogy ritkaság az ilyen hely! Mert hasonló Rabat templomterén a Grotto Tavern is, de Vallettában vagy más városokban is találni évtizedek, netán századok hangulatát idéző vendéglőket. És nem a luxuskategóriában. Amint az új vendéglők között sem tekinthető luxusnak St. Julian’s jachtkikötőjében a Paparazzi, ahol nemritkán sor áll az ajtóban a máltai mértékkel is hatalmas adagok és kiváló ízek ígéretében.
És ne feledjük: bár mindenfelé kapható – olasz hatásra – a pizza és a pasta, a máltai előétel egy pohár borral leöblítve önmagában is felér egy nagyszerű ebéddel. Még akkor is, ha Málta – vajh milyen mediterrán ország az ilyen? – borból és főként szőlőből importra szorul, lényegében csak most hozza létre saját borkultúráját.

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Michael Schumacher kedveli

a Hungaroringet, de nem jósol

A hétszeres világbajnok s a Magyar Nagydíjon már négyszer győztes Michael Schumacher kedveli a… Tovább olvasom