Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Március 31.

Doktor Makk heti rigmusa: Itt a tavasz, vadász meg ravasz, aztán meg szavaz, télen lesz havaz.

Kedves Uram!
Annyi a hóvirág a kertem végében, hogy kaszáni kénye. De azt mondja az ángyom, hogy nem kénye, mert akkor menni kénye a börtönbe. Hát ez már csak furcsa világ lett. Mi lesz ennek a vége, a sárgarépát is csak nézhetem majd, de a levesbe nem vághatom beléje? Arról nem is beszélve, hogy kiderülhet, a füvet sem nyírhatom, csak rábeszélhetem, hogy lassúdadon nőjön?
Adjon tanácsot, mit csinyáljak?
Torgoncai Felső Pál (Kiskenders, Láb tó fészek 8.)

Kedves Felső Pál!
Bizony ilyen világot élünk. De az még hagyján, hogy nem lehet hóvirágot szedni. Akadnak olyan helyek, ahol már orrszarvúra sem lehet vadászni. Pedig az sokkal nagyobb. Egyébként a répás ötlete tetszik, továbbítottam a Környezetvédelmi Minisztériumhoz.

Tisztelt Makk!
Magam sokat utazom a villamoson, amely nem jár ugyan még a megyeszékhelyen, de addig is képzeletben. Álmodozni erről a buszon szoktam. De ott nem lehet. A fiatalok nem tisztelik a koromat, pedig ahhoz képest elég jól nézek ki. (Legalábbis így hirdetek az újságban. De nem ám olyan szerelmeskedőset, csak szolid bevállalóst.) Szóval a buszokon hihetetlenül nagy a helyzet. Ugye?
Margitka

Drága Aranyom! A buszokon mindig is helyzet volt. Az alábbi történet például az én gyerekkoromból volt, pedig akkor még lovak vontatták a járműveket. Olvassa, élvezze, tanuljon belőle:
Gerzsonka az omnibuszon utazik. Kényelmesen elterpeszkedik a meglehetősen zsúfolt kocsi egyik ülésén, és figyeli az álldogálókat. Meglát egy idős embert, és megkérdi tőle:
– Bácsi kérem, le tetszik ülni?
– Igen, fiacskám!
– És hova?

Kedves Uram!
Én a választópolgár vagyok. Hogy maga kicsoda, azt most ne részletezzük, mert még belemegyek. Itt vagyunk a finisben és mindenki beleadja mindenét. És közben a politikusaink annyira emberiek, kedvesek, közvetlenek maradnak. Erről még maga sem tud rosszat mondani.
Én, a választópolgár

Tisztelt Választópolgár!
Valóban, ez a világ egész más, mint volt régen. Akkor a politikusokról a következő történet járta:
A parasztember a vásár után bemegy a papírboltba:
– Kérem szépen, szeretnék venni egy Rákosi-képet.
– Minek az magának?
– A kredencre tenném, hogy a gyerekek ne járjanak a cukorra.
Nos, a mai politikusokkal már nem lehet riogatni a cukortól a gyerekeket. Inkább rájuk járnának, tudja, a mézesmadzag miatt, ami ott van a kezükben...

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

lajtos javulóban

Lajtos Dávid, a Győri ETO csatára megsérült a Tatabánya elleni bajnoki mérkőzésen. A hétvégén… Tovább olvasom