Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Márciusi vitézek

Pár évvel ezelőtt egyik, akkor még éppen kezdő iskolás unokám március tizenötödikén a győri városháza előtt, a huszárok díszfelvonulását nézve bölcselkedve megjegyezte: ezek, ugye, nem magyar katonák. De bizony azok, próbáltam megnyugtatni, ám az apró ember jó hangosan, hogy sokan hallják, kioktatott: az lehetetlen, mert az iskolában azt tanulták, hogy a magyar huszárokat a háborúban mind megölték. Rövidre zártam a vitát, gondolván, kicsi még a történelmi magyarázkodáshoz, így hát a körülöttünk állók kaján tekintetétől kísérve kivágtam magam: azóta születtek újak, nyugi bele, ezek magyar huszárok. Eltelt néhány esztendő, nőnek a gyerekek. Most olyan kérdéssel álltak elő az évforduló előtt pár nappal: ti annak idején hogyan ünnepeltetek? Mert az iskolában azt hallották, hogy a régi rendszerben (mármint az 1990 előttiben) nem szabadott megünnepelni március 15-ét. Hülyeség, mondanám nekik, de az ember ne rázza le magáról a válaszadás felelősségét, az iskolai oktatás milyenségét pedig főleg ne a gyerek előtt kérdőjelezze meg. Hát az úgy volt, kezdem, hogy március 15-én ünneplőbe öltöztünk, ha munkanap is volt, feltqztük a kis kokárdát és elmentünk a Petőfi-szoborhoz, akárki is mondott beszédet, nem az volt a lényeg, hanem hogy ott legyünk. Miért? Csak úgy. Az volt a természetes. Azt tanultuk, abban nevelkedtünk, hogy illik ünnepelni. Hogy az ünnepet illik megkülönböztetni a hétköznapoktól. Hát ennyit arról, hogy „nem szabadott”.

Voltak időszakok, amikor más is társult a nem lebecsülendően szokványos március tizenötödikei érzéshez, valamiféle várakozás. A „lázongó” ’60-as években, vagy az Európán végigsöprő diákmozgalmak idején. Volt bennünk valamiféle változásvágy, éreztük úgy is, hogy nem vágtunk felszedett utcakövet a kirakatokba, nem gyújtottunk fel szemetesedényeket. (Na, azt próbáltuk volna: az tényleg tilos volt!) Aztán egyszer csak megjött a változás, ha nem is egészen olyan, amilyennek elképzeltük. És röpülnek az utcakövek is. Csak nehogy azt higgye valaki, hogy ettől méltóan forradalmi a forradalom ünnepe. Hogy ezek a garázdák a modern kor vitézei.
A mai, még egészen fiatalok talán annyit érthetnek ebből az egészből, mint említett kis unokám a magyar huszárok felvonulásából. Apropó: az idén hiányoztak a díszelgő katonák a győri főútról. Állítólag parancs szólt arról, hogy nem mehetnek ki az utcára felvonulni. Ha úgy is volt, nagy ostobaság. Március 15. huszárok nélkül? Sebaj. Majd megint újjászületnek, s parádéznak még büszkén ámuló gyerekszemek s láttukra magukat egy kicsit akaratlanul is kihúzó öregebbek előtt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ismét bevált

a vámudvaros trükk

A pénzügyőrség által lefoglalt mqszaki cikkeket kedvező áron kínálva csalt ki összesen… Tovább olvasom