Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Markó Iván: A megvalósult álom

– Millió elképzelésem volt arról, hogy miként lehet egy igazán jó együttest összekovácsolni. Olyan csapatot, ami szüntelenül csak adni, adni akar. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, az embernek saját és a vele együtt alkotók képességeiből is a legteljesebbet kell kihozni. Ehhez hihetetlen munkára van szükség, csak akkor lehet komoly „ajándékokat" produkálni. Így volt ez a Győri Balett társulatával, így van az új együttesemmel, a Magyar Fesztivál Balettel is. Mondják, hogy a színházban, a művészetben nincs demokrácia. Ezt vallottam, vallom ma is...

Markó Iván a Don Juan árnyéka rajtunk című darabban
– Markó Ivánnak a győri korszak mit jelent?

– Olyan volt az, mint egy megvalósult álom: minden kínjával és szenvedésével, érzéseivel és gondolataival együtt. Megvalósult álom volt, olyan időszak, amiből nagyon sokat tanultam. Mikor benne voltam, akkor, miután elkerültem Győrből, akkor is. Az embernek fel kell tudni dolgozni a fájdalmait, meg kell érteni, hogy mi miért történt vagy történhetett. Addig nem tudtam nyugodni, amíg az a tizenkét év a helyére nem került bennem. Szerencsém volt, hogy a Győri Balett után közvetlenül Jeruzsálembe mentem, ott dolgoztam két évig. Ebben a csodálatos városban értettem meg mindent, ami történt, ott gyógyultam fel a fájdalmamból, amit akkor elszenvedtem.

– Mit üzent a Győri Balett legendaként emlegetett előadásaival?

– A küzdelem volt az üzenet lényege, amit már Madách is megfogalmazott a Tragédiában. Vagyis hogy küzdelem, bizalom és hit nélkül nem lehet értelmes életet élni. Gyengeségeinket, érzelmeinket, esendőségünket, mondhatnám úgy is, a valónkat akartam megmutatni. Azt, hogy az emberben együtt létezik a jó és a rossz, csak az nem mindegy, hogy milyen arányban. Mindig arra törekedtem, hogy a jóból legyen több bennem, a táncosaimban, a darabokban, amelyeket a
színpadra, a közönség elé vittünk, viszünk.

– Nem szabad elfeledkezni a Győri Balett iskolájáról sem.

– Ezt az iskolát bizony tűzön-vízen keresztül vittem a vállamon tíz évig: alapítottam, felépítettem hozzá egy középiskolát, majd a tánc mellé képzőművészeti része is született az intézménynek. Zeneit is szerettem volna, de arra már nem volt módom. Nagyon fontos volt számomra ez az iskola, sokat voltam a gyerekek között, több darabban is foglalkoztattam, vittem a világba őket. Ha például arra gondolok, hogy az a Nyári Gábor, aki ma a Magyar Fesztivál Balett vezető szólistája, annak idején hétévesen került a győri balettiskolába, ez valahol számomra a folyamatosságot jelenti és nagyon jó érzéssel tölt el.
Gülch Csaba            

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nemcsak idénymunka

Mind a középiskolások, mind az egyetemisták, főiskolások körében egyre népszerűbbek a különböző diákmunkák. A diákok általában zsebpénzüket, ösztöndíjukat szeretnék megtoldani egy kis pluszpénzzel, de az elmúlt évek tanulsága szerint egyre többen saját továbbtanulásukat finanszírozzák a „diákmelóval”. A diákszövetkezeteknél feltétel a nappali tagozatos diák-viszony. Tovább olvasom