Délmagyar logó

2017. 04. 30. vasárnap - Katalin, Kitti 5°C | 16°C Még több cikk.

Megesszük a Földet?

Az idei természeti katasztrófák a cunamitól New Orleans-ig naponta eszünkbe juttatták a kérdést.

Az idei természeti katasztrófák a cunamitól a New Orleans-i pusztulásig naponta eszünkbe juttatták a kérdést: meddig lesz az ember számára élhető élet a Földön? Legkisebb, kamaszkorú lányom tömören megállapította: mindez azért van, mert az emberek „megeszik a Földet".

lgondolkodtató, mennyi igazság van a 16 éves sommázatában.
Egyre növekvő anyagi igényeinkkel, a fogyasztói társadalmak túlzásaival egyre gyorsabban tesszük tönkre természetes környezetünket. Ebben a világméretű gazdasági versenyben az ember megfeledkezik az őseitől ráhagyományozott bölcsességről. A szökőár sújtotta Thaiföldön pl. évszázadokon keresztül sosem építkeztek közvetlenül a tengerpartra. A turizmus fellendülése azonban olyan szállodákat követelt, melyekben már az ablak alatt hallatszik a tenger mormolása. A part menti mangróviaerdőket kiirtották, a korallzátonyokat szintén, helyükre ráktenyésztő telepek kerültek az ínyencek kiszolgálására. Ha minden a régiben marad, a cunaminak nem lett volna ilyen iszonyú pusztítása. Ugyanígy sorolhatók a New Orleansban történtek okai. A bölcs hindu gondolkodó, Mahátma Gandhi már vagy fél évszázada megállapította: „A Föld képes kielégíteni mindenki szükségletét, de nem képes kielégíteni mindenki kapzsiságát." Persze ma, amikor 6 milliárdnál is többen vagyunk e bolygón, s pár évtized múltán akár 9 milliárdan is lehetünk, az idézet első fele sántít, de hatványozottan igaz a második. Már ma 3 Föld bolygóra lenne szükség, hogy az emberiség egészséges környezetben éljen. És mennyi kellene a gyorsuló túlnépesedéshez?

A televízióban épp most fejeződött be egy vitasorozat a fenntartható fejlődésről. A 12 adás során kiváló tudósok, ökológusok, közgazdászok, politológusok, szociológusok, de még egy jövőkutató is sok okos gondolatot  megosztott velünk. Mindezek közül talán a legfontosabb, hogy mindenki, igen, én, te és ön, Kedves Olvasó, tehát mindenki felelőssége Földünk jövője. Mondhatják persze, porszemek vagyunk mi ilyen globális kérdésekben. És részben igazuk  van. De ne feledjék, minden megtett kilométer lépésekből áll. A maga szintjén mindannyiunknak van cselekvési tere. Már a boltban, amikor vásárolunk, gondoljunk arra, a sok műanyag palacknak vajon mi lesz a sorsa? Friss felmérések szerint az USA-ban egy nap alatt annyi ilyet dobnak el, hogy abból 3 utat lehetne építeni a Holdig. Az „újrapapír" gondolata sem új keletű. Én még baráti leveleket, üzeneteket is szoktam írni egy másik oldalán üres lapra. A piacra már rég kosarakkal járok. Igaz, gyakran mondja az eladó, amikor visszaadom a nejlonzacskót: „Nem kell érte fizetni!" „Nekem nem is – válaszolok –, de a természetnek igen." Háziasszonyként én is imádtam folyó víz alatt mosogatni. De akkor minden mosogatáshoz legalább 10 liter vizet használtam, és ezt tessék beszorozni csak a magyar háztartások számával.

A legnagyobb baj ott van, hogy az ökológia problémái nem mutatkoznak olyan gyorsan és látványosan, mint egy lábtörés, amit azonnal gipszbe kell tenni. Itt a baj megtörténte után akár évtizedek múlva mutatkozik a hatás. De akkor már nincs mit tenni. Ne feledjük a mondás igazát: „A Földet csak kölcsönkaptuk, hogy megőrizzük unokáinknak..."

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

ETO: Csank a vezetőedző

Csank János lesz 2006. január 1-jétől a Győri ETO FC vezetőedzője. Az 59 éves szakemberrel 2,5 éves… Tovább olvasom